Bunki

   Másnap reggel Amanda meglátogatta Davidet. Szépen lassan kinyitotta az ajtót, nehogy felébredjen, de mikor már benyitott akkor azt látta, hogy Dave szépen csendben ül az ágyán, és gondolkodik.
  - Szia - köszönt Amanda - mit csinálsz? - kérdezte felnevetve.
  - Gondolkodok.
  - Nekem is az lett volna az első tippem! - mondta. Odament az ágy széléhez és leült - kérdeznem sem kell, hogy min gondolkodsz.
  - Szerintem is tudod - mondta halkan - az volt a fura tegnap, amikor oda mentem hozzá - mondta, miközben Amanda nagy szemekkel figyelte őt - mintha segíteni akart volna.
  - Min? Hogy megöld? Vagy hogy túl élje Ed?
  - Hogy túl élje Ed. Amikor már a levegőt is nyögvenyelősen vette, akkor is arról kezdett hablatyolni amit te mondtál. Hogyha ő hal meg hamarabb, akkor Ed túlélheti. Vajon miért mondta ezt? Én arra gondoltam volna, hogy még ilyenkor is azt mondaná nekem: lécci lécci lécciiiiii.
  - Lehet, hogy rájött, hogy most már nincs mit tenni.
  - Nem tudom. De most már nem is fog kiderülni.
  - Gondolom azért jobban tudtál aludni.
  - Áhh, dehogy! Majd ma este! Ja, akkor jól bevágom a szunyát.
  - Jól teszed. - állt fel az ágytól - akkor majd gyere le kajálni! - mondta az ajtó felé menet.
  - Oké.
  - Ja és tényleg - fordult vissza - ma kirándulni megyünk Eddel!
  - Ma? És ... és Eddel? Ez mit akar jelenteni?
  - Hogy mi hárman megyünk az erdőbe.
  - Minek?
  - Nem tudom. Valami régi helyet mutat ahova régen ő ment a barátjaival.
  - Akkor jó. Na, mindjárt megyek.
  - Oké.
   Már mindenki reggelizett, kivéve Samet és Davidet.
  - Sziasztok - köszönt Amanda - mi a mai menü?
  - Az amit akarsz. - mondta Rob - mármint azok közül ami van.
  - Jól van, nyugi vettem. - mosolygott - Na, és Ed ... mi van a hasaddal?
  - Hát ... - nyúlt a hasához - ha hozzáérek akkor fáj, de különben alig érzem. Valójában az a legrosszabb, hogy nem tudok hason aludni.
  - Jaj, hát ez igazán sajnálatos - mondta Ray.
  - És amúgy Ray! - szólt Amanda - Ma mikor keltél?
  - Ugyan úgy mint tegnap - sajnálta magát Ray - korán.
  - Majd belejössz. - mondta halkan.
  - Mibe? - kérdezte ijedten, mikor a többiek halkan elröhögték magukat.
  - Majd kiderül. - mondta Ed.
  - Na, és ki tudott aludni a tegnap este óta? - kérdezte Ray, közben senki sem rakta fel a kezét, vagy jelezte volna bárhogyan, hogy ő tudott aludni.
  - Zárjuk le ezt a témám végleg. - mondta Rob, és ezt mindenki jó ötletnek tartotta. Eközben Sam bejött a konyhába.
  - Hogy vagytok? - ment a hűtőhöz - Ed?
  - Jól. Kösz.
  - Épp az előbb zártuk le a tegnap esti témát. - szólt Ray.
  - Az jó. - mondta. Mindenki furcsállotta, hogy Sam ilyen depis.
  - És ... te jól vagy? - kérdezte Amanda.
  - Igen. - ezzel már ki is ment a konyhából.
  - Ennek mi baja van? - suttogta Ray.
  - Nem tudom. - mondta Amanda.
   Ebéd után Ed, Amanda és Dave el is indultak az erdőbe.
  - Hosszú út lesz? - kérdezte Dave.
  - Dehogy. Ez nem egy túra. Csupán csak sétálunk.
   És ezzel el is indultak. Először az erdő szélén sétáltak egy ideig.
  - Na már csak be kell mennünk az erdőbe.
  - Hol? Itt egy tábla sincs, vagy egy kitaposott út.
  - Azért titkos mert senki sem gondolta volna, hogy itt van valami. Gyertek! - mondta, és a magas gazt átlépve el is tűnt a szemük elől.
  - Hát jó ... - mondta Amanda, és neki is indult, mikor hirtelen csak megállt - te nem jössz? - szólt Davenek.
  - De jövök, csak - gondolkozott - a hölgyeké az elsőbbség, ugyebár. - vigyorgott.
  - Igen, ezért is engedem, hogy te menj előttem.
  - Hé!
  - Na, mi van? - nézett nagy szemekkel.
  - Jól van, na, megyek.
   És végre Dave átment a gazon. Amikor beértek, egy kör alakú, növénnyel körbenövesztett helyre érkeztek aminek a teteje nyitott volt, és a nap oda szépen besütött. Középen fehérre festett padok voltak. Csak az az egy elrejtett bejárata volt ennek. Ez a bunki egy olyan helyen volt, ahol sok növény nőhetett, ezért lehet nehezen rátalálni erre a helyre.
  - Azta! - mondta tátott szájjal Dave - Erre hogy találtatok rá?
  - Nem tudom. Andrew mutatta. De ő nem akarta megmondani, hogy ezt hogyan találta.
  - Ez nagyon szép. - mondta Amanda feltekintve a kék égre.
  - Tudom. Régen, amikor valami baj volt, és szerettünk volna egyedül lenni, akkor ide futottunk. Hármunkon kívül senki sem tudta, hogy ilyenkor hova rejtőzünk.
  - És miért mutattad meg nekünk?
  - Úgy gondoltam, most lehetne mi hármunké ez a hely. Mit szóltok?
  - Én benne vagyok.
  - Én is. - mondta Dave.
   Ez után kimentek a bunkiból. Ed azt gondolta, hogy kellene még csinálni valamit amivel el tudják ütni az időt.
  - Menjünk be az erdőbe! - kiáltott.
  - Nem veszélyes? - kérdezte Amanda.
  - Nem, dehogy, és amúgy se mennénk be teljesen, csak azért gondoltam, mert jó lenne még valamit csinálni.
  - Akkor menjünk.
   Bementek az erdőbe, sétáltak, addig amíg el nem kezdett sötétedni egy kicsit. Ekkor már elindultak hazafelé. Mikor már kiértek a főútra akkor Ed meglátott egy lányt az úton, éppen a ház felé sétált. Máris felismerte.
  - Atya ég, Vanessa! - mondta Ed mire a lány megfordult.
  - Ohh, szia Ed! - mondta, miközben lehetett rajta látni, hogy nem nagyon bírja Edet.
  - Hogy nézel ki? Mégis mióta vagy ... - nézett végig Vanessán - emós.
  - Mióta haza mentem.
  - A stílus illik hozzád, régebben se volt olyan sok életkedved.
  - Életkedvem volt, csak nem bírtam a ti ócska poénjaitokat.
  - Meg értem, hogy nem röhögtél rajta, mert te nem röhögsz semmin ... - mondta amikor meglátta, hogy Dave és Amanda csak néz, mert nem ismerik Vanessát - amúgy ők a testvéreim. Ő itt Dave és Amanda.
  - Sziasztok. Én úgy emlékszem, hogy csak egy testvéred volt. - mondta Vanessa.
  - Ja, de ez hosszú sztori. Amúgy, szerintem már rájöttetek, hogy ő itt Vanessa, a múltkori csoport egyetlen lány tagja. - magyarázta Ed Amandáéknak.
  - Örülök, hogy megismerhetlek titeket. - mondta Vanessa, nyugodt és kedves hangon.
  - Amúgy mi ez a késés? - kérdezte Ed a ház felé haladva.
  - Milyen késés?
  - Nem kellet volna hamarabb jönnöd? És jut eszembe, mivel is jöttél?
  - Busszal. Aztán kidobtak.
  - Jesszus. Már megint mi a fenét csináltál?
  - Hosszú. - mondta és meglátta a házat - uhh, csak én érzem azt, hogy ez a ház ... csúnya lett?
  - Nem. Mikor én is megláttam akkor nem kicsit, de ledöbbentem.
  - Mi ez a szín?
  - Ez, kérlek szépen, Rob stílus érzéke.
  - Így ahogy mondod. - röhögött fel.
   A házba belépve Rob örvendezni kezdett, hogy Vanessa megérkezett.
  - Vanessa! Hála az égnek hogy épségben ide értél. Miért nem érkeztél meg hamarabb?  - kérdezte Rob.
  - Nem akarom elmesélni. - mondta Vanessa. A nagy hangzavarra lement Ray is.
  - Na mi van itt? - kérdezte amikor meglátta Vanessát - Neeeeeeeem - kiáltott fel fejét fogva - Te mit keresel itt?
  - Vissza jötteeem! - kiálltotta el magát Vanessa.
  - Istenem. Miért nem szeretsz engem?
  - Jól van, köszi, most már vissza mehetsz a szobádba.
  - Szíves örömest. - mondta miközben a lépcsőn felfelé baktatott.
  - Nos akkor Vanessa - szólt Rob - fenn lesz a szobád.
  - Na ne! - kiáltott fel Vanessa - Mond, hogy nem Ray szobája mellett!
  - Hát, ööö ... - nézett a plafonra Rob.
  - Te most csak viccelsz velem, ugye?
  - Sajnálom.
  - Nem, én képtelen vagyok Ray mellett lenni megint!
  - Mi olyan borzasztó abban, hogy Ray szobája mellett van a tiéd?
  - Hogy mi olyan borzasztó? Lécci mond, hogy ezt is viccnek szántad! - mondta mikor Rob csak nézte Vanessát - Például az a borzasztó, hogy át jön a bűz.
  - Ez baromság, ugye nem gondolod, hogy én ezt beveszem!
  - De!
  - Vanessa, régen azért volt bűz mert szivárgott a szennyvíz.
  - Hogy mi? - kérdezte Vanessa, Ed, Dave és Amanda is.
  - Igen, régen szivárgott a szennyvíz.
  - De Rob, ezt miért nem mondtad? - kérdezte Ed.
  - Mert nem akartam.
  - Uram atyám. - mondta Dave - és most már ugye nem fog többet megtörténni.
  - Nem.
  - Ajánlom! - mondta Vanessa.
    Nem volt ez egy hosszú nap, egy kicsi pihenő féle nap volt ez. Amanda megismerkedett Vanessával, és elmesélte a Trevis sztorit. Este, mielőtt mindenki lefeküdt volna, Rob lehívott mindenkit a nappaliba.
  - Szeretném ha tudnátok, hogy holnap jönnek emberek akik a felméréseket készíti a rendőr munkához.
  - Rendőr munka? - kérdezi Vanessa - Rendőrök vagyunk?
  - Igen.
  - Kész röhej!
  - Na szóval, térjünk vissza a témára. Holnap felmérik, hogy miben lennétek igazán jók. A legtöbben lesznek rendőrök, viszont ezentúl itt lesz a központ is, csak a börtön nem lesz itt. Ezt úgy akarom érteni, hogy lesz aki itt fog dolgozni. Kihallgatja a gyanúsítottakat, és mint egy irodában úgy fog itt dolgozni. De nekik is jobb valamelyik szempontból, mert ők a nyomozásban többet szerepelhetnek.
  - Ez komolyan kész röhej! - nevetett fel Vanessa - ennyi lenne?
  - Valójában igen.
  - Akkor jó éjszakát.
   Mondta, és mindenki elindult a szobája felé.

