- Mit csináltak? - kérdezte Amanda.
- Tudod, amikor én utoljára voltam, alig történt valami. Viszont a farkasoknak folyton ügyeik voltak. Rajtunk meg röhögtek és folyton azt mondogatták. hogy a legizgalmasabb ügyünk az volt, hogy futnunk kellett a vécére. Humoros ...
- Idióták. - fújtatott Dave.
- De semmi. Nem lettem okosabb. - hajtotta le a fejét Ed, azt játszva, hogy szomorú.
Ez után mindannyian csöndben maradtak és nem tudtak semmit se mondani. Dave nem bírta ki ilyen csendben.
- Amúgy Amanda, nem akarsz mesélni magadról?
- Ööö ... - mosolyodott el, és csak úgy elkezdett mesélni valamit - Én mindig is anyukámmal éltem. Apám sohasem volt. Alsóban senki sem barátkozott velem az iskolában, 4.-ig egyedül voltam. Már majdnem ott kötöttem ki, hogy teljesen depressziós legyek és emóssá változzak, amikor anyám felsőre átíratott egy másik suliba. Akkor a sarkamra álltam és barátkozni kezdtem az új osztálytársaimmal. Kiderült, hogy tudok barátkozni. - mosolyodott el - És erre el kell mennem. Hát már tudom melyik volt életem legjobb éve ... - erre két testvére is szomorúbb lett - Na, ... Ennyi lenne. Meséljetek ti is.
- Hát jó ... Én nekem voltak haverjaim, aztán el kellet mennem. "Kemény" két év után hazamentem és utána öt éven keresztül csak ültem a SEGGEMEN. - állt fel és mutatott a fenekére. Erre mindannyian felnevettek. - Amúgy Dave sem bírta annyira jól ezt, ő az előző héten mosolyogni sem tudott.
- Ezzel vitatkoznék - emelte fel az ujját Dave - csak az a baj, hogy igaz.
Most megint csend lett. Ezt Ed nem bírta ki.
- Hallod Dave - emelte fel a fejét - jósolj már nekem valamit!
- Mit? Hogy tudnék neked jósolni ha azt sem tudod mit akarsz?
- Akkor ... Jósold meg; izgi lesz amikor a városban leszünk? - dörzsölgette a kezét.
- Oké. Eddig jó. Most adj valamit aminek köze van ehhez. - mondta Dave, és Ed hátra vágta magát, mikor meglátta a könyvet. Sok ideig szemezett vele és aztán szemöldökét húzogatva Dave-re mosolygott.
- Próbáld ki a könyvel.
- Oké - kapta fel a könyvet a matracról. Amanda csak kapkodta a fejét össze vissza amikor felkiáltott.
- Mielőtt Dave nemtom mit csinálna a könyvel, magyarázzátok meg milyen nyelven beszéltetek az előbb ... - vonta fel fél szemöldökét
- Dave tud jósolni. - mondta Ed természetes hangon.
- Jaj, köszi így már értem! - mosolygott rá műen, elkerekedett szemekkel, fejét oldalra hajtva.
- Ha megfog valami tárgyat aminek van valami köze valamihez, akkor lát valamit. - mondta, Amanda beállását utánozva, miközben Dave nem kapott levegőt a nevetéstől.
- Te szereted ugyanazt a szót egy mondatban használni.
- Csak nem tudok fogalmazni.
- Az biztos. - mondta, amikor Dave lecsapta a könyvet. Erre Ed és Amanda, felé fordultak.
- Csak egy a baj - mondta Dave - a könyvnek ehhez semmi köze.
- Jó, de azért csak láttál valamit. - tárta szét a karját Ed.
- Igen. Láttam Amandát egy teljesen össze firkált tábla előtt.
- Húúúú - csukta be a szemét. Ed-nek eszébe jutott az amit Amanda mondott amikor magáról mesélt. - Amanda! Mondtad, hogy te örökké az anyukáddal éltél. Nekem erről az jut eszembe, hogy mi nem. - nézett mosolyogva Dave-re. - Apa hozzánk folyton nőket hozott haza. - Mondta, mire Dave fejét fogva nevetett. Valószínűleg eszébe jutott valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése