Bunki

   Másnap reggel Amanda meglátogatta Davidet. Szépen lassan kinyitotta az ajtót, nehogy felébredjen, de mikor már benyitott akkor azt látta, hogy Dave szépen csendben ül az ágyán, és gondolkodik.
  - Szia - köszönt Amanda - mit csinálsz? - kérdezte felnevetve.
  - Gondolkodok.
  - Nekem is az lett volna az első tippem! - mondta. Odament az ágy széléhez és leült - kérdeznem sem kell, hogy min gondolkodsz.
  - Szerintem is tudod - mondta halkan - az volt a fura tegnap, amikor oda mentem hozzá - mondta, miközben Amanda nagy szemekkel figyelte őt - mintha segíteni akart volna.
  - Min? Hogy megöld? Vagy hogy túl élje Ed?
  - Hogy túl élje Ed. Amikor már a levegőt is nyögvenyelősen vette, akkor is arról kezdett hablatyolni amit te mondtál. Hogyha ő hal meg hamarabb, akkor Ed túlélheti. Vajon miért mondta ezt? Én arra gondoltam volna, hogy még ilyenkor is azt mondaná nekem: lécci lécci lécciiiiii.
  - Lehet, hogy rájött, hogy most már nincs mit tenni.
  - Nem tudom. De most már nem is fog kiderülni.
  - Gondolom azért jobban tudtál aludni.
  - Áhh, dehogy! Majd ma este! Ja, akkor jól bevágom a szunyát.
  - Jól teszed. - állt fel az ágytól - akkor majd gyere le kajálni! - mondta az ajtó felé menet.
  - Oké.
  - Ja és tényleg - fordult vissza - ma kirándulni megyünk Eddel!
  - Ma? És ... és Eddel? Ez mit akar jelenteni?
  - Hogy mi hárman megyünk az erdőbe.
  - Minek?
  - Nem tudom. Valami régi helyet mutat ahova régen ő ment a barátjaival.
  - Akkor jó. Na, mindjárt megyek.
  - Oké.
   Már mindenki reggelizett, kivéve Samet és Davidet.
  - Sziasztok - köszönt Amanda - mi a mai menü?
  - Az amit akarsz. - mondta Rob - mármint azok közül ami van.
  - Jól van, nyugi vettem. - mosolygott - Na, és Ed ... mi van a hasaddal?
  - Hát ... - nyúlt a hasához - ha hozzáérek akkor fáj, de különben alig érzem. Valójában az a legrosszabb, hogy nem tudok hason aludni.
  - Jaj, hát ez igazán sajnálatos - mondta Ray.
  - És amúgy Ray! - szólt Amanda - Ma mikor keltél?
  - Ugyan úgy mint tegnap - sajnálta magát Ray - korán.
  - Majd belejössz. - mondta halkan.
  - Mibe? - kérdezte ijedten, mikor a többiek halkan elröhögték magukat.
  - Majd kiderül. - mondta Ed.
  - Na, és ki tudott aludni a tegnap este óta? - kérdezte Ray, közben senki sem rakta fel a kezét, vagy jelezte volna bárhogyan, hogy ő tudott aludni.
  - Zárjuk le ezt a témám végleg. - mondta Rob, és ezt mindenki jó ötletnek tartotta. Eközben Sam bejött a konyhába.
  - Hogy vagytok? - ment a hűtőhöz - Ed?
  - Jól. Kösz.
  - Épp az előbb zártuk le a tegnap esti témát. - szólt Ray.
  - Az jó. - mondta. Mindenki furcsállotta, hogy Sam ilyen depis.
  - És ... te jól vagy? - kérdezte Amanda.
  - Igen. - ezzel már ki is ment a konyhából.
  - Ennek mi baja van? - suttogta Ray.
  - Nem tudom. - mondta Amanda.
   Ebéd után Ed, Amanda és Dave el is indultak az erdőbe.
  - Hosszú út lesz? - kérdezte Dave.