Sötétség a ház felett 4.

   Másnap reggel Amanda korán kelt ezért folytatni kívánta az olvasást amit tegnap befejezett. Mikor a "Fekete királyínő" fejezetet kereste akkor egyszer csak rábukkant egy fejezetre, amit tegnap Davidel keresett a könyvtárban. A fejezet cím: Védőburok előállítása. Amanda gyorsan olvasni kezdte a könyvet. Nézte, de a könyvben csak kis méretű burokról beszélnek, ami nem lesz elég az egész ház védelmére. De mikor tovább olvasta, erre is lett megoldás: Ha egy nagyobb burok kell, több ember kell a művelethez. Ha nincs tárgy aminek fogásával lehet burkot csinálni, akkor mindenkinek körbe kell állnia és a feladatra koncentrálnia. Persze a burok erőssége, az emberek összes Wrodlangi erejétől függ. Ha egy ember kívülről megy be a burokba, amíg ki nem megy, addig erejének egy részét elveszíti. A burok létrehozásához nem kell varázslat, egyszerű, csak arra kell koncentrálnod amit el akarsz érni. Valójában ez az alapja minden varázslatnak.

   Amanda gyorsan futott be Dave szobájába. Dave Amandával ellentétben még nem kelt fel. Amanda nagy örömében, és hangos kiabálással felébresztette Davidet.

  - Hé, mi van? - pislogott Dave.

  - Találtam valamit amivel megtudjuk védeni magunkat.

  - Tényleg? És mi lenne az?

  - Egy védőburok. Mondjuk ahhoz mindenki kell. 

  - Nembaj. Ednek azt mondjuk, hogy megtaláltad és mondtad hogy a biztonság kedvéért jó lenne megcsinálni.

  - Biztos vagy ...

  - Igen. Végül is "csak úgy" kell ez a burok. Nem?

  - De - bólogatott Amanda - igazad van. - ült le az ágyra - nyugi Dave nem hagyjuk hogy bántson téged vagy Edet vagy a többieket. Ez az egész úgy fog tökéletesen menni, hogy bízol bennem.

