Első nap 2.

  - Jézusom. - mondta Amanda - mióta követi őt?

  - Mióta először jött ide. Nem tudjuk mit akar. Még otthon se hagyta őt békén. Ráadásul még engem is csesztetett.  - ült le a fejét fogva.

  - Mit csinált?

  - Este a szobámban matatott, hogy engem ijesztgessen. Többször is volt ilyen és amikor már tényleg kezdtem beszarni még röhögött is hozzá. De ezt soha többé nem akarom el mondani Ed-nek.

  - Mert?

  - Mert amikor először elmondtam neki, ő teljesen felháborodott és már meg is akarta ölni aztán el is ment hozzá ...

  - Atyaisten. Biztos hallani akarom?

  - Annyi, hogy verekedtek. 

  - És ilyen mostanában nem volt?

  - Nem. És amúgy is ... én akkor 10 éves voltam kb. Most már nem félek. És Ed akkor 17. 

  - Nyugi ... ki tudom számolni.
   Ebéd után Rob mindenkit a kertbe küldött, hogy 10 perc múlva ott találkoznak. Mikor már mindenki ott volt Rob szépen odasétált és köszönt mindenkinek. A többiek nem értették, "mi ütött Rob-ba?" . Egyszer csak megszólalt olyan hangon mintha egy katona seregnek egy haditervet mondott volna el:
  - Szerintem már észre vettétek, hogy fiú több van mint lány.
  - Köszönöm. - suttogott Sam.
  - Ahogy mindenkinek logikus, a lányok a lányos munkát, a fiúk a fiús munkát csinálják.
  - Természetesen! - kiáltott Ed.
  - De most fordul a kocka.
  - MI? - mondta egyszerre a három fiú. Amanda és Sam csak gonoszan mosolyogtak. Sam már a kezét dörzsölgette, amikor Amanda mondta, hogy jó nyugi ennyi elég lesz.
  - Lesz, hogy a fiúk stoppolnak, és a lányok meg javítják a tetőt.
  - Nem, arról szó se lehet. - mondta Dave - Most szóljatok, ha mehetek ki az út szélére stoppolni! Nem  zoknikat!
  - Nem úszod meg kölyök!
  - Igen is! - emelte fel a kezét mint egy katona. - Uram, szólhatok egy szót?
  - Meg bánom ... De igen.
  - A lányok ha tetőt javítanak ... koldusok leszünk! Ők nem tudnak barkácsolni.
  - Bagoly mondja verébnek. - köhintett egyet Ed.
  - Kérem! Én nem asszonynak születtem!
  - Mondom: bagoly mondja verébnek. - röhögte el magát Ed.
  - Jó, Ed nyugi van felfogtam. - mondta és Ed szét nézett.
  - A bagoly meg a veréb kommunikálnak ...
  - Bediliztél? - húzta össze szemöldökét Dave.
  - Hahó! Még mindig itt vagyunk! - szólalt meg Sam.
  - Na érthető? - kiáltott Rob - Nem ússzátok meg!
  - Na de Rob bácsiiii ... - könyörgött David.
  - Ne hisztizz, asszonyka. - Ed-ből kiszakadt a nevetés.
   Este amikor már fenn volt a hold, David ki ment a teraszra. Próbálta nem azt elképzeli maga előtt, hogy a tű varráskor bele áll az ujjába, amikor észre vette, hogy valaki az utcán járkál és biztos, hogy Dave-et nézi. És tudni lehetett ki az, az akiről David ma mesélt Amandának. Trevis ott állt a ház előtt. Abból, hogy látta, hogy ott van Dave, akkor már tudta hol van Ed is.

Első nap 1.

   A vacsora közben mindenki bemutatkozhatott. A testvéreken kívül még ketten voltak a házban. Egy lány, Sam, és egy fiú, Ray. Ők körülbelül két héttel ez előtt érkeztek ide.
   Másnap reggel amikor Amanda ki ment a konyhába, találkozott Sam-el. Éppen reggelizett.
  - Szia! - köszönt Sam
  - Szia. - dörzsölgette szemét Amanda - Te minden reggel ilyen jó kedvedben vagy?
  - Miután teljesen felébredtem - mondta - most készül a piritós. Kéred a következőt?
  - Nem nyugodtan megeheted.
  - Nem tudom ... tele vagyok.
  - Akkor jó - mosolygott. Ekkor David be lépett a konyhába.
  - Ajjaj ... túl sok a lány. - mondta elkerekedett szemekkel megtorpanva az ajtóban. Sam fél szemöldökét felvonta.
  - A lány? Túl sok a lány? Hát majd ha felébred a "nép" akkor mond hogy túl sok a lány! - ordított David-re Sam. David védekezés képben fel emelte a kezét.
  - Jó nyugi csak vicceltem! - vágta rá. Most Rob lépett be és köszönés nélkül megszólalt.
  - Mi van a lányokkal - dörzsölte meg a szemét - és a néppel?
  - Ööö ... - gondolkodott Dave - hogy túl sok van belőlük? - erre Amanda elnevette magát, Sam bele verte a fejét a falba, David nem szólt semmit és Rob továbbra se értett semmit. Ed mikor be lépett a konyhába nem köszönt senkinek. Oda ment a hűtőhöz és elkezdte nézegetni benne a kajákat. A többiek látták hogy valami baja van. - Hagyjátok - suttogta Dave - gyakran volt már ilyen. - mondta leülve Amanda mellé, miközben Ed kiment a konyhából.
  - Ennek meg mi baja? - kérdezte Sam.
  - Kb. hetente egyszer, kétszer van ilyen. Ilyenkor mérges lesz vagy mit tudom én. De ha hagyjuk, hamarabb abba hagyja ő is. Már megpróbáltam én is, apa is, pszichológus is kiszedni belőle, de semmi ...
  - Történt valami?
  - Nem tudom. Rob, történt itt valami?
  - Ööö ... nem válaszolhatok. - mondta Rob. A többiek csak nézték őt - Igen történt, de nem akarom helyette el mesélni.
  - Oké.
  - Amúgy mit csinál eddig Ray? - kérdezte Amanda.
  - Ahh ... - sóhajtott Sam - alszik. Éjszaka valami titkosat csinál és reggel eddig alszik. Délelőtt 10 óra van!
  - Az jó ... Na, én inkább megyek. A szobám még sehogy se áll.
  - Én megyek veled. - állt fel David. Amanda nézte őt Aztán megszólalt.
  - Persze ... azaz ... nyugodtan. - mosolygott Davidre.
   A szobába beérve David el kezdett magyarázni:
  - Nem tudom mi baja lehet Ed-nek. Hogy a francba tudnám kiszedni belőle ... - töprengett - Lehet, hogy csak azért mondta, hogy alig csináltak itt valamit, hogy titokban tartsa azt ami itt történt.
  - Miért akarná titokban tartani? - értetlenkedett Amanda.
  - Nem tudom ... mondjuk ... valami titkos szövetség és nem árul hatja el a társait ...
  - Titkos szövetség? Pff ... alig ismerem igazán Ed-et, de az én is tudom hogy nem állna be egy "titkos szövetségbe".
  - Ez benne a titok.
  - Micsoda? - mondta. David meg állt egy pillanatra. És aztán a nagy semmibe nézve, tátott szájjal felemelte az ujját.
  - Lehet, hogy Trevis miatt!!!
  - Mi? Ki az a Trevis?
  - Ed hasonmása.
  - Köszi. - tárta szét a karját.
  - Trevis csak a rossza akarja Ed-nek. Követi őt, ijesztgeti és zsarolja.