Kihallgatás

   Másnap reggel Ed és Amanda egyszerre ébredtek fel. A konyhába érve köszöntek egymásnak.
  - Szia! - köszönt Ed.
  - Szia. - mondta Amanda - szegény fickót most meg vissza kell hívni ide.
  - Mert?
  - Mert itt fogjuk kihallgatni.
  - Ezt elfelejtettem.
  - Remélem haladni fogunk ezzel a dologgal. Rossz lenne, ha ez az egész nagyon elhúzódna.
  - Ja. Sajnálom a hapsit. Amúgy hogy is hívják?
  - Patric ... - gondolkozott Amanda - Frewen. Asszem.
  - Honnan tudod?
  - Tegnap a Rob felhívta a polgármestert. Ő tudta meg, és én tőle tudtam meg.
  - Mit mondott?
  - Idézem - köszörülte meg a torkát Amanda - Kivel beszélek? Amanda Jensen? Megtiszteltetés, hogy beszélhetek önnel, már sok panasz volt Patric Frewenre. Köszönjük munkájukat. Reméljük a jövőben is számíthatunk magukra. - mondta mély hangon - Jó éjszakát. És ekkor lecseszte a telefont.
  - Pedig úgy tudtam hogy jó fej.
  - Biztos az is. Csak gondolom nem volt több ötlete mit mondjon.
  - Ennyit mondott?
  - Ennyit.
   Ray bejött a konyhába.
  - Jó reggelt! - köszönt Ray.
  - Jó reggelt. - mondta Amanda - Jó kedved van!
  - Aha!
  - Lehet, hogy túl jó kedved van. - mondta Ed.
  - Lehet. De én örülök neki!
  - És amúgy miért örülsz ennyire? - kérdezte Amanda.
  - A tegnapi munka nagyon jó volt. Úgy ültem a székemben mintha nyár lenne.
  - A nyárnak már végen van, Ray.
  - De tegnap vissza jött.
  - Jól van - csitította Ed - köszönjük. Nyár ide vagy oda. Majd ha az ügy lezárul akkor a nyár végleg elmegy, ugyanis neked kell megírnod mindent.
  - Meg Samnek.
  - De neked is!
  - Hagyjuk a témát. - kiáltott Amanda - Inkább beszéljünk arról, hogy ... - gondolkozott de nem jutott eszébe semmi - hogy mostanában rossz idő van.
  - Ezért nincs nyár. - mondta halkan Ed.
  - Istenem, nem igaz! - fogta a fejét Amanda, és Ed közben felnevetett.
  - Az tény, hogy nincs - kezdte Ray - de tegnap olyan volt mintha lett volna.
  - Jól van Ray - mondta Ed - hagyjuk Amandát, ne szívassuk őt.
  - Köszönöm. - nyögte halkan Amanda - Most letenném a fejem az asztalra, de nem akarok olyan mintát a fejemre, mint ami tegnap nyomódott Rayére.
  - Kösz! - háborodott fel Ray - Tudom mit Ed, én nem hagyom Amandát.
  - Mindig is tiszteltem benned azt, - kezdte Ed - hogy te sosem változol meg. Benned maradt az a gyerekes tulajdonság, hogyha valaki "csúnyát" mondott rólad, akkor te vissza vágsz neki. - nevetett fel.
  - Nem vagyunk barátok! - tartotta Ray le a hüvelyk ujját. Erre persze mindenki felnevetett.
  - Remélem ezt most nem gondoltad komolyan. - mondta Amanda.
  - Dehogy!
   Sam is felébred, és neki érdekes módon jó kedve volt. Ugyanis eddig így nem nagyon lehetett látni.
  - Sziasztok. - ment oda a hűtőhöz - Hallom eddig jó volt a reggeletek!
  - Igen - mondta Amanda - látom neked is jó napod van.
  - Igen, beszéltem a barátnőmmel, videó chaten. - mondta mire mindenki felé fordult - Nagyon rég láttam őt.
  - Sam, ez nem nagyon biztonságos, mit mondtál neki, miért kellett elmenned?
  - Nyugi, kitaláltam egy sztorit, e miatt nem kell félnetek.