  - Én bízok benned! - mondta - Csak azért mégis félek valamennyire.

  - Nyugi. Délután megcsináljuk a burkot. Addig lazíts.

  - Jól van. - mondta Dave, és egy nagyot sóhajtott.

   A konyhában ült Ray. Amanda csodálkozott, hogy ilyen korán itt látja Rayt. Sam azt mondta, hogy délig szokott aludni. 

   Belépett a konyhába.

  - Szia Ray! - mondta Amanda.

  - Szia. - mondta álmosan Ray. - Hogy hogy ilyen korán ébredsz amikor most lehetne délig is aludni?

  - Mert korán fekszem. Inkább te miért ébredsz ilyen korán, mikor tudomásom szerint délig alszol? - kérdezte mosolyogva, miközben vizet rakott fel főni, mert teát akart készíteni.

  - Van amikor korán kelek. Nem tudok vissza aludni. De ez régen úgy volt, hogy csak tanítási napokon tudtam volna sokáig aludni. Hétvégén hatkor felkeltem. Ja, az elég régen volt. Lehettem úgy 11 éves.

  - Te is ilyen idősen jöttél ide először?

  - Persze! Még a bátyádat is ismertem. Ugyan akkor kerültünk ide. Ugyan olyan idősen mint te meg Dave.

  - De Sam 13 éves. Ő hogy hogy egy évvel később jött ide?

  - Nem tudom. Úgy látszik az esze egy évvel késett mint a kora. - nevetett fel Ray - Egyébként, hogy értetted, hogy tudomásod szerint délig alszom? Sam mondta, igaz?

  - Igen.

  - Úgy tudtam. Egyszerűen szörnyű volt, amikor csak én, Rob és Sam voltunk itt. - fogta a fejét - Ő nem sírt, mert ide kellet jönnie. Nem!!! Hanem hisztizett éjjel ... és nappal egyaránt. Na mindegy. Jobb is ha elfelejtem. - mondta sóhajtva. Rob (mint minden reggel) meghallotta, hogy beszélgetnek a konyhában.

  - Kinek jutott eszébe az a zseniális ötlet, hogy teát főzzön? - mondta Rob boldogan.

  - Amanda. - felelte Ray - Bakker. Ti hogy tudtok ilyen frissek lenni reggel?

  - Nekem van benne gyakorlatom. Nem egy hete vagyok én a ház tulajdonosa! - ült le - Volt amikor egy lány régen mindig reggel hatkor kelt, és ugyan olyan fitt volt mint mi. És imádott énekelni, de nem mintha tudott volna. Reggelente egyedül a konyhában kornyikált, teát csinált. Én nekem meg a konyha mellet volt a szobám. Sőt még most is ott van. Szóval én ezért hallom, hogyha valaki felkelt.

  - Én meg még csak most jöttem ide. - mondta Amanda - Bennem még megvan a reggeli reflex, hogy mikor keljek.

  - De nyáron hoztak ide. - mondta Ray - nyár végén, amikor elfelejted az "iskolai kelési reflexet".

  - Nyáron is akkor keltem. Anyámmal sétálni mentünk. Mindig egy erdőbe mentünk, ami gyönyörű volt a nyári reggeleken.

  - Itt is van egy nagyon szép erdő! - szólt Rob - Megígérem, hogy egyszer elmegyünk oda kirándulni. Persze ha vége lesz ennek a Trevis időszaknak. - mondta halkan.

  - Amúgy Ray - kezdte Amanda - Erről a Trevis dologról Ednek egy szót se. Davidel pont őt akarjuk megvédeni, mert ha Ed megtudja, hogy itt van, akkor megfogja keresni Trevist.

  - Oké. Teljesen meg tudom érteni.

  - Köszi. - mondta, amire a víz forraló elkezdett sípolni. Amanda felugrott, lezárta a gázt, és a mosogatóból kivett egy tiszta bögrét. Elővette a filtereket, a tejet és a cukrot, mikor meglátta, hogy Ray és Rob csak bambulnak - Kértek ti is?

  - Én igen. - felelt Ray.

  - Én nem köszönöm. - mosolygott Rob. Ray és Amanda szépen a teáját csinálta mikor Ed is megérkezett.

  - Jó reggel Vietnám! - kiáltott fel amire mindenki felnevetett. - Micsi?

  - Teát. - felelte Amanda.

  - Uuu, olyat én is kérek.

  - Akkor keress egy bögrét.

  - És ha találok egyet mit kapok érte? - csinált úgy Ed, mintha egy elsős lenne, aki tészt vesz egy kincskereső játékban.

  - A nyeremény egy TEA!!!! Meg persze egy bögre.

  - Akkor ideje nekilátni. - mondta, mire úgy kezdett el keresni, mintha tényleg egy versenyen lenne. Oda ment a mosogatóhoz, és kihúzott egy bögrét. - MEGVAAAN! - kiáltott fel.

  - Akkor gyere, csinálunk egy teát. - mondta Ray, olyan hangsúllyal, mint amivel a gyerekekkel szoktak beszélni.

  - EZAAAZ! - rakta fel a kezeit Ed.

  - És ráadásul ... Te választhatsz filtert!

  - EZAAAZ! - megint rakta fel a kezeit - Mi az a fitler? - nézett értetlenkedve Ed, miközben Amanda halálra röhögte magát.

  - Úgy érted filter?

  - Ezt mondtam én is! - fonta össze karjait.

  - Ezzel tudod megcsinálni az teát.

  - Aztaaaaa! - csodálkozott Ed - Na jó, én ezt nem tudom tovább csinálni. - ült le Amanda mellé.

  - Az is csoda, hogy eddig eljutottál! - röhögött fel Ray.

  - Köszönöm, köszönöm!

  - Mi történt, hogy ilyen boldog vagy? - kérdezte Amanda.

  - 10 órát aludtam! - vigyorgott műen Ed - De tényleg, nagyon régen aludtam ennyit. - komolyodott el.

  - Jó neked. - fújtatott Ray - Mindenki teljesen fitt a reggel, de én itt ülök, mint egy zombi.

  - Nyugi, holnap majd csinálj úgy mintha fitt lennél és ennyi. - mondta Ed, miközben belekortyolt a kincsvadászaton szerzett teájába.

  - Ed! - nézett nagy szemmel Ray - Ez zseniális, ez hogy jutott az eszedbe?

  - Csak úgy hogy nem gondolkodtam.

  - Király vagy! - mondta, mire Dave belépett az ajtón - Na, itt van még egy boldog ember.

  - Ki mondta, hogy boldog vagyok? - mondta mosolyogva.

  - Ööö ... például te? Vagyis nem mondtál semmit, csak látom rajtad.

  - És az baj, hogy reggel boldog vagyok?

  - Dehogyis csak és nem vagyok valami erőteljes ember.

  - Majd belejössz. Bocs de mást nem tudok mondani. - mondja röhögve.

