Sötétség a ház felett 4.

   Másnap reggel Amanda korán kelt ezért folytatni kívánta az olvasást amit tegnap befejezett. Mikor a "Fekete királyínő" fejezetet kereste akkor egyszer csak rábukkant egy fejezetre, amit tegnap Davidel keresett a könyvtárban. A fejezet cím: Védőburok előállítása. Amanda gyorsan olvasni kezdte a könyvet. Nézte, de a könyvben csak kis méretű burokról beszélnek, ami nem lesz elég az egész ház védelmére. De mikor tovább olvasta, erre is lett megoldás: Ha egy nagyobb burok kell, több ember kell a művelethez. Ha nincs tárgy aminek fogásával lehet burkot csinálni, akkor mindenkinek körbe kell állnia és a feladatra koncentrálnia. Persze a burok erőssége, az emberek összes Wrodlangi erejétől függ. Ha egy ember kívülről megy be a burokba, amíg ki nem megy, addig erejének egy részét elveszíti. A burok létrehozásához nem kell varázslat, egyszerű, csak arra kell koncentrálnod amit el akarsz érni. Valójában ez az alapja minden varázslatnak.

   Amanda gyorsan futott be Dave szobájába. Dave Amandával ellentétben még nem kelt fel. Amanda nagy örömében, és hangos kiabálással felébresztette Davidet.

  - Hé, mi van? - pislogott Dave.

  - Találtam valamit amivel megtudjuk védeni magunkat.

  - Tényleg? És mi lenne az?

  - Egy védőburok. Mondjuk ahhoz mindenki kell. 

  - Nembaj. Ednek azt mondjuk, hogy megtaláltad és mondtad hogy a biztonság kedvéért jó lenne megcsinálni.

  - Biztos vagy ...

  - Igen. Végül is "csak úgy" kell ez a burok. Nem?

  - De - bólogatott Amanda - igazad van. - ült le az ágyra - nyugi Dave nem hagyjuk hogy bántson téged vagy Edet vagy a többieket. Ez az egész úgy fog tökéletesen menni, hogy bízol bennem.

  - Én bízok benned! - mondta - Csak azért mégis félek valamennyire.

  - Nyugi. Délután megcsináljuk a burkot. Addig lazíts.

  - Jól van. - mondta Dave, és egy nagyot sóhajtott.

   A konyhában ült Ray. Amanda csodálkozott, hogy ilyen korán itt látja Rayt. Sam azt mondta, hogy délig szokott aludni. 

   Belépett a konyhába.

  - Szia Ray! - mondta Amanda.

  - Szia. - mondta álmosan Ray. - Hogy hogy ilyen korán ébredsz amikor most lehetne délig is aludni?

  - Mert korán fekszem. Inkább te miért ébredsz ilyen korán, mikor tudomásom szerint délig alszol? - kérdezte mosolyogva, miközben vizet rakott fel főni, mert teát akart készíteni.

  - Van amikor korán kelek. Nem tudok vissza aludni. De ez régen úgy volt, hogy csak tanítási napokon tudtam volna sokáig aludni. Hétvégén hatkor felkeltem. Ja, az elég régen volt. Lehettem úgy 11 éves.

  - Te is ilyen idősen jöttél ide először?

  - Persze! Még a bátyádat is ismertem. Ugyan akkor kerültünk ide. Ugyan olyan idősen mint te meg Dave.

  - De Sam 13 éves. Ő hogy hogy egy évvel később jött ide?

  - Nem tudom. Úgy látszik az esze egy évvel késett mint a kora. - nevetett fel Ray - Egyébként, hogy értetted, hogy tudomásod szerint délig alszom? Sam mondta, igaz?

  - Igen.

  - Úgy tudtam. Egyszerűen szörnyű volt, amikor csak én, Rob és Sam voltunk itt. - fogta a fejét - Ő nem sírt, mert ide kellet jönnie. Nem!!! Hanem hisztizett éjjel ... és nappal egyaránt. Na mindegy. Jobb is ha elfelejtem. - mondta sóhajtva. Rob (mint minden reggel) meghallotta, hogy beszélgetnek a konyhában.

  - Kinek jutott eszébe az a zseniális ötlet, hogy teát főzzön? - mondta Rob boldogan.

  - Amanda. - felelte Ray - Bakker. Ti hogy tudtok ilyen frissek lenni reggel?

  - Nekem van benne gyakorlatom. Nem egy hete vagyok én a ház tulajdonosa! - ült le - Volt amikor egy lány régen mindig reggel hatkor kelt, és ugyan olyan fitt volt mint mi. És imádott énekelni, de nem mintha tudott volna. Reggelente egyedül a konyhában kornyikált, teát csinált. Én nekem meg a konyha mellet volt a szobám. Sőt még most is ott van. Szóval én ezért hallom, hogyha valaki felkelt.

  - Én meg még csak most jöttem ide. - mondta Amanda - Bennem még megvan a reggeli reflex, hogy mikor keljek.

  - De nyáron hoztak ide. - mondta Ray - nyár végén, amikor elfelejted az "iskolai kelési reflexet".

  - Nyáron is akkor keltem. Anyámmal sétálni mentünk. Mindig egy erdőbe mentünk, ami gyönyörű volt a nyári reggeleken.

  - Itt is van egy nagyon szép erdő! - szólt Rob - Megígérem, hogy egyszer elmegyünk oda kirándulni. Persze ha vége lesz ennek a Trevis időszaknak. - mondta halkan.

  - Amúgy Ray - kezdte Amanda - Erről a Trevis dologról Ednek egy szót se. Davidel pont őt akarjuk megvédeni, mert ha Ed megtudja, hogy itt van, akkor megfogja keresni Trevist.

  - Oké. Teljesen meg tudom érteni.

  - Köszi. - mondta, amire a víz forraló elkezdett sípolni. Amanda felugrott, lezárta a gázt, és a mosogatóból kivett egy tiszta bögrét. Elővette a filtereket, a tejet és a cukrot, mikor meglátta, hogy Ray és Rob csak bambulnak - Kértek ti is?

  - Én igen. - felelt Ray.

  - Én nem köszönöm. - mosolygott Rob. Ray és Amanda szépen a teáját csinálta mikor Ed is megérkezett.

  - Jó reggel Vietnám! - kiáltott fel amire mindenki felnevetett. - Micsi?

  - Teát. - felelte Amanda.

  - Uuu, olyat én is kérek.

  - Akkor keress egy bögrét.

  - És ha találok egyet mit kapok érte? - csinált úgy Ed, mintha egy elsős lenne, aki tészt vesz egy kincskereső játékban.

  - A nyeremény egy TEA!!!! Meg persze egy bögre.

  - Akkor ideje nekilátni. - mondta, mire úgy kezdett el keresni, mintha tényleg egy versenyen lenne. Oda ment a mosogatóhoz, és kihúzott egy bögrét. - MEGVAAAN! - kiáltott fel.

  - Akkor gyere, csinálunk egy teát. - mondta Ray, olyan hangsúllyal, mint amivel a gyerekekkel szoktak beszélni.

  - EZAAAZ! - rakta fel a kezeit Ed.

  - És ráadásul ... Te választhatsz filtert!

  - EZAAAZ! - megint rakta fel a kezeit - Mi az a fitler? - nézett értetlenkedve Ed, miközben Amanda halálra röhögte magát.

  - Úgy érted filter?

  - Ezt mondtam én is! - fonta össze karjait.

  - Ezzel tudod megcsinálni az teát.

  - Aztaaaaa! - csodálkozott Ed - Na jó, én ezt nem tudom tovább csinálni. - ült le Amanda mellé.

  - Az is csoda, hogy eddig eljutottál! - röhögött fel Ray.

  - Köszönöm, köszönöm!

  - Mi történt, hogy ilyen boldog vagy? - kérdezte Amanda.

  - 10 órát aludtam! - vigyorgott műen Ed - De tényleg, nagyon régen aludtam ennyit. - komolyodott el.

  - Jó neked. - fújtatott Ray - Mindenki teljesen fitt a reggel, de én itt ülök, mint egy zombi.

  - Nyugi, holnap majd csinálj úgy mintha fitt lennél és ennyi. - mondta Ed, miközben belekortyolt a kincsvadászaton szerzett teájába.

  - Ed! - nézett nagy szemmel Ray - Ez zseniális, ez hogy jutott az eszedbe?

  - Csak úgy hogy nem gondolkodtam.

  - Király vagy! - mondta, mire Dave belépett az ajtón - Na, itt van még egy boldog ember.

  - Ki mondta, hogy boldog vagyok? - mondta mosolyogva.

  - Ööö ... például te? Vagyis nem mondtál semmit, csak látom rajtad.

  - És az baj, hogy reggel boldog vagyok?

  - Dehogyis csak és nem vagyok valami erőteljes ember.

  - Majd belejössz. Bocs de mást nem tudok mondani. - mondja röhögve.

  - Én se. - és végül megérkezett Sam. Ő volt Rayen kívül az egyetlen aki nem volt boldog a reggel. Dünnyögve leült az asztalhoz.
  - Na Ray, itt a párod. - mondja Rob - Mi a baj, Sam?
  - Elveszettem az egyik nyakláncom.
  - Jé! Tényleg kvittek vagyunk! - mondja Ray - Fivety-fivety!
  - Hagyjatok békén. - mondta Sam. Kivett a szekrényből egy zacskót amiben egy kakaós csiga volt.
  - Az honnan van? - kérdezte Dave.
  - Pékségből.
  - Azt hogyan?
  - Tegnap én kérdeztem ki akar jönni boltba, és csak Sam jött velem. - mondta Rob.
  - Akkor jó. - felelt Ray - Akkor ezentúl én is megyek veled! - mondja hősiesen, miközben felállt az asztaltól - Kivéve, ha Sam is jön. - ült vissza.
  - Mindegy. - fújatott Sam - Én nem eszek itt a konyhában, ha Ray is itt van.
  - Köszönöm! - nézett a plafonra Ray.
   Az ebédnél Amanda közölte azt az ötletét, hogy jó lenne egy védőburkot csinálni. Mindenki bele egyezett, csak Ed értetlenkedett egyedül. Megbeszélték, hogy ma délután hatkor megcsinálják a ház körül a burkot.
   Addig mindenki elfoglalta magát a szobájában, Amanda a burok készítést gyakorolta, mikor Rob a földszinten elkiáltotta magát
  - Mindenki jöjjön le! Futás! Mondani akarok valamit! Levelet kaptunk a város elnökétől!!!
  - Na, mi van? - jött le a lépcsőn Dave. Amandának könnyű volt, mert a szobája a földszinten, Rob szobája mellet volt.
  - Megvárom, hogy mindenki lejöjjön. - sorban jöttek az emeletről, először Sam, aztán Ed és Ray. - Nos, el olvasom a levelet. Nem lesz hosszú ne féljetek.
  - Huhh, Oké már kezdtem félni! - mondta Ray.
  - Akkor hát ... - megköszörülte a torkát - Üdvözlöm, az új csoportot Wrodlang városban! Itt az ideje, hogy kiosszam a következő két évi munkát a Házak között. A tűzöltó munkát az 5. Vérfarkas ház kapja.
  - Az a mi házunkkal szemben lévő Vérfarkas ház! - mondta Ed.
  - A mentős munkát a 25. Varázsló és Boszorkány ház kapja.
  - Az melyik? - kérdezi Ray Robtól.
  - Az innen messze van. Ha jártál is ott, szerintem nem tudtad, hogy az a ház az. Na szóval ... A rendőr munkát a 11. Vámpírház kapja.
  - Azta! - kiáltott fel Ray.
  - Azok vagyunk mi? - kérdezte Sam.
  - Rendőrök leszünk itt? - kérdezte Dave.
  - Ez király, mi múltkor nem voltunk ebbe benne! - mondta Ed.
  - Az fura lesz, ha mi itt fogunk járőrözni! - mondta Amanda.
  - Na, emberek ez nem lesz olyan könnyű! - kiáltja el magát Rob - Bárkit csak úgy nem ölhettek meg, csak azokat akiknél fegyver van, vagy önvédelem esetén. De ha esetleg "véletlen" megölnétek valakit, ez lehet, hogy durván hangzik, de akkor sincs semmi baj.
  - Mások az itteni szabályok mint a rendes életben? - kérdezte Sam.
  - Igen mások. De nem sok a különbség. - mondta Rob - De lassítsatok, igen már most rendőrök vagytok, de kell egy felmérés és kiképzés is. Ezek nem vészesek egyáltalán, a kiképzést még én is meg tarthatom, de ezekre szükségetek lesz. De, juhé, rendőrök vagytok! - kínos csend volt, amikor Ed, csak úgy el kezdett röhögni.
  - Ez  szituáció kicsit gáz volt! - mondta Ed - Igen, már rendőrök vagytok, juhé! - mondta - Mindegy, látom ti lefagytatok. Ez a felmérés mikor és hol lesz?
  - Nem tudom, majd értesítenek.
  - Akkor jó. Na van még valami?
  - Nem, nincs, elmehettek. - mondta Rob, mire mindenki elindult a szobájához.
   Ed kiment a konyhába hogy, keressen valamit amit felvihet magával enni. Sammel találkozott a konyhában.
  - Szia. - mondta Sam.
  - Szia. - mondta Ed.
  - Mit keresel?
  - Valami ehetőt. És te?
  - Én is azt.
  - Hány óra van? - kérdezte Ed. Sam felnézett a fali órára.
  - Fél hat.
  - És mikor lesz az a burok izé? - kérdezte, amikor kinyitotta a szekrényt.
  - Fél óra múlva. Gondolom amiatt a Trevis miatt. - mondta Sam, miközben Ed hirtelen lefagyott.
  - Milyen Trevis?
  - Valami fenyegetőző. Többet nem nagyon hallottam róla.
  - Trevis itt van a városban?
  - Ja. Egy ideje. Te tudod ki ő?
  - Bárcsak ne tudnám! - mondta, miközben a földet nézte, és hirtelen, nagy lendülettel, ki ment a konyhából. Sam nem nézett utána hova megy.
   Hat előtt tíz perccel Amanda mindenkit megkeresett, de persze Edet nem találta. Az egész házat átkutatták, már hat óra el is telt, mikor Dave kezdett kétségbe esni.
  - Mikor láttátok utoljára?
  - Mikor kiderült, hogy zsaruk vagyunk. - mondta Ray.
  - Én fél hatkor láttam utoljára. A konyhában voltunk. - mondta Sam.
  - Tényleg?
  - Igen. Elég fura volt. Mondtam neki, hogy biztos Trevis miatt van ez az egész burok cucc, mire valami baja lett, és elindult valahova. - hadarta Sam. David a fejét fogta.
  - Miért mondta, hogy Trevis miatt van? - mondta Amanda kétségbe esetten.
  - Miért? Most mi van?
  - Trevis megöli Edet! - kiáltotta el magát Dave - Ha Ed megkeresi Trevist, meghal, érted? - mondta mikor Rob ki jött a szobájából.
  - Na, Emberek, mi folyik itt? - kérdezi Rob.
  - Ed megtudta, hogy itt van Trevis, és most eltünt.
  - Ki mondta el?
  - Én voltam! - kiáltotta el magát Sam, miközben már sírt - Senki sem szólt nekem! Mégis honnan kellet volna tudnom? - szipogott Sam - Mindegy, most az a lényeg, hogy megtaláljuk. Akkor itthon nincs.
  - Nincs. - mondta Dave, ami már a falnak dőlve reménykedett, hogy Ednek nincs semmi baja.
  - Akkor menjünk ki, és nézzünk körül. - folytatta Amanda - menjünk a kertbe.
   Kimentek, annak a nagy kertnek minden egyes zugát végig nézték, hogy megtalálják Edet. Fél hét körül járhattak már.
   Ed a pusztáson volt. Tudta, hogy Trevis figyeli. Kint állt, várta, hogy Trevis előjöjjön.
  - Tudom ám hogy itt vagy! - kiáltotta el magát - Bújj elő, had lássam azt a mocskos képed!
  - Naaa, Ed! - jön elő Trevis. Ugyan úgy néz ki mint Ed, csak teljesen feketébe öltözik - Ennyire ne értékeld alá magad! - mondta teljesen nyugodtan. Nem lehetett kiszámítani, Trevis mikor mit érez. Hogy mikor fog támadni - Régen láttalak, Ed!
  - Mikor néztél utoljára tükörbe?
  - Régen! Amint már előbb mondtam! - mondta Trevis. Ed csak állt, és csak állt.
  - Mit akarsz tőlem? Ha az erőmet akarod, akkor ölj meg most.
  - Neeem, most leszünk csak 20 évesek, ne viccelj! Hát vége lesz az állásomnak! Ha itt most csak úgy megöllek! Nem, várhat az még!
  - Nem hagyom, hogy bárkit is bánts! - mondta Ed, mikor Trevis felnevetett.
  - Elkéstél. Gondolj bele, ki volt az aki a nemrég megsérült - mondta Trevis. Ed rájött, hogy Dave emiatt sérült meg.
  - De miért nem szólt?
  - Mert téged akart védeni, bla bla ...
  - Te be mertél menni az öcsém szobájába?
  - Ezek szerint igen! - mondta Trevis idegesítően nyugodt hangon, mire Ed behúzott neki egyet. Trevist ez hirtelen érte, szóval egy másodperc alatt máris mérges lett. - Végül is miért vagyok én itt? Miért kell nekem itt veled beszélgetni? Nincs értelme megbeszélni, hogy én bementem Davidhez és megvágtam, aztán meg leütöttem a lámpával. Igazad van! Ha már itt vagy, itt az ideje, - húzta elő a kését - hogy végre megöljelek.
   Ezzel beleszúrt Edbe, és hosszan tartotta, míg egyszer csak elengedte, megvárta, hogy Ed a földre terüljön, és a háta mögött hagyva az egészet továbbment, mintha felszabadult volna.
   Davenek és Amandának pont akkor sikerült kiérnie amikor Edbe beleszúrt Trevis. Ed még lélegzett, de Dave már sírni kezdett. Amanda próbált logikusan gondolkozni.
  - Dave! - kezdte nyugtatni Davidet - Dave, nyugi! Emlékszel? A könyvben az van, hogy minden varázslat alapja, hogy rá koncentráljunk arra amit akarunk. Rakd rá a kezed a sebre, és képzeld azt, hogy begyógyul.
  - Jól van. - mondta szipogva Dave, mikor a többiek is odafutottak. Mindenki segíteni akart, ezért azt csinálták amit Amanda mond - biztos vagy benne, hogy van ilyen?
  - Nem tudom. - mondta. Felállt és Trevis felé vette az irányt, mikor valaki hozzá szól.
  - Amanda! - kiáltott Ray - biztos oda akarsz menni? - mondja, mikor Amanda enyhén bólint egyet - akkor tessék - adja Ray oda a kését.
   Amanda futni kezdet Trevis felé, és amikor már majdnem ott volt, nagy lendülettel nekiugrott Trevisnek. Máris a földre terültek mind a ketten, és Amanda teljes haragjából elkezdett hadonászni, de Trevist nem sikerült eltalálni. Trevis felállt, és sikerült kigáncsolnia Amandát, aki hassal a földön feküdt. Trevis megfogta, és hátulról befogta a száját. Trevis Amanda vállán át nyújtva fejét csak nézte, és csak nézte Amanda arcát.
  - Jaaa, hogy te vagy az új Jensen! Már majdnem megkérdeztem ki vagy! - nevette el magát Trevis - Megvéded a tesóidat, hhmm? Jaj, de hős vagy! Nem tudom, hogy tudod e, hogy tudni kell, hogy a vámpír lányok igen ritkák, és igen erősek! Szóval lesznek ám vicces, furcsa és mindenféle csatáink. Tudtad? - nézett nagyot - nem tudtad? Ejnye! Amanda! A nagymamádtól nem sikerült örökölni az a sok jó dolgot, amit ő tudott? Vagy csak még nem olvastad ki a kis könyvecskéjét? Azt se tudod hogy nevezték? A mamád igen ismert volt mert ... - mondta, mire Amanda a kezében szorongatott késsel leszúrta Trevist. Jól ki találta, Trevis nem számított volna rá. Trevis azonnal abba hagyta a dumálást. Amanda gyorsan futott vissza Edhez.
  - Jobban van? - kérdezte Amanda a földre guggolva.
  - Igazad volt, sikerült életben tartani, de a sebe még megmaradt. - mondta Sam.
  - Akkor folytassuk. - mondta. Kezdett gondolkodni, hogy most mi lehet az erővel. Hogyha Trevis hamarabb meghal, talán nagyobb az esély, hogy Ed életben marad - Mindjárt jövök - futott volna, amikor Dave megállította.
  - Hova mész?
  - Ha Trevis hamarabb meghal, akkor talán nagyobb az esély hogy Ed életben maradjon.
  - Akkor megyek én. - mondta, és már futott is Trevishez. Mikor odaért nem tudta mit szóljon, örüljön, vagy csodálkozzon, hogy aki éveken keresztül követte, most itt fekszik, egy késsel a hasában. Trevisnek még volt ereje megszólalni.
  - Dave - mondja halkan - gondolom ... nekem nem segítesz ... de csak annyi ... ha valamelyikünk hamarabb meghal ... akkor a másik életben marad. - mondta, mire Dave csodálkozni kezdtett.
  - Tudom. Amanda mondta. - ült le a földre szépen lassan.
  - Nem akarlak zavarni, de nemsokára én leszek az aki megmenekül. Nem azért jöttél, hogy megölj?
  - De, csak furcsa ...
  - Gyerünk már, nem bírom tovább - mondta, közben a levegőt kapkodva vette.
   Ezzel Dave kihúzta a kést és beleszúrt még egyszer Trevisbe. Trevis már csak pár másodpercig bírta, mikor már nem vett levegőt. Dave csak ült és nézte. Képtelen volt felállni. Már elfáradt, hiszen folyton történt valami.
   Ednél még mindenki ott ült Ed körül és a sebét fogta, és próbálták megmenteni, miközben Ed csak arra gondolt, hogy ezek az utolsó másodpercei, arra gondolt, hogy Trevis végre békén hagyja Davidet. Mire egyszer csak az érezte, hogy elmúlik a fájdalom, egyre élesebben lát, és hallja ahogy mindenki örvendezni kezd, hogy sikerült Edet megmenteni.
   Tartalmas egy nap volt ez a mai, Amanda védőburkot talált, a reggeli sem volt semmi, kiderült, hogy a 11. Vámpírház lett a következő két év rendőrsége, Ed majdnem meghalt, Trevis meg csak simán ... meghalt. Davenek az tett a legjobbat, hogy lefeküdt aludni, Amanda sétálni ment, szívta a friss levegőt, csak egyedül Ed nem tudta, hogy mit csináljon. De végül is csatlakozott Amandához.
  - Szia - köszönt Ed.
  - Szia - nézett hátra Amanda.
  - Jól érzed magad?
  - Igen - mondta. Közben szépen lassan sétáltak ... - és te?
  - Én igen. Én a legjobban. - mondta - Mond csak ... Te tudtál erről a Trevis dologról?
  - Igen.
  - Pontosan mióta.
  - Mióta ide jöttünk.
  - Mond el az egész sztorit.
  - Hát jó - gondolta végig az egészet - onnan kezdődött hogy valamelyik este Dave a teraszról látta Trevist. Aztán hozzám jött, hogy segítsek. Aztán megkerestük, hogy mit jelentenek a hasonmások. Utána este volt, hogy Trevis bement Davehez. Utána volt az, hogy kórház stb, stb ... Aztán a mai nap.
  - És amíg én haldokoltam?
  - Hát ... odamentem Trevishez és próbáltam megölni.
  - Te egyedül?
  - Ja, de Ray oda adta a kését. Aztán sikerült megölnöm.
  - És lett valami seb?
  - Áhh ... legfeljeb lehorzsoltam a térdem. Semmi vészes.
  - Nem vagy semmi! Hogy csináltad? Előtte meg engem simán leszúrt!
  - Nem tudom, ott dumált nekem mindenféle baromságról, én meg azt gondoltam, úgy se figyel akkor hát leszúrom, és jól gondoltam.
  - És miket dumált?
  - Hát, hogy ... tudtam e, hogy a vámpír lányok ritkák és erősek, meg a nagymamáról kezdett el dumálni, hogy régen sokan ismerték, és hogy tudom e a nevet amin ők nevezték.
  - És hol tartott amikor leszúrtad? - kérdezte felnevetve.
  - Körülbelül ott ahol befejeztem az előbb. - mondta Amanda, mire elfogyott a téma. Ketten sétáltak azon a hosszú úton amire a házkapun kiérve érkezünk meg, és végigmenve az úton bal oldalon a házak vannak, a másik oldalon pedig a pusztás. Ők ketten pedig csak sétáltak szép csendben, a csillagok ragyogtak az égen, a tücskök ciripeltek. Amanda aztán félénken megszólalt.
  - És amúgy ... - kezdte el, és mikor Ed ránézett elbizonytalanodott - mikor Dave megszületett, - nyögte ki félve - akkor tudtad, hogy én is élek?
  - Igen. Tudtam. De nem szólhattam semmit, se apának, se Davenek, se senkinek. Csak is gondolhattam rád, ráadásul úgy, hogy az se tudtam mi a neved.
  - Az durva ... Én nekem annyi volt csak fura, hogy nincs apám. Arra viszont nem gondoltam volna, hogy tesóim is vannak.
  - Vissza térve a Trevises dologra ... Dave helyében bocsánatot kérek, hogy bele lettél ebbe rángatva!
  - Semmi gond!
  - Na, bocsi. Igen?
  - Valójában csak ennyi.
  - Akkor jó. És örülsz, hogy vannak tesóid? - kérdezi Ed a szemöldökét húzogatva.
  - Nagyon örülök neki!
  - Ja, csak az a baj, hogy az elején majdnem történt máris egy "tragédia".
  - De hamar vége lett, és most van időnk!
  - Szerencsére. Remélem, most már nem szomorkodsz az osztálytársaid miatt.
  - Hamar megszoktam ezt a helyet. Nagyon tetszik.
  - Tudom mit csináljunk holnap! Menjünk el az erdőbe! Megmutatom nektek azt a helyet ahol régen voltam Rayel és Andrewval.
  - Ki az az Andrew?
  - Majd egyszer elmesélem.
  - Oké ... akkor milyen helyre viszel minket?
  - Hát egy olyan helyet, amit más nem is ismer!
  - Az izgi!
   És aztán jó későn jutottak haza, mert nagyon jól el tudtak beszélgetni. Mindenkinek egy hatalmas kő esett le a szívéről, hogy már nyugi van, mert Trevis nincs. De aztán ott jön az a rendőrség ...