  - Ne játszadozz ezzel, ebből még rosszabb is kisülhet!
  - Bízzatok már bennem! Nem lesz semmi baj.
  - Jól van.
  - Hányszor akarsz még vele beszélni? - kérdezte Ed.
  - Hát többször nem szabadna ... szóval valószínűleg ez volt az utolsó beszélgetésünk. De nem tudom ...
  - Mind tudjuk min kell keresztül menned.Mi is sajnáljuk, de ha van is más választásod, az ahhoz vezet, hogy több már nem lesz.
  - Ez igaz. Megpróbálom elfelejteni.
  - Jó. Na de váltsunk valami vidámabb témára.
   Az történt ezután ami mindig. Mindenki felébredt. Aztán hozzá kellet látni a munkához. Patric Frewent vissza hívták, Vanessa és Amanda kérdezték ki őt. Érdekes volt a kihallgatás, a nappaliban folyt. A hapsin bilincs, ült egy széken. Vanessáék egyszer csak beléptek a nappaliba. Patric köszönt nekik, valójában egy rendes fickó, rossz múlttal. Amanda mikor vele szembe leült, azt mondta.
  - Szeretnénk néhány kérdést feltenni. Nem lesznek nagy kérdések, csak néhány dolog az üggyel kapcsolatban.
  - Értem.
  - Szóval - kezdte Vanessa - tud néhány embert mondani, aki akkor volt a házban amikor maga volt?
  - Néhányat igen.
  - És közülük vannak akik most is itt élnek?
  - Azt hiszem van.
  - Elárulna nekünk egyet?
  - Abie Crusader. De inkább Mary Crusaderként lehet ismerni.
  - Ezt hogy érti? - kérdezte Amanda.
  - Tudod ... az a lány hasonlított Bloody Maryre.
  - És ezek szerint ő még itt él.
  - Igen. De nem tudom a címét.
  - A körzetet tudja?
  - Szerintem ebben a körzetben lakik. De valami elrejtett ház lehet. Szerintem, nincs kedve kijönni a házból ... tudjátok ... az arca miatt.
  - Értjük. Még azt szeretnénk ha elmesélné a történetet, amikor meg akarta védeni a házat.
  - Amikor én éltem a házban akkor rablók, fosztogatók járkáltak a házak között. Ők is olyanok voltak, mint ami most én vagyok. Kidobták őket. Hozzánk is bejöttek. Nyár volt, és kint voltunk az udvaron. Csak úgy bejöttek szó nélkül, és mindent rongálni kezdtek. Rajtunk röhögtek, és én letámadtam az egyikőjüket. A másik erre úgy kiakadt, hogy kezével rám célzott, és már egy varázslatot akart használni ahhoz, hogy megöljön, és ekkor önvédelemből csak intettem a kezemmel, és félre ment. A ház tönkre ment. A háztulajdonossal nem voltam jóban, azonnal elküldött engem. De én nem szálltam be ezekbe a bandákba. Ugyanis erről az egészről ők tehetnek! Ez volt a legnagyobb fordulat az életemben. Ekkor volt, amikor létre hozták azt a törvényt, hogy aki bűn cselekményt követett el, annak elveszik a Wrodlangi erejét, és törlik azt az időszakot az emlékezetéből amikor ő itt volt. Én innen nem akartam elmenni, ezért elszöktem az erdőbe, hogy meg ne találjanak. - mesélte, Amanda és Vanessa figyelmesen néztek rá.
  - Köszönjük. - és ezzel ki is mentek a nappaliból - Na, szerinted bűnös?
  - Dehogy - vágta rá Vanessa. Ketten a konyhába tartottak, ahol Ed és Dave várta őket.
  - Na - kezdte Ed - hogy ment?
  - Jól - mondta Amanda - keresnetek kell egy Abie Crusader avagy Mary Crusader nevű nőt.
  - Akkor most Abie vagy Mary?
  - Azt nem lehet tudni.
  - És amúgy mért hívhatják így is, úgy is?
  - Az Abie a rendes neve, de mindenki Marynek nevezte.
  - Miért?
  - Azért nevezték Marynek, mert hasonlított a Bloody Maryre.