  - Én se. - és végül megérkezett Sam. Ő volt Rayen kívül az egyetlen aki nem volt boldog a reggel. Dünnyögve leült az asztalhoz.
  - Na Ray, itt a párod. - mondja Rob - Mi a baj, Sam?
  - Elveszettem az egyik nyakláncom.
  - Jé! Tényleg kvittek vagyunk! - mondja Ray - Fivety-fivety!
  - Hagyjatok békén. - mondta Sam. Kivett a szekrényből egy zacskót amiben egy kakaós csiga volt.
  - Az honnan van? - kérdezte Dave.
  - Pékségből.
  - Azt hogyan?
  - Tegnap én kérdeztem ki akar jönni boltba, és csak Sam jött velem. - mondta Rob.
  - Akkor jó. - felelt Ray - Akkor ezentúl én is megyek veled! - mondja hősiesen, miközben felállt az asztaltól - Kivéve, ha Sam is jön. - ült vissza.
  - Mindegy. - fújatott Sam - Én nem eszek itt a konyhában, ha Ray is itt van.
  - Köszönöm! - nézett a plafonra Ray.
   Az ebédnél Amanda közölte azt az ötletét, hogy jó lenne egy védőburkot csinálni. Mindenki bele egyezett, csak Ed értetlenkedett egyedül. Megbeszélték, hogy ma délután hatkor megcsinálják a ház körül a burkot.
   Addig mindenki elfoglalta magát a szobájában, Amanda a burok készítést gyakorolta, mikor Rob a földszinten elkiáltotta magát
  - Mindenki jöjjön le! Futás! Mondani akarok valamit! Levelet kaptunk a város elnökétől!!!
  - Na, mi van? - jött le a lépcsőn Dave. Amandának könnyű volt, mert a szobája a földszinten, Rob szobája mellet volt.
  - Megvárom, hogy mindenki lejöjjön. - sorban jöttek az emeletről, először Sam, aztán Ed és Ray. - Nos, el olvasom a levelet. Nem lesz hosszú ne féljetek.
  - Huhh, Oké már kezdtem félni! - mondta Ray.
  - Akkor hát ... - megköszörülte a torkát - Üdvözlöm, az új csoportot Wrodlang városban! Itt az ideje, hogy kiosszam a következő két évi munkát a Házak között. A tűzöltó munkát az 5. Vérfarkas ház kapja.
  - Az a mi házunkkal szemben lévő Vérfarkas ház! - mondta Ed.
  - A mentős munkát a 25. Varázsló és Boszorkány ház kapja.
  - Az melyik? - kérdezi Ray Robtól.
  - Az innen messze van. Ha jártál is ott, szerintem nem tudtad, hogy az a ház az. Na szóval ... A rendőr munkát a 11. Vámpírház kapja.
  - Azta! - kiáltott fel Ray.
  - Azok vagyunk mi? - kérdezte Sam.
  - Rendőrök leszünk itt? - kérdezte Dave.
  - Ez király, mi múltkor nem voltunk ebbe benne! - mondta Ed.
  - Az fura lesz, ha mi itt fogunk járőrözni! - mondta Amanda.
  - Na, emberek ez nem lesz olyan könnyű! - kiáltja el magát Rob - Bárkit csak úgy nem ölhettek meg, csak azokat akiknél fegyver van, vagy önvédelem esetén. De ha esetleg "véletlen" megölnétek valakit, ez lehet, hogy durván hangzik, de akkor sincs semmi baj.
  - Mások az itteni szabályok mint a rendes életben? - kérdezte Sam.
  - Igen mások. De nem sok a különbség. - mondta Rob - De lassítsatok, igen már most rendőrök vagytok, de kell egy felmérés és kiképzés is. Ezek nem vészesek egyáltalán, a kiképzést még én is meg tarthatom, de ezekre szükségetek lesz. De, juhé, rendőrök vagytok! - kínos csend volt, amikor Ed, csak úgy el kezdett röhögni.
  - Ez  szituáció kicsit gáz volt! - mondta Ed - Igen, már rendőrök vagytok, juhé! - mondta - Mindegy, látom ti lefagytatok. Ez a felmérés mikor és hol lesz?
  - Nem tudom, majd értesítenek.
  - Akkor jó. Na van még valami?
  - Nem, nincs, elmehettek. - mondta Rob, mire mindenki elindult a szobájához.
   Ed kiment a konyhába hogy, keressen valamit amit felvihet magával enni. Sammel találkozott a konyhában.
  - Szia. - mondta Sam.
  - Szia. - mondta Ed.
  - Mit keresel?
  - Valami ehetőt. És te?
  - Én is azt.
  - Hány óra van? - kérdezte Ed. Sam felnézett a fali órára.
  - Fél hat.
  - És mikor lesz az a burok izé? - kérdezte, amikor kinyitotta a szekrényt.
  - Fél óra múlva. Gondolom amiatt a Trevis miatt. - mondta Sam, miközben Ed hirtelen lefagyott.
  - Milyen Trevis?
  - Valami fenyegetőző. Többet nem nagyon hallottam róla.
  - Trevis itt van a városban?
  - Ja. Egy ideje. Te tudod ki ő?
  - Bárcsak ne tudnám! - mondta, miközben a földet nézte, és hirtelen, nagy lendülettel, ki ment a konyhából. Sam nem nézett utána hova megy.
   Hat előtt tíz perccel Amanda mindenkit megkeresett, de persze Edet nem találta. Az egész házat átkutatták, már hat óra el is telt, mikor Dave kezdett kétségbe esni.
  - Mikor láttátok utoljára?
  - Mikor kiderült, hogy zsaruk vagyunk. - mondta Ray.
  - Én fél hatkor láttam utoljára. A konyhában voltunk. - mondta Sam.
  - Tényleg?
  - Igen. Elég fura volt. Mondtam neki, hogy biztos Trevis miatt van ez az egész burok cucc, mire valami baja lett, és elindult valahova. - hadarta Sam. David a fejét fogta.
  - Miért mondta, hogy Trevis miatt van? - mondta Amanda kétségbe esetten.
  - Miért? Most mi van?
  - Trevis megöli Edet! - kiáltotta el magát Dave - Ha Ed megkeresi Trevist, meghal, érted? - mondta mikor Rob ki jött a szobájából.
  - Na, Emberek, mi folyik itt? - kérdezi Rob.
  - Ed megtudta, hogy itt van Trevis, és most eltünt.
  - Ki mondta el?
  - Én voltam! - kiáltotta el magát Sam, miközben már sírt - Senki sem szólt nekem! Mégis honnan kellet volna tudnom? - szipogott Sam - Mindegy, most az a lényeg, hogy megtaláljuk. Akkor itthon nincs.
  - Nincs. - mondta Dave, ami már a falnak dőlve reménykedett, hogy Ednek nincs semmi baja.
  - Akkor menjünk ki, és nézzünk körül. - folytatta Amanda - menjünk a kertbe.
   Kimentek, annak a nagy kertnek minden egyes zugát végig nézték, hogy megtalálják Edet. Fél hét körül járhattak már.
   Ed a pusztáson volt. Tudta, hogy Trevis figyeli. Kint állt, várta, hogy Trevis előjöjjön.
  - Tudom ám hogy itt vagy! - kiáltotta el magát - Bújj elő, had lássam azt a mocskos képed!
  - Naaa, Ed! - jön elő Trevis. Ugyan úgy néz ki mint Ed, csak teljesen feketébe öltözik - Ennyire ne értékeld alá magad! - mondta teljesen nyugodtan. Nem lehetett kiszámítani, Trevis mikor mit érez. Hogy mikor fog támadni - Régen láttalak, Ed!
  - Mikor néztél utoljára tükörbe?
  - Régen! Amint már előbb mondtam! - mondta Trevis. Ed csak állt, és csak állt.
  - Mit akarsz tőlem? Ha az erőmet akarod, akkor ölj meg most.
  - Neeem, most leszünk csak 20 évesek, ne viccelj! Hát vége lesz az állásomnak! Ha itt most csak úgy megöllek! Nem, várhat az még!
  - Nem hagyom, hogy bárkit is bánts! - mondta Ed, mikor Trevis felnevetett.
  - Elkéstél. Gondolj bele, ki volt az aki a nemrég megsérült - mondta Trevis. Ed rájött, hogy Dave emiatt sérült meg.
  - De miért nem szólt?
  - Mert téged akart védeni, bla bla ...
  - Te be mertél menni az öcsém szobájába?
  - Ezek szerint igen! - mondta Trevis idegesítően nyugodt hangon, mire Ed behúzott neki egyet. Trevist ez hirtelen érte, szóval egy másodperc alatt máris mérges lett. - Végül is miért vagyok én itt? Miért kell nekem itt veled beszélgetni? Nincs értelme megbeszélni, hogy én bementem Davidhez és megvágtam, aztán meg leütöttem a lámpával. Igazad van! Ha már itt vagy, itt az ideje, - húzta elő a kését - hogy végre megöljelek.
   Ezzel beleszúrt Edbe, és hosszan tartotta, míg egyszer csak elengedte, megvárta, hogy Ed a földre terüljön, és a háta mögött hagyva az egészet továbbment, mintha felszabadult volna.
   Davenek és Amandának pont akkor sikerült kiérnie amikor Edbe beleszúrt Trevis. Ed még lélegzett, de Dave már sírni kezdett. Amanda próbált logikusan gondolkozni.
  - Dave! - kezdte nyugtatni Davidet - Dave, nyugi! Emlékszel? A könyvben az van, hogy minden varázslat alapja, hogy rá koncentráljunk arra amit akarunk. Rakd rá a kezed a sebre, és képzeld azt, hogy begyógyul.
  - Jól van. - mondta szipogva Dave, mikor a többiek is odafutottak. Mindenki segíteni akart, ezért azt csinálták amit Amanda mond - biztos vagy benne, hogy van ilyen?
  - Nem tudom. - mondta. Felállt és Trevis felé vette az irányt, mikor valaki hozzá szól.
  - Amanda! - kiáltott Ray - biztos oda akarsz menni? - mondja, mikor Amanda enyhén bólint egyet - akkor tessék - adja Ray oda a kését.
   Amanda futni kezdet Trevis felé, és amikor már majdnem ott volt, nagy lendülettel nekiugrott Trevisnek. Máris a földre terültek mind a ketten, és Amanda teljes haragjából elkezdett hadonászni, de Trevist nem sikerült eltalálni. Trevis felállt, és sikerült kigáncsolnia Amandát, aki hassal a földön feküdt. Trevis megfogta, és hátulról befogta a száját. Trevis Amanda vállán át nyújtva fejét csak nézte, és csak nézte Amanda arcát.
  - Jaaa, hogy te vagy az új Jensen! Már majdnem megkérdeztem ki vagy! - nevette el magát Trevis - Megvéded a tesóidat, hhmm? Jaj, de hős vagy! Nem tudom, hogy tudod e, hogy tudni kell, hogy a vámpír lányok igen ritkák, és igen erősek! Szóval lesznek ám vicces, furcsa és mindenféle csatáink. Tudtad? - nézett nagyot - nem tudtad? Ejnye! Amanda! A nagymamádtól nem sikerült örökölni az a sok jó dolgot, amit ő tudott? Vagy csak még nem olvastad ki a kis könyvecskéjét? Azt se tudod hogy nevezték? A mamád igen ismert volt mert ... - mondta, mire Amanda a kezében szorongatott késsel leszúrta Trevist. Jól ki találta, Trevis nem számított volna rá. Trevis azonnal abba hagyta a dumálást. Amanda gyorsan futott vissza Edhez.
  - Jobban van? - kérdezte Amanda a földre guggolva.
  - Igazad volt, sikerült életben tartani, de a sebe még megmaradt. - mondta Sam.
  - Akkor folytassuk. - mondta. Kezdett gondolkodni, hogy most mi lehet az erővel. Hogyha Trevis hamarabb meghal, talán nagyobb az esély, hogy Ed életben marad - Mindjárt jövök - futott volna, amikor Dave megállította.
  - Hova mész?
  - Ha Trevis hamarabb meghal, akkor talán nagyobb az esély hogy Ed életben maradjon.
  - Akkor megyek én. - mondta, és már futott is Trevishez. Mikor odaért nem tudta mit szóljon, örüljön, vagy csodálkozzon, hogy aki éveken keresztül követte, most itt fekszik, egy késsel a hasában. Trevisnek még volt ereje megszólalni.
  - Dave - mondja halkan - gondolom ... nekem nem segítesz ... de csak annyi ... ha valamelyikünk hamarabb meghal ... akkor a másik életben marad. - mondta, mire Dave csodálkozni kezdtett.
  - Tudom. Amanda mondta. - ült le a földre szépen lassan.
  - Nem akarlak zavarni, de nemsokára én leszek az aki megmenekül. Nem azért jöttél, hogy megölj?
  - De, csak furcsa ...
  - Gyerünk már, nem bírom tovább - mondta, közben a levegőt kapkodva vette.
   Ezzel Dave kihúzta a kést és beleszúrt még egyszer Trevisbe. Trevis már csak pár másodpercig bírta, mikor már nem vett levegőt. Dave csak ült és nézte. Képtelen volt felállni. Már elfáradt, hiszen folyton történt valami.
   Ednél még mindenki ott ült Ed körül és a sebét fogta, és próbálták megmenteni, miközben Ed csak arra gondolt, hogy ezek az utolsó másodpercei, arra gondolt, hogy Trevis végre békén hagyja Davidet. Mire egyszer csak az érezte, hogy elmúlik a fájdalom, egyre élesebben lát, és hallja ahogy mindenki örvendezni kezd, hogy sikerült Edet megmenteni.
   Tartalmas egy nap volt ez a mai, Amanda védőburkot talált, a reggeli sem volt semmi, kiderült, hogy a 11. Vámpírház lett a következő két év rendőrsége, Ed majdnem meghalt, Trevis meg csak simán ... meghalt. Davenek az tett a legjobbat, hogy lefeküdt aludni, Amanda sétálni ment, szívta a friss levegőt, csak egyedül Ed nem tudta, hogy mit csináljon. De végül is csatlakozott Amandához.
  - Szia - köszönt Ed.
  - Szia - nézett hátra Amanda.
  - Jól érzed magad?
  - Igen - mondta. Közben szépen lassan sétáltak ... - és te?
  - Én igen. Én a legjobban. - mondta - Mond csak ... Te tudtál erről a Trevis dologról?
  - Igen.
  - Pontosan mióta.
  - Mióta ide jöttünk.
  - Mond el az egész sztorit.
  - Hát jó - gondolta végig az egészet - onnan kezdődött hogy valamelyik este Dave a teraszról látta Trevist. Aztán hozzám jött, hogy segítsek. Aztán megkerestük, hogy mit jelentenek a hasonmások. Utána este volt, hogy Trevis bement Davehez. Utána volt az, hogy kórház stb, stb ... Aztán a mai nap.
  - És amíg én haldokoltam?
  - Hát ... odamentem Trevishez és próbáltam megölni.
  - Te egyedül?
  - Ja, de Ray oda adta a kését. Aztán sikerült megölnöm.
  - És lett valami seb?
  - Áhh ... legfeljeb lehorzsoltam a térdem. Semmi vészes.
  - Nem vagy semmi! Hogy csináltad? Előtte meg engem simán leszúrt!
  - Nem tudom, ott dumált nekem mindenféle baromságról, én meg azt gondoltam, úgy se figyel akkor hát leszúrom, és jól gondoltam.
  - És miket dumált?
  - Hát, hogy ... tudtam e, hogy a vámpír lányok ritkák és erősek, meg a nagymamáról kezdett el dumálni, hogy régen sokan ismerték, és hogy tudom e a nevet amin ők nevezték.
  - És hol tartott amikor leszúrtad? - kérdezte felnevetve.
  - Körülbelül ott ahol befejeztem az előbb. - mondta Amanda, mire elfogyott a téma. Ketten sétáltak azon a hosszú úton amire a házkapun kiérve érkezünk meg, és végigmenve az úton bal oldalon a házak vannak, a másik oldalon pedig a pusztás. Ők ketten pedig csak sétáltak szép csendben, a csillagok ragyogtak az égen, a tücskök ciripeltek. Amanda aztán félénken megszólalt.
  - És amúgy ... - kezdte el, és mikor Ed ránézett elbizonytalanodott - mikor Dave megszületett, - nyögte ki félve - akkor tudtad, hogy én is élek?
  - Igen. Tudtam. De nem szólhattam semmit, se apának, se Davenek, se senkinek. Csak is gondolhattam rád, ráadásul úgy, hogy az se tudtam mi a neved.
  - Az durva ... Én nekem annyi volt csak fura, hogy nincs apám. Arra viszont nem gondoltam volna, hogy tesóim is vannak.
  - Vissza térve a Trevises dologra ... Dave helyében bocsánatot kérek, hogy bele lettél ebbe rángatva!
  - Semmi gond!
  - Na, bocsi. Igen?
  - Valójában csak ennyi.
  - Akkor jó. És örülsz, hogy vannak tesóid? - kérdezi Ed a szemöldökét húzogatva.
  - Nagyon örülök neki!
  - Ja, csak az a baj, hogy az elején majdnem történt máris egy "tragédia".
  - De hamar vége lett, és most van időnk!
  - Szerencsére. Remélem, most már nem szomorkodsz az osztálytársaid miatt.
  - Hamar megszoktam ezt a helyet. Nagyon tetszik.
  - Tudom mit csináljunk holnap! Menjünk el az erdőbe! Megmutatom nektek azt a helyet ahol régen voltam Rayel és Andrewval.
  - Ki az az Andrew?
  - Majd egyszer elmesélem.
  - Oké ... akkor milyen helyre viszel minket?
  - Hát egy olyan helyet, amit más nem is ismer!
  - Az izgi!
   És aztán jó későn jutottak haza, mert nagyon jól el tudtak beszélgetni. Mindenkinek egy hatalmas kő esett le a szívéről, hogy már nyugi van, mert Trevis nincs. De aztán ott jön az a rendőrség ...

    

Sötétség a ház felett 3.

   David felkelt, mert ki akart menni inni egyet, amikor valami megvágta a hátát. Trevis Egy késsel rásuhintott Dave hátára, ami Davidnek nagyon fájt. Először nagyon meg ijedt, de aztán arra gondolt, hogy ezt csak Ed miatt csinálja, ezért összeszedte bátorságát, ami elég volt ahhoz, hogy felkapja a lámpáját és ütögetni kezdje Trevist. Trevis erre viszont nem számított szóval egyszer csak kivette Dave kezéből a lámpát, és fejen vágta Davidet. Ő azonnal le terült a földre. Reggel hétkor felébredt, amikor Ed már kinn volt a konyhában. Háta tiszta vér volt, még csoda, hogy nem vérzett el. Ed először furán nézett, nem értette miért megy David ilyen furán, mikor meglátta, hogy pólója csupa vér.
  - Jézusom, Dave te mit csináltál? - nézte Ed Dave sebét. David most nem tudta mit csináljon, nem mondhatja el, hogy Trevis volt. Valamit improvizált.
  - Bal lábbal keltem, ráédásul még rosszul és estem. - mondta nyökögve. Ed megkereste a fertőtlenítőt.
  - Te nagyon szerencsétlen vagy, öcsi! Na gyere, fordulj meg. - mondta miközben felhajtotta David pólóját. - Jesszus, Dave, te meddig vártál még ott benn? - nézte a sebet, ami egy jó nagy csík volt az egész hátán keresztül.  - Egyáltalán, hol van ilyen éles dolog a szobádban? - borogatta be Dave hátát, ami rettenetesen fájt neki.  - Hahó, Dave! Elaludtál?
  - Nem csak azt sem tudom mi történt.
  - Azt észre vettem ... te ... - mondta. Dave félt, hogy rájött a dologra - Először le kéne mosni a hátadat. Az egész tiszta vér!
  - Jó ötlet. - ezzel elindult a fürdő szobába. Rob felébredt a beszélgetésre.
  - Mi van a vérrel ... meg a fürdőszobával? - Ed hosszasan nétzte Robot.
  - Hát te még mindig nem szoktál le erről.
  - Miről?
  - Minden reggel kijössz ásítasz és szavakat kérdezel amiket a konyhából hallasz.
  - Még akkor is ezt csináltam amikor először ...
  - Mikor először voltam itt? Persze! Az első naptól fogva.
  - Miért nem szóltatok?
  - Jó szórakozás volt! Emlékszem azokra a reggelekre ... Ott voltunk én, Ray és ... Andrew. De hát nélküle nem volt jó ezeken röhögni.
  -  Itt van Dave! Majd vele röhöghetsz rajtam! Amúgy, kaphatnék választ a kérdésemre?
  - Jaaa, hát Dave szerencsétlenül esett ezért az egész hátán vér van mert jó nagy seb volt.
  - Mégis mekkora?
  - Nem tudom, az egész háta tiszta vér volt nem láttam a sebet.
  - És most hol van?
  - A fürdőben. Éppen lemossa a vért.
  - Jesszus, miért nem szóltál előbb?
  - Hát ....
   Rob benyitott a fürdőbe. Dave már lemosta a hátát, és csak ott ült a kád szélén. A vizet nem eresztette le, a kádban véres víz állt.  Rob megijedt, nem értette mi történik, és ezért faggatni kezdte Davidet. Dave Nem tudott rendesen válaszolni. Egyszer sikerült azt kinyögnie, hogy: Trevis.
   Rob ebből megértett mindent, és azt mondta
  - El kell mondani a többieknek, hogy vigyázzanak magukra.
  - Ne! - fogta meg Rob kezét - Ha elmondod Ednek akkor megkeresi Trevist. - suttogta Dave - Mindenkinek elmondjuk, kivéve Ednek.
  - És ez után, hogy akarod csinálni?
  - Nem tudom!!!  - kiáltotta el magát, és a fejét fogta - Nem tudom ... de egyszer megölöm.
  - Én azt nem hagyhatom, hogy te avatkozz bele. Én felügyelek rátok mióta ideérkeztetek, és a szüleitek miatt én ezt nem engedhetem.
  - Akkor ki fogja majd megölni? Ed? Vagy helyesbítek: Ki fog egyáltalán meghalni?
  - Ezt nem itt akarom megbeszélni. Gyere lefertőtlenítjük a hátad. Mellesleg ... megfordulnál? - Rob most látta, hogy egy nagy átló van  Dave hátán - Na jó, nyomás a konyhába!
   Mindenki a konyhában várakozott várták, hogy kiderüljön mi történt. Mikor bement Rob és Dave mindenki felállt az asztaltól és kérdezősködni kezdett, hogy mi van, mi történt, mi vágott meg, egyedül Amanda nem mondott semmit. Már ő is sejtette, csak nem merte nyilvánosan megkérdezni. Dave már szívesen kifutott volna a konyhából, vagy befogta volna a fülét mire Ed elkiáltotta magát:
  - Csönd legyen már, nem látjátok, hogy elege van?
   Erre mindenki elcsendesedett. Rob próbált úgy fertőtleníteni, hogy elálljon a vérzés, de nem sikerült. Így fogtak egy rongyot és mentek a kórházba. Amanda is menni akart.
   A kocsiban voltak, már száguldottak a kórház felé, Amanda fogta a rongyot amit Dave sebéhez tartott.
  - Na és mi történt, mit csinált Trevis? - mondta Rob.
  - Csak felkeltem, hogy kimenjek inni és hirtelen azt éreztem, hogy nagyon fáj a hátam. Megfordultam és ott volt. Máris felismertem. De egyszer csak felkaptam a lámpámat és elkezdtem ütni. Aztán kivette a kezemből, és leütött.
  - Ennyi?
  - Igen.
  - És mikor történt ez?
  - Nem tudom. Az időt nem tudtam megnézni.
  - Akkor lehet, hogy órákon keresztül ott feküdtél a szoba közepén! - mondta Amanda.
  - Nem tudom.
   Beérkeztek a kórházba. Egy ilyen városban gyakran történnek balesetek és szándékos "balesetek" is. Szóval nagy volt a tömeg, de Davidet azonnal elvitték megvizsgáltatni.
  - Mi történt? - kérdezte az orvos. Rob és Amanda nem tudta mit mondjon. Rob elkezte azt hadarni amit Dave először hazudott.
  - Felkelt, és valahogy úgy esett, hogy megvágta a hátát. - mondta halkan Rob. Az orvos szemmel láthatóan nem hitt nekik, de nem faggatta tovább őket ezzel kapcsolatban.
  - Ez mikor történt?
  - Nem tudjuk. - amikor Rob ezt kimondta, Amanda kicsit lehajtotta a fejét.
  - Hogy hogy nem tudják?
  - Dave nem hajlandó máris szólni. Mi sem értjük miért nem. - az orvos teljesen kiakadt. De ezt nem lehetett rajta látni.
  - Nekem úgy tűnik ezt valami éles dolog okozta. És hirtelen vágott sebnek néz ki. Ha tényleg estél volna, akkor egy mélyebb és kisebb seb lenne, úgy vélem. - mondta az orvos kételkedve. Rob és Amanda kínosan érezte magát. - De nem vitatkozom. Csináltak valamit a sebbel?
  - Igen fertőtlenítővel bekentük.
  - Az jó döntés volt. De ehhez egy erősebb fertőtlenítőt ajánlok. Amit használtak annak nem járt le a szavatossága? A fertőtlenítő hatása nem látható.
  - Nem tudom ... - húzta a szája szélét Rob.
  - Akkor most én bekenem és egy kötést rakok a sebre, hogy ne jöjjön fel újra. Egy ilyen nagy seb könnyen feljöhet.
  - Köszönjük.
  - Ja és gondolom magadtól is rájössz, de míg a seb nem gyógyul be, addig lehetőleg nem aludj háton fekve, oké? - kérdezte az orvos Davetől.
  - Oké. - mosolygott David.
   Haza indultak. Csend volt a kocsiban. Senki nem mondott semmit. Dave teljesen maga alatt volt, most még jobban félt. Nem akart visszaemlékezni arra az időszakra amikor még  otthon sem hagyta őket békén Trevis, és szegény most még Amandát is féltette, szerinte ezután Amandát fogja meglátogatni és utána Edet.
   A házhoz visszaérve mindenki kíváncsi volt, mi történt, Rob erre csak azt mondta amit Dave. David behívta a szobájába Amandát, mert el akart mondani neki valamit.
  - Meg kell mondanunk mindenkinek Ed-en kívül.
  - Az menni fog, de Trevis este is csak úgy betudott menni a házba. Gondolom az ablakon, de annak semmi baja nincs. - nézett az ablakra Amanda.
  - Ott vannak a kések amit kaptunk Robtól. Azokkal megtudjuk védeni magunkat.
  - Ja! Amíg ki nem veszi a kezedből és leszúr vele!
  - Akkor mond meg te! Mi ötleted van?
  - Csak annyit kérnék, hogy gyere velem a könyvtárba.
   Azzal felpattantak és elindultak a könyvtár felé. Mikor beértek Amanda így szólt.
  - Jó, most azt szeretném, hogy próbálj egy olyan könyvet keresni ami a védelemről, vagy ilyesmiről szól.
  - Ilyen kevés adattal nehéz lesz, de jó. - mondta Dave és végig simította a könyveket egytől egyig, miközben Amanda reménykedett, hogy meglesz. David végigért a könyveken ezért előröl elkezdte, és a végéig ment a soroknak - Sajnálom de semmi. Valószínűleg kevés olyan adat volt amivel megtudtam volna találni. De majd még gondolkodunk. - mondta és leült a székre, hátra dőlt, de azt elfelejtette, hogy egy nagy seb van rajta. Máris felállt és a hátát fogva jajgatott.
  - Jól vagy? - kiáltotta Amanda. Ed meghallotta a kiabálást és felment. Benyitott, tányérral a kezében amin egy szendvics volt. Mikor meglátta Davidet gyorsan az asztalra rakta a tányért.
  - Mi van Dave? - ment oda segíteni Ed.
  - Véletlenül hátra dőltem a székben.
  - Te szerencsétlen - nevette el magát halkan - na, gyere segítek bemenni a szobádba. De próbáld nem elfelejteni a hátadat.
  - Érdekes lesz úgy ágyba feküdni, hogy máris oldalra kell feküdnöm.
  - Nyugi, majd megszokod. - ment ki Ed és Dave a szobából. Amanda mosolyogva nézte ahogy Ed segít a "szerencsétlen kis öccsén". Már értette, hogy miért fél Dave Trevistől.
   Amanda gyorsan lefürdött. Davidel elmondták Samnek Raynek és Robnak is, hogy mi a terv. Röviden, hogy itt van Trevis és mindenkinek nagyon óvatosnak kell lennie. Azt viszont nem mondták, hogy Ednek nem szabad megtudnia.
   Amanda ezután elment olvasni, azt a könyvet olvasta amit a nagymamája küldött neki. Nézte a fejezeteket és megakadt a szeme egy fejezet címen: A Fekete királynő. Ez a fejezetcím elég izgalmasnak tűnt, hogy lefekvésig elfoglalja magát.

