Rendőrség 2.

   Mikor mindenki elolvasta a levelet, nagy hangzavar keletkezett, csak Sam és Ray volt az aki meg sem akart szólalni.
  - Jól van, emberek! - kiáltott Rob - kicsi csendet kérek! Na ... Ki kapott százból száz pontot?
  - Én! - kiáltott Amanda.
  - És mire?
  - Célzásra!
  - Én kettőt is kaptam! - mondta Ed.
  - Ne szívass! - mondta Dave.
  - De tényleg!
  - Mire kaptad? - kérdezte Vanessa.
  - A futásra és az energiára!
  - A futáson nem is csodálkozom ... - kezdte Rob - de az energián se. - meglátta Rayt és Samet akik szinte megfagytak - és ... veletek mi van?
  - Iroda ... - motyogta Sam.
  - Az nem rossz ... - kezdte Vanessa - mindegy.
  - Szerintem Ray rosszul van! - mondta Amanda.
  - Én csak - kezdte Ray - nekem csak ... le kell dőlnöm egy kicsit.
  - Én nekem ... - mondta Sam - csak meg kell halnom.
  - Na ne túlozzunk! - mondta Ed.
  - Hidd el, nem túlzok!
  - Akkor gáz van ... - mondta Dave.
  - Hogyha valaki rosszul érzi magát az menjen be a szobájába és pihenjen. - mondta Rob.
  - Jó ötlet - mondta Sam és a lépcső felé kullogott.
  - Én is inkább megyek - motyogta Ray.
  - Jól van nem lesz gond! Ez nem is olyan vészes. - ment Rob a kettő "beteg" után.
  - Rob - kezdte Ray - ezt meg se hallottam.
  - Jól van aludjátok ki magatokat, vagy mit tudom én de ebédre gyertek vissza!
  - Nem leszek éhes, már most tudom! - kiáltott az emeletről Sam. A többiek a nappaliban meg próbálták vissza fogni a röhögésüket.
  - Szerintem - suttogta Dave - az nem egészséges, hogy így vissza tartsuk.
  - Kit érdekel - mondta Vanessa, mikor már majdnem ki szakadt belőle.
  - Inkább menjünk be a konyhába. - javasolta Rob.
  - Igazad van. - mondta, és elindultak a konyhába. Mikor becsukták az ajtót, kisebb röhögés szakadt ki belőlük.
  - De azért sajnálom őket. - mondta Amanda.
  - Én is, csak vicces volt a fejük - röhögött Ed.
  - Na, emberek komolyodjunk el egy percre! - mondta Rob.
  - Naaaaa! Ünnep rontó! - fonta össze karjait Vanessa!
  - Az a lényeg, hogy holnap jönnek és tanítanak dolgokat.
  - Ööö, igen, ott voltunk tegnap este, amikor mondta a rendőr bizottság tagja. Emlékszünk még rá!
  - Akkor jó. Ti örültök, hogy rendőrök lehettetek?
  - Igen! - kiáltott Dave.
  - Most, hogy az lettem, nem is rossz bele gondolni ... - mondta Vanessa.
  - Na, mit mondtam! - mondta Rob - Akkor hát, akarjátok tudni ki a párotok?
  - Feltétlenül! - mondta Dave.
  - Az első páros szerintem egyértelmű. Sam és Ray. A második páros Vanessa és Dave, a harmadik Amanda és Ed.
  - Ez jó! - mondta Vanessa - Én leszek a mini Eddel!
  - Nem is hasonlítok Edre! - mondta Dave.
  - Én meg az újdon sült tesómmal! - tette fel a kezeit Ed - Örülök, hogy te vagy a társam, Amanda, nem szívesen lettem volna Vanessával. Bár Daviddel se lett volna rossz.
  - Dehogy nem lett volna rossz! Folyton piszkálnál ...
  - Jaj, lécci ne sírj!
  - Látod?!
  - Hát persze!
  - Csend! - kiáltott Rob a kezeit feltartva - Most már mindent megbeszéltetek. Most mindenki menjen dolgára, ebédre legyetek itt a konyhában.
    És így is lett. Vanessa behívta Amandát a szobájába, hogy segítsen elrendezkedni. Közben sokat beszélgettek.
  - Én nem értem - kezdte Vanessa - hogy lettél te Ed tesója? Talán a fél testvére vagy?
  - Nem, én Dave ikertesója vagyok.
  - De én csak Daveről tudtam régebben.
  - Igen, én is léteztem, csak Dave nem tudta, Ed meg jól eltitkolta.
  - De még mindig nem értem. Hogy hogy csak most lettél igazán a testvérük?
  - Mert el választottak minket. Mikor anyánk terhes volt velem és Daviddel akkor a szüleink eldöntötték, hogy elválnak. Szóval mivel megszülettünk, apánk elvitte Davidet én ... meg anyámnál maradtam. Csak vele éltem, a mostani nyár végéig. És te tényleg késtél, vagy csak később küldtek?
  - Késtem. Engem kb. augusztus 28. körül hívtak, de nem akartam menni. Azt hittem, hogy engem végleg elfelejtettek. Nem akartam otthagyni a barátaimat. Az is elég rossz volt, amikor kicsi koromban nekem is el kellett mennem. Most meg új barátaim lettek erre megint hívnak. Most azt mondta nekik, hogy elköltöztünk, de még visszatérek. Megmondom őszintén, szívesen visszamennék a suliba. Az a baj, hogy amikor az első két évet befejeztük, akkor már nem mehettünk vissza a suliba. Soha többet nem láthattam az osztálytársai-
mat. De szeretném, ha neked és Davenek nem lenne ilyen rossz. Szóval, ha ennek a két évnek vége lesz, akkor még tartsuk majd a kapcsolatot.
  - Jól van. - mosolyogta el magát.
   Ez a nap kb. ennyi lenne. Persze ma még volt az ebéd, amin Sam semmit se evett. Ray meg nem is jött, mert aludt. De senki sem tudott aludni az este (már megint) mindenki izgatott volt a kiképzés miatt. (Persze Samen és Rayen kívül ...)