  - Juj. - mondta Dave - Én nem láttam, de elvileg nem szép az a csaj.
  - Túl gyenge az idegzeted, hogy lásd! - mondta Ed.
  - Hogy néz ki?
  - Hát a képen vicsorít ... - kezdte Ed.
  - Jól van, ezt most hagyd abba. - mondta Vanessa - Dave, ha kíváncsi vagy rá, akkor keresd meg a neten, csak nehogy megijedj.
  - Jó.
  - Akkor - nézett Amanda mindenkire - ti menjetek megkeresni Abiet vagy Maryt. Mi meg ... vissza küldjük Patricot.
  - Húha, nagy dolog, azért ti is ... - kezdte Dave.
  - Hagyd, David, jól van, indulunk.
  - Köszi. - mondta Vanessa.
  - Nincs mit. - mosolygott Ed, és kimentek a konyhából. Amanda csak nézte Vanessát, és vigyorgott.
  - Mi van?
  - Áh, semmi. - nézett az asztalra.
  - Amanda. Áruld el, mi van?
  - Nem láttad? - mondta, és Edet kezdte elutánozni - Nincs mit. - és vicsorított egyet.
  - Ezt úgy érted, hogy ... - nézte Amandát, aki lassan bólogatni kezdett - nem, szó sem lehet róla.
  - Pedig én láttam! Leállítja Davidet és elmegy helyettünk, mosolyog rád ... még mit mondjak? Nem ismerem annyira Edet mint te, de ez biztos, hogy az amit láttam!
  - Akkor rosszul látod! - mondta, és Vanessa halvány mosolyra húzta a száját.
  - De mi van ha rajtad is látom?! - Vanessa elfordul - Na ne! Tetszik neked!
  - Dehogy!
  - Tagadod, most már biztos, hogy tetszik!
  - Nem. - kiált, de Amanda hosszasan nézi - Na jó, talán csak egy nagyon picit.
  - Jó - vág komoly képet Amanda, és egyszer csak elkiáltja magát - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
  - Nyugodj le, majd ... majd máskor megbeszéljük. - csitította Amandát.
   De ez a beszélgetés sem volt teljesen privát. Az egészet hallotta Ray, aki nem örült annak amit hallott, ugyanis ő szerette Vanessát.
   Eközben Ed és Dave elindultak megkeresni Abiet. Vagy Maryt. Az úton haladva végig nézték a postaládákra ráírt neveket, ebből tudták kikövetkeztetni ki lakik ott. Eközben beszélgettek.
  - Ed- szólalt meg Dave - te már kipróbáltad a cigit?
  - Miért kérdezed? - ráncolta össze a szemöldökét Ed.
  - Csak úgy.
  - Hát ... 11 évesen kipróbáltam.
  - Egyet?
  - Kb. hármat. De sosem bírtam ki. És azóta nem cigiztem, és nem is akarok. Remélem te sem akarsz.
  - Nem dehogy.
  - De most őszintén, van valami oka annak, hogy ezt megkérdezted?
  - Valójában csak annyi, hogy az én osztálytársaim közül is voltak olyanok, akik rászoktak a cigizésre.
  - Értem. Légyszi Dave, szaladj ahhoz a házhoz, nézd meg a nevet. - mondta Ed, mire David gyorsan oda futott a házhoz.
  - Nem itt van.
  - Jó. - mondta. Velük szembe jött egy lány, és köszönt nekik.
  - Sziasztok. - mosolygott. Egy barna hajú, közép magas lány volt.
  - Szia - köszönt vissza Ed - nem is mersz, errefelé egy Abie, vagy Mary Crusader nevű nőt?
  - Miért keresitek?
  - Rendőrségtől jöttünk, egy ügy kapcsán keressük.
  - Rendőrség ... - gondolkozott a lány - amúgy nem ismerek. De az itteni körzet minden házának lakóját ismerem, kivéve a 10. utca végén lévő kanyarodásnál. Ott egy rövid zsákutca van, az ottaniakat nem ismerem, szóval lehet, hogy ott van.
  - Köszönjük.
  - Nincs mit. - ment tovább a lány - Várjatok, még egy kérdés!