Sötétség a ház felett 2.

   Egy jó nagy könyvár volt az.
  - Szerintem itt megtaláljátok azt amit kerestek. - szólt Rob, és ezzel be is csukta az ajtót.
   David szépen, komótosan odasétált az asztalhoz, és leült. Amanda hosszas nézése közben szólt Davenek.
  - Tudod most meg kéne néznünk a könyveket, hogy találjunk valami magyarázatot a hasonmásokra.
  - Ja, oké. - állt fel Dave, és kezdték nézegetni a könyveket. David gondolt egyet és a felső polctól kezdve végig simította a kezét a könyveken. Amanda egyszer csak megállította.
  - Dave, te meg mi a fenét csinálsz?
  - Keresem a könyveket.
  - Hülyét akarsz csinálni belőlem?
  - Még reggel te mondtad, hogy: "Tudod ez milyen város. Itt bármi megtörténhet."
  - Jó, ha megtalálod ... - ránézett Dave-re - mindegy - vigyorgott. Dave hamarosan megállt és kihúzott egy könyvet a sorok közül.
  - Tessék ez az. - nyomta Amanda kezébe a könyvet. David meg leült az asztalhoz. A könyv címe: Wrodlang város alapszabályai. Amanda csak nézte a könyvet és azt mondta:
  - Te tényleg hülyének nézel engem! - Dave megvonta a vállát - Akkor keresd is meg a fejezetet! - David elvette a könyvet és pörgetni kezdte a lapokat. Egyszer megállt és átcsúsztatta Amanda elé a könyvet. Neki tátva maradt a szája. A fejezetcím: A hasonmások szabályai.
  - Hol vannak a kamerák? - állt fel az asztaltól.
  - Milyen kamerák?
  - Ami azt veszi milyen, hogy milyen hülye képet vágok!
  - Nincsenek kamerák!
  - Akkor csaltál!
  - Miiii???! Nem, csak ma reggel beszéltük, hogy megkeressük a könyveket! Én nem is tudtam, hogy van könyvtár!
  - Akkor hogy csináltad?
  - Nem tudom már kicsi korom óta tudtam ezt csinálni de soha sem jöttem rá hogyan!
  - ... - nézte Amanda Daveet - Az elég durva.
  - Tudom de inkább foglalkozzunk a hasonmásokkal.
  - Jólvan. - mondta és ezzel neki is állt az olvasásnak. Látta, hogy Dave nem olvassa - Olvassam hangosan?
  - ... ha lehet.
  - Jó - nézett bele a könyvbe - Ha létre jön egy hasonmás pár, akkor feltehetően valamilyen okhoz kötve jött létre. Az okok bármilyenek lehetnek, ezeket az okokat nem tudtuk kideríteni.
  - Jó keresd a lényeget.
  - Oké pillanat ... - olvasott bele - Itt van! ... a hasonmások szabályai: ha egy hasonmás megöli a másikat, a halott fél ereje az élőbe "száll". Ezt az erőt Wrodlang erejének nevezik, ami minden olyan emberben benne van, akinek előbb utóbb Wrodlang városába kell mennie. Ha az erő belé száll az ő Wrodlang-i erejének szintje megnő. De ha más ember öli meg az egyik felet, akkor nem száll belé az erő, ez csak akkor történik meg, ha a saját kezével öli meg "párját". Megtörtént már, hogy egy ember megölte hasonmását, hogy erőt szerezzen, csak az volt a baj, hogy hasonmásának kevés Wrodlang-i ereje volt, ezért alig nőtt ereje szintje. De volt, hogy mind a kettő fél rengeteg erővel rendelkezett, és amikor az egyikük meghalt a másiknak még több ereje lett, ami veszélyt is jelentett a városra.
  - Trevisnek nagyon sok ereje van!!!
  - És Ednek?
  - Átlagos.
  - Az is sok ...
  - Meg kell ölnünk Trevist!
  - Hé, nyugi még nem tartunk ott, eddig csak egyszer láttad még nem tudni mi fog következni!
  - Jó, csak ... félek.
  - Mitől?
  - Hogy elveszi a bátyámat. - nézett a földre. Amanda megsajnálta.
  - Jó. Megöljük. Csak nem most. Még túl korán van. És nem tudjuk hol lehet. Ez egy lassú folyamat lesz, de ígérem, hogy elkapjuk!
  - Köszi, hogy segítesz, és bocs, hogy bele rángattalak ebbe ... nem vagyok rá büszke.
  - Jaj, menny már! A testvérem vagy! Csak éppen ... új. - néztek egymásra és megölelték egymást. Hamar össze szoktak, csak éppen nem a legjobb módon.
   Az éjszaka sem Davidnek, sem Amandának nem volt nyugodt. Egyikük se tudod rendesen aludni, nem tudták előre mi fog történni. Még azt se, hogy a sötét éjszaka közepén David Trevisel találkozik a szobájában.