  - Dehogy. Ez nem egy túra. Csupán csak sétálunk.
   És ezzel el is indultak. Először az erdő szélén sétáltak egy ideig.
  - Na már csak be kell mennünk az erdőbe.
  - Hol? Itt egy tábla sincs, vagy egy kitaposott út.
  - Azért titkos mert senki sem gondolta volna, hogy itt van valami. Gyertek! - mondta, és a magas gazt átlépve el is tűnt a szemük elől.
  - Hát jó ... - mondta Amanda, és neki is indult, mikor hirtelen csak megállt - te nem jössz? - szólt Davenek.
  - De jövök, csak - gondolkozott - a hölgyeké az elsőbbség, ugyebár. - vigyorgott.
  - Igen, ezért is engedem, hogy te menj előttem.
  - Hé!
  - Na, mi van? - nézett nagy szemekkel.
  - Jól van, na, megyek.
   És végre Dave átment a gazon. Amikor beértek, egy kör alakú, növénnyel körbenövesztett helyre érkeztek aminek a teteje nyitott volt, és a nap oda szépen besütött. Középen fehérre festett padok voltak. Csak az az egy elrejtett bejárata volt ennek. Ez a bunki egy olyan helyen volt, ahol sok növény nőhetett, ezért lehet nehezen rátalálni erre a helyre.
  - Azta! - mondta tátott szájjal Dave - Erre hogy találtatok rá?
  - Nem tudom. Andrew mutatta. De ő nem akarta megmondani, hogy ezt hogyan találta.
  - Ez nagyon szép. - mondta Amanda feltekintve a kék égre.
  - Tudom. Régen, amikor valami baj volt, és szerettünk volna egyedül lenni, akkor ide futottunk. Hármunkon kívül senki sem tudta, hogy ilyenkor hova rejtőzünk.
  - És miért mutattad meg nekünk?
  - Úgy gondoltam, most lehetne mi hármunké ez a hely. Mit szóltok?
  - Én benne vagyok.
  - Én is. - mondta Dave.
   Ez után kimentek a bunkiból. Ed azt gondolta, hogy kellene még csinálni valamit amivel el tudják ütni az időt.
  - Menjünk be az erdőbe! - kiáltott.
  - Nem veszélyes? - kérdezte Amanda.
  - Nem, dehogy, és amúgy se mennénk be teljesen, csak azért gondoltam, mert jó lenne még valamit csinálni.
  - Akkor menjünk.
   Bementek az erdőbe, sétáltak, addig amíg el nem kezdett sötétedni egy kicsit. Ekkor már elindultak hazafelé. Mikor már kiértek a főútra akkor Ed meglátott egy lányt az úton, éppen a ház felé sétált. Máris felismerte.
  - Atya ég, Vanessa! - mondta Ed mire a lány megfordult.
  - Ohh, szia Ed! - mondta, miközben lehetett rajta látni, hogy nem nagyon bírja Edet.
  - Hogy nézel ki? Mégis mióta vagy ... - nézett végig Vanessán - emós.
  - Mióta haza mentem.
  - A stílus illik hozzád, régebben se volt olyan sok életkedved.
  - Életkedvem volt, csak nem bírtam a ti ócska poénjaitokat.
  - Meg értem, hogy nem röhögtél rajta, mert te nem röhögsz semmin ... - mondta amikor meglátta, hogy Dave és Amanda csak néz, mert nem ismerik Vanessát - amúgy ők a testvéreim. Ő itt Dave és Amanda.
  - Sziasztok. Én úgy emlékszem, hogy csak egy testvéred volt. - mondta Vanessa.
  - Ja, de ez hosszú sztori. Amúgy, szerintem már rájöttetek, hogy ő itt Vanessa, a múltkori csoport egyetlen lány tagja. - magyarázta Ed Amandáéknak.
  - Örülök, hogy megismerhetlek titeket. - mondta Vanessa, nyugodt és kedves hangon.
  - Amúgy mi ez a késés? - kérdezte Ed a ház felé haladva.
  - Milyen késés?
  - Nem kellet volna hamarabb jönnöd? És jut eszembe, mivel is jöttél?
  - Busszal. Aztán kidobtak.
  - Jesszus. Már megint mi a fenét csináltál?
  - Hosszú. - mondta és meglátta a házat - uhh, csak én érzem azt, hogy ez a ház ... csúnya lett?
  - Nem. Mikor én is megláttam akkor nem kicsit, de ledöbbentem.
  - Mi ez a szín?
  - Ez, kérlek szépen, Rob stílus érzéke.
  - Így ahogy mondod. - röhögött fel.
   A házba belépve Rob örvendezni kezdett, hogy Vanessa megérkezett.
  - Vanessa! Hála az égnek hogy épségben ide értél. Miért nem érkeztél meg hamarabb?  - kérdezte Rob.
  - Nem akarom elmesélni. - mondta Vanessa. A nagy hangzavarra lement Ray is.
  - Na mi van itt? - kérdezte amikor meglátta Vanessát - Neeeeeeeem - kiáltott fel fejét fogva - Te mit keresel itt?
  - Vissza jötteeem! - kiálltotta el magát Vanessa.
  - Istenem. Miért nem szeretsz engem?
  - Jól van, köszi, most már vissza mehetsz a szobádba.
  - Szíves örömest. - mondta miközben a lépcsőn felfelé baktatott.
  - Nos akkor Vanessa - szólt Rob - fenn lesz a szobád.
  - Na ne! - kiáltott fel Vanessa - Mond, hogy nem Ray szobája mellett!
  - Hát, ööö ... - nézett a plafonra Rob.
  - Te most csak viccelsz velem, ugye?
  - Sajnálom.
  - Nem, én képtelen vagyok Ray mellett lenni megint!
  - Mi olyan borzasztó abban, hogy Ray szobája mellett van a tiéd?
  - Hogy mi olyan borzasztó? Lécci mond, hogy ezt is viccnek szántad! - mondta mikor Rob csak nézte Vanessát - Például az a borzasztó, hogy át jön a bűz.
  - Ez baromság, ugye nem gondolod, hogy én ezt beveszem!
  - De!
  - Vanessa, régen azért volt bűz mert szivárgott a szennyvíz.
  - Hogy mi? - kérdezte Vanessa, Ed, Dave és Amanda is.
  - Igen, régen szivárgott a szennyvíz.
  - De Rob, ezt miért nem mondtad? - kérdezte Ed.
  - Mert nem akartam.
  - Uram atyám. - mondta Dave - és most már ugye nem fog többet megtörténni.
  - Nem.
  - Ajánlom! - mondta Vanessa.
    Nem volt ez egy hosszú nap, egy kicsi pihenő féle nap volt ez. Amanda megismerkedett Vanessával, és elmesélte a Trevis sztorit. Este, mielőtt mindenki lefeküdt volna, Rob lehívott mindenkit a nappaliba.
  - Szeretném ha tudnátok, hogy holnap jönnek emberek akik a felméréseket készíti a rendőr munkához.
  - Rendőr munka? - kérdezi Vanessa - Rendőrök vagyunk?
  - Igen.
  - Kész röhej!
  - Na szóval, térjünk vissza a témára. Holnap felmérik, hogy miben lennétek igazán jók. A legtöbben lesznek rendőrök, viszont ezentúl itt lesz a központ is, csak a börtön nem lesz itt. Ezt úgy akarom érteni, hogy lesz aki itt fog dolgozni. Kihallgatja a gyanúsítottakat, és mint egy irodában úgy fog itt dolgozni. De nekik is jobb valamelyik szempontból, mert ők a nyomozásban többet szerepelhetnek.
  - Ez komolyan kész röhej! - nevetett fel Vanessa - ennyi lenne?
  - Valójában igen.
  - Akkor jó éjszakát.
   Mondta, és mindenki elindult a szobája felé.