  - Igen?
  - Melyik házból jöttetek?
  - 11. Vámpírház.
  - Oh. Oké. Sziasztok. - köszönt el integetve.
  - Hűűűűha. - mondta Dave.
  - Hm? - fordult Davehez Ed.
  - Nem mond, hogy szerinted nem nézett ki jól! - mondta, mire Ed megvonta a vállát - Pff.
  - Most meg mi van? Az utcán jött szembe, és megmondta hol lehet Abie! - gondolkozott - Vagy Mary. Ennyi.
  - Biztos vagy te abban? - nézte Edet.
  - Igen. Na, irány a 10. utca.
   Ed és Dave ott járt ahol kellett.
  - Ez elég egy eldugott hely. - mondta Ed.
  - Akkor nézzük a neveket. - a neveket nézték, az első nem volt az, a második nem volt az, a negyedik nem volt az - Kezdem azt érezni, hogy ez a csaj átvert minket. - mondta, mikor el olvasta a következő embernek a nevét - Ezt elkiabáltam.
  - Mi?
  - Itt van.
  - Abie vagy Mary?
  - Hát, mivel Abie volt a rendes neve ... - mondta, és beléptek a kapunk. A ház ajtajához érve gyerek hangok hallatszottak. Ed bekiabált.
  - Hahó, egy Abie Crusader nevű nőt keresünk. A rendőrségtől vagyunk. - mondta, amire már a hangzavar megszűnt. Ed és Dave egymásra néztek, mikor Ed megpróbálta kinyitni az ajtót. Az ajtó nyitva volt. Hirtelen beléptek és négy gyerek volt benn a házban. Semmi beszéd, a négy gyerek egy asztalnál ülve csak nézi Edet és Davidet. Ed megszólal - Ismeritek Abiet? És gondolom a válasz igen, mivel az ő házában vagytok. - mondta, mire a négy gyerek közül az egyetlen fiú feláll.
  - Igen ismerjük, és biztosítom, hogy nemsokára hazajön.
  - Jó, addig is, légyszíves mondjátok el, mi a nevetek? Vagy tudok jobbat is, hány évesek vagytok?
  - Én 15 éves vagyok, ő 14 éves - mutat a fiú az egyik lányra - ő is annyi, - mutat a másikra - és ő 9 - mutatott egy kislányra.
  - Értem, köszönöm.
  - Mi az Ed? - kérdezte Dave.
  - Semmi. Itt maradunk megvárjuk Abiet.
   Abie egy tíz percen belül meg is érkezett. Vásárolni ment, táskákkal teli kezével nehezen kinyitotta az ajtót, de Edéket nem vette észre. Ekkor elkiáltja magát Abie.
  - Valaki vegyen el tőlem egy táskát, mert mindjárt leszakad a kezem. - mondta, mire Ed odament, és elvett egy táskát. Abie felnézett rá, és szíve gyorsan verni kezdett.
  - Elnézést a zavarásért, a rendőrségtől jöttünk, szeretnénk feltenni pár kérdést. - mondta, de Abie nem válaszol. Abie nem úgy nézett ki, ahogy Patric mondta.
   Egyszer Abie ledobta a táskákat, és kifutott a házból. Ed és Dave utána futottak. A hosszú úton futva Abie párszor hátra tekintett, Davidék kitartóan futottak utána. Abie egyszer szembe fordult, és hirtelen átváltozott vérfarkassá. Feléjük kezdett futni. Ed meg sem moccant, viszont Dave már vissza fordult volna.
  - Ed - szólt Dave - Ed, mire vársz? - Ed csak nézte, és azt várta, hogy egyszer csak megálljon - Gyerünk már! - mondta, de semmi sem segített, Abie éppen nekirugaszkodott volna, mikor Dave kezével felé suhintott, és egy varázslattal nyílszerű dolog jött ki a kezéből. Abie a földre esett, és visszaváltozott emberré - Ed, te megőrültél? Mégis mi a francra vártál?! - kiáltott Dave. Oda futottak Abiehez, és rárakták a bilincset.
  - Szánalmas. - mondta Ed - Azt gondolta, senki sem fog rájönni? Egyszer mindennek vége van!
