Első nap 2.

  - Jézusom. - mondta Amanda - mióta követi őt?

  - Mióta először jött ide. Nem tudjuk mit akar. Még otthon se hagyta őt békén. Ráadásul még engem is csesztetett.  - ült le a fejét fogva.

  - Mit csinált?

  - Este a szobámban matatott, hogy engem ijesztgessen. Többször is volt ilyen és amikor már tényleg kezdtem beszarni még röhögött is hozzá. De ezt soha többé nem akarom el mondani Ed-nek.

  - Mert?

  - Mert amikor először elmondtam neki, ő teljesen felháborodott és már meg is akarta ölni aztán el is ment hozzá ...

  - Atyaisten. Biztos hallani akarom?

  - Annyi, hogy verekedtek. 

  - És ilyen mostanában nem volt?

  - Nem. És amúgy is ... én akkor 10 éves voltam kb. Most már nem félek. És Ed akkor 17. 

  - Nyugi ... ki tudom számolni.
   Ebéd után Rob mindenkit a kertbe küldött, hogy 10 perc múlva ott találkoznak. Mikor már mindenki ott volt Rob szépen odasétált és köszönt mindenkinek. A többiek nem értették, "mi ütött Rob-ba?" . Egyszer csak megszólalt olyan hangon mintha egy katona seregnek egy haditervet mondott volna el:
  - Szerintem már észre vettétek, hogy fiú több van mint lány.
  - Köszönöm. - suttogott Sam.
  - Ahogy mindenkinek logikus, a lányok a lányos munkát, a fiúk a fiús munkát csinálják.
  - Természetesen! - kiáltott Ed.
  - De most fordul a kocka.
  - MI? - mondta egyszerre a három fiú. Amanda és Sam csak gonoszan mosolyogtak. Sam már a kezét dörzsölgette, amikor Amanda mondta, hogy jó nyugi ennyi elég lesz.
  - Lesz, hogy a fiúk stoppolnak, és a lányok meg javítják a tetőt.
  - Nem, arról szó se lehet. - mondta Dave - Most szóljatok, ha mehetek ki az út szélére stoppolni! Nem  zoknikat!
  - Nem úszod meg kölyök!
  - Igen is! - emelte fel a kezét mint egy katona. - Uram, szólhatok egy szót?
  - Meg bánom ... De igen.
  - A lányok ha tetőt javítanak ... koldusok leszünk! Ők nem tudnak barkácsolni.
  - Bagoly mondja verébnek. - köhintett egyet Ed.
  - Kérem! Én nem asszonynak születtem!
  - Mondom: bagoly mondja verébnek. - röhögte el magát Ed.
  - Jó, Ed nyugi van felfogtam. - mondta és Ed szét nézett.
  - A bagoly meg a veréb kommunikálnak ...
  - Bediliztél? - húzta össze szemöldökét Dave.
  - Hahó! Még mindig itt vagyunk! - szólalt meg Sam.
  - Na érthető? - kiáltott Rob - Nem ússzátok meg!
  - Na de Rob bácsiiii ... - könyörgött David.
  - Ne hisztizz, asszonyka. - Ed-ből kiszakadt a nevetés.
   Este amikor már fenn volt a hold, David ki ment a teraszra. Próbálta nem azt elképzeli maga előtt, hogy a tű varráskor bele áll az ujjába, amikor észre vette, hogy valaki az utcán járkál és biztos, hogy Dave-et nézi. És tudni lehetett ki az, az akiről David ma mesélt Amandának. Trevis ott állt a ház előtt. Abból, hogy látta, hogy ott van Dave, akkor már tudta hol van Ed is.