- Jó reggelt - köszönt Rob.
- Jó reggelt. - köszönt vissza Dave - Mi lett Sammel?
- Félig meddig jól sikerült, de elvileg néhány dolgot elfelejtett, amit nem kellett volna. De csak arra szabad gondolni, hogy rosszabb is lehetett volna. Szóval, Samnek mázlia volt.
- Húhh, hála az égnek, hogy jól van! Este belegondoltam, hogy milyen rossz lenne, ha én is elfelejtenék mindent, mint ahogy egyes emberekkel megtörtént. Ezért este szépen, nem aludtam.
- Legközelebb ne gondolj bele ilyenekbe, csak aludj el. - mosolygott Rob. Erre bejött Ed. Köszönt mindenkinek, és leült az asztalhoz. Dave idegesen mocorgott mellette.
- Hogy van Sam? - kérdezte Ed.
- Egész jól sikerült, most valószínű még alszik, de mikor felébred, akkor már otthon lesz. - válaszolt Rob.
- Örülök neki. - ezután nem szólt többet.
Reggeli után Ed elment Lizához. Mikor ketten Liza szobájában voltak, Ed látta, hogy ma érdekes napja van Lizának.
- Mi van veled? - kérdezte.
- Semmi.
- Valami történt?
- Nem.
- Akkor?
- Mondom, hogy semmi!
- Jó, csak olyan furi vagy.
- Ezt bóknak vettem. - nevetett fel - Na de te meg mit akarsz?
- Nem tudom. Csak úgy átjöttem.
- Az gáz, mert nekem dolgom van, amit egyedül kell megcsinálnom.
- Most csak szívatsz ugye?
- Sajnálom. És amúgy csak úgy kérdezném ...
- Igen?
- Mikor beszéltél utoljára azokkal akik a házban vannak?
- Ma reggel.
- Ohh tényleg? És netán Davidel? Vagy esetleg már beszéltél Amandával?
- Hagyj békén. - röhögött Ed.
- Csak nem Robbal beszéltél? - mondta, és Ed erre sóhajtott egy nagyot - Ez így nem lesz jó. Hogy a francba lehet téged meggyőzni?
- Na jó, akkor megyek. - állt fel Ed, és elköszönt Lizától. Liza ezután elővette a bőröndjét, és pakolni kezdett. A pakolás közepette megállt, és félbehagyta az egészet, leült az asztala mögé, és egy papírra írni kezdett egy levelet.
Amanda egyedül bóklászott a házban, olvasott, és mi egyebet csinált. A kanapén feküdt, és mivel más teendője nem nagyon volt, hát elmélkedni kezdett. Ekkor megérkezett Jace. Hangosan köszönt, és megkereste Amandát, aki továbbra is csentben nézte a levegőt.
- Én nem bírom ki ebben a házban. - mondta Amanda.
- Akkor menjünk ki. - és ezzel ki is mentek. Kint sétálgattak, Amanda nem szólt egy szót sem - Valami baj van? - szólalt meg halkan Jace.
- Kevésbé élvezem az ittlétet.
- Ezt hogy érted?
- Túl sokat vagyok egyedül. Tudom, hogy ilyenkor az lenne a normális ha örülnék ennek, de mostanában már egyre jobban zavar, hogy nincs kivel beszéljek.
- Sajnálom, de még nem mehetsz vissza. Már a végén jársz, de még nem vagy teljesen kész.
- Tudom ... ha eddig kibírtam akkor továbbra is ki fogom.
- Pontosan. - mosolygott Jace - De ha jól akarod érezni magadat, akkor menjünk vissza a házba, és csináljunk valami hülyeséget. - mondta, és Amanda mosolyogva, összeráncolt szemöldökkel föltekintett Jace-re.
Mikor vissza értek, a nappaliban azon gondolkoztak, hogy mit kellene csinálni.
- Megvan! - kiáltott fel Jace - Ismered a csacsi csabi kihívást?
- Igen. - nevetett fel Amanda - De azt pillecukorral kell csinálni, nem?
- Az igaz, de sok mindennel ki lehet pótolni. - erre a konyhába szaladt, és visszatért pár kiflivel a kezében. Egymás mellé ültek, úgy, hogy ne lássák egymást és a kiflikből letépett falatokat a szájukba tömték, és mindegyik falat után kimondták, hogy csacsi csabi. Mikor tele lett a szájuk, egymás felé fordultak, és felröhögtek. Ekkor valaki kopogtatni kezdett az ajtón. Amanda kinyitotta, és Liza állt ott.
- Szia. - köszönt halkan Liza.
- Szia. - köszönt csodálkozva Amanda.
- Csak pár szót akarok mondani, ezért nem jövök be.
- Értem.
- Sajnálom, ami közötted és Ed között történt, csak tudod Ed nagyon önfejű. Bocsánat, hogy az utatokba álltam.
- Nem te álltál az utamba, én vagyok a hibás. Máris a rosszat hittem el rólad, pedig nem is ismertelek ... Én sajnálom.
- Ugyan, te csak a bátyádat akartad megvédeni. De ... - nézett a földre - ezt most hagyjuk, mert nekem mennem kell. Csak ennyit akartam. Köszi, hogy meghallgattál.
- Köszi, hogy őszinte voltál. - mosolygott Amanda. És ezzel Liza elment.
Liza a vámpír házhoz tartott. Halkan bekopogott, amire Rob kinyitotta az ajtót. Mikor meglátta, máris Edet akarta hívni, de Liza lecsitította.
- Most az egyszer nem Edhez jöttem. Csak róla lenne szó, de halkan beszéljünk.
- Jó. - suttogta Rob - Mi a baj?
- Nincsen baj. Azaz van, csak meg szeretném kérni arra, hogy rakja ezt Ed asztalára. - mondta, és egy borítékot nyújtott - Ennyi lenne.
- Jó, de mi a baj? Mert az mondtad, hogy van.
- Akkor kérnék még egy dolgot. Beszéljen Eddel, hogy milyen hibát követ el. Szerintem maga is tudja, hogy miről van szó.
- Tudom hát. Persze, beszélek vele.
- Köszönöm a segítséget. - mondta, és már el is indult.
Mikor a vacsora volt, Rob azzal, hogy "Pillanat, mindjárt jövök" eljött a konyhából, és ekkor bevitte a borítékot Ed szobájába. Mikor vége lett a vacsorának, és Ed a szobájába ment, Rob utána ment, és beszélt Eddel.
- Szeretnék veled beszélni. - mondta Rob.
- Gondolom Amandáról.
- Igen.
- Vajon mi másról. - ült le az ágyra.
- Ed, most őszintén. Mi ütött beléd? Te ezelőtt sosem voltál ilyen! És egy fiú sosem ilyen! A fiúk azok akik hamar kibékülnek másokkal, vagy talán rosszul tudom?
- Hamar kibékülnek másokkal, ha őt bántották meg. De ha azt akit szeretsz, az már más.
- És te jobban szeretsz egy ismeretlen lányt, mint a húgodat?
- Ezt hagyjuk, már ezerszer lecsesztetek ezért.
- Hogy felébredj. De hagyjuk. Mellesleg úgy látszik, hogy valami vár téged az asztalodon. - és ezzel ki is ment Ed szobájából. Ed a borítékot csúnyán bámulta, addig amíg ki nem nyitotta. Egy fehér lap volt benne félbe hajtva. És a levélben ez állt:
Kedves Ed!
Liza vagyok. Szeretnék mindent megmagyarázni. Gyáva voltam. Gyáva voltam elárulni az igazságot. Vagy inkább, hogy kinek volt igaza. Ezért kértem, hogy bocsáss meg a tesóidnak.
Eleinte azért kerestelek meg, hogy valóban megvédjem magam, mert féltem. És sok ideig ez is volt, de megismertelek. És végül már megtetszettél. És nem érdekelt semmi, veled akartam foglalkozni, már semmi sem izgatott, csak az, hogy hazudtam. És titkolóztam. És megváltoztam miattad. És most érted el kell mennem.
A kis öcsém nagyon beteg. Nekem kell mennem, hogy segítsek neki. Most végre bepótolhatom annak egy részét, amit kihagytam. De lehet, hogy nem sokáig ... Csak amikor megint megszólítom, az egy kicsit kínos lesz. Remélem tudod ezzel mire céloztam.
Sajnálom ezt az egészet, de nálam őszintébb lányt érdemelsz, én meg nem érdemellek meg téged.
Liza
Ui: Rakd le ezt a levelet, és kérj bocsánatot mindenkitől!
Ed a székén ülve csak a levelet bámulta mereven. A levél kiesett a kezéből, és arcát a kezébe temette. Egy csepp könny is lecseppent, és ekkor felállt, és elindult Dave szobája felé. Bekopogott, és már be is ment.
- Szia - csukta be az ajtót Ed.
- Szia - köszönt Dave meglepődve.
- Bocsánatot szeretnék kérni.
- Miért?
- Hogy nem hittem nektek. - mondta, és erre Dave csak nézte.
- Mi történt?
- Liza hagyott nekem egy levelet. Elment.
- Tényleg? Sajnálom.
- Megírta, hogy valójában nektek volt igazatok. Én ... - nézett a földre - annyira sajnálom ...
- Értem. - mondta mosolyogva - Én meg bocsájtottam, de Amandának erre nagyobb szüksége van. Menj hozzá most azonnal.
- De nincs késő?
- Minél hamarabb, annál jobb.
- Jó. Akkor megyek. - mondta, és épp kilépett volna, mikor vissza fordult - Köszönöm. - mosolyogta el magát.
- Nincs mit.
Ed baktatott a sötét erdőben, és végül elért Amanda házához. Szíve gyorsan verni kezdett az ajtó előtt, kezét felemelte, és lassan kopogott hármat. Amanda nem sokára kinyitotta az ajtót. Mikor meglátta Edet, először nem is hitt a szemének.
- Szia. Beszélni akarok. - mondta vacogva Ed.
- Gyere be. - mondta, eközben félt, mert azt hitte, hogy Ed le akarja cseszni.
- Amanda ... - mondta halkan - Én nagyon sajnálom, hogy nem akartam beszélni veled. Neked volt igazad. Tudom, hogy te csak meg akartál védeni, én meg máris mérges lettem rád, de légy szíves bocsáss nekem meg! - mondta, és karjai ölelésre nyíltak, most először, hogy testvérét meg akarja ölelni, Amanda gyengéden ellökte magától az éppen ölelkezni készülő Edet. Ed értetlenül állt és nézett. Amanda a földet bámulta, és egyszer csak felpillantott.
- Amíg te mérgelődtél, és Lizával szórakoztál, én addig egyedül, és néha Jaceel itt voltam, és magamat hibáztattam, hogy ha nem tettem volna, akkor még jóba lennénk. Hónapokig elzárva tőletek csak erőltettem magamat, hogy vissza mehessek hozzátok, te meg egyszerűen eldöntöd, hogy most mérges leszel rám, és nem beszélsz velem! Én teljesen depressziós voltam, és egyszer csak beállítasz, hogy bocsássak meg! - erre a szóra kicsordult egy könny a szeméből, Ed pedig végig hallgatva ezt elismerte, hogy most ez tényleg az ő hibája volt. De mivel Amanda már meg is szerette Edet, nem akarta kihagyni a lehetőséget, hogy meg ne ölelje, ezért egyszer csak megölelte őt, és erre Ed szorosan átfogta - Egyébként - engedte el Edet - honnan jöttél rá, hogy Liza ezért keresett? - mondta, és Ed csak nézte őt, a nappaliba mentek, és elmesélte, hogy mi várta az asztalán.