  - Miről beszélsz? - nézett Dave.
  - Emlékszel az aktákra? Ott volt egy olyan ügy aminek az volt a címe, hogy "A négy eltűnt gyerek". Két éve tűnt el négy gyerek, egy 13 éves fiú, két 12 éves lány, és egy 7 éves kislány. És most találtunk egy 15 éves, két 14 éves és egy 9 éves gyereket egy házban. Akkor szerinted miért akadtam ki?
  - Már értem.
   Ed és Dave bevitték Abiet. Elmesélték mindenkinek mi történt. És a 4 elrabolt gyerek miatt Ed napja tönkre ment. Haragos volt Abiere.

Az első munkanap

   Eljött az első munkanap. És mint ahogy minden reggel, Ray ült a konyhában. Mikor Amanda be ment csak azt látta, hogy Ray arca az asztalon van, mellette pedig egy bögre. Az már érthető, hogy Ray nem várta ezt a napot.
  - Reggelt.
  - Kösz. - ült le Amanda - Izgulsz?
  - Ezt most csak viccnek szántad, ugye? - mondta, miközben arca az asztalon maradt.
  - Persze! - ment oda a hűtőhöz - Jól aludtál?
  - Amanda! - nézett fel hirtelen - Kérlek ne fárassz ilyen kérdésekkel reggel! - mondta miközben Amanda felröhögött - Szerinted mennyi ideje ülök már itt? - kérdezte de Amanda még mindig röhögött - Hat óta! Akkor szerinted jót aludtam? Amanda? Hahó!!! - Amanda már fetrengett a földön a nevetéstől - Neked meg mi bajod?
  - A homlokod ... - nyögte ki.
  - Mi van a homlokommal? - mondta Ray és kifutott a konyhából. A fürdőben a tükörben megnézte magát - Ne már ... - igen, a terítő mintája rányomódott Ray homlokára - Szerinted ez vicces? Egy virág forma van a homlokomon! - dörzsölte homlokát. Rob meglátta a földön fekvő Amandát, és a homlokát dörzsölgető Rayt. Amandát felsegítette, és Ray kezét elemelte homlokától.
  - Nektek mégis mi bajotok van? - mondta csodálkozva. Amanda nem beszélt, éppen a könnyeit törölgette ki a szeméből.
  - Egy virág díszeleg a fejemen! Az a bajom! - kiáltott Ray.
  - És Amanda ezen röhögött, ugye?
  - Nem! A vajas kiflin röhögött! Miért, mégis mire gondoltál?  - háborodott fel, mikor látta, hogy Rob a homlokára pillant, és el mosolyogja magát - Nagyszerű, szóval szerinted is csinos!
  - Nyugi Ray, ha ilyen nagy gondot okoz, akkor menny a szobádba, és várd meg míg eltűnik.
  - Eltűnik? Huhh akkor jó. - vette az irányt a szobája felé, de eközben vele szemben jött Vanessa. Ray gyorsan a homlokához emelte a kezét, és felment a lépcsőn.
  - Fáj a feje? - mondta kérdőn Vanessa.
  - Nem igazán ... - kezdte Rob.
  - Minta nyomódott a homlokára. - szakította félbe Amanda - Mikor bejöttem, a feje az asztalon volt, és valószínűleg ott aludt reggel hat óta ...
  - Ez tipikus Ray - mondta Vanessa - Ray, gyere le had nézzem meg a mintás fejed!
  - Szó sem lehet róla! - kiabált fentről egy halk hang.
  - Jól van, mindegy.
  - Első nap! - mondta Amanda.
  - Juhé - mondta lehangolóan Vanessa.
  - Várod?
  - Én nem de úgy látszik te igen ...
  - Nem! Nemtom. Mindegy.
  - Bocsánat - szólalt meg Rob - de nem akarok zavarni, csak szerintetek kajált már Ray?
  - Nem.
  - Akkor valamelyikőtök lenne szíves neki felvinni valamit?
  - Én, én! - kiáltozott Vanessa.
  - Húha, ennyire jószívű lettél?
  - Nem, csak kíváncsi vagyok a képére.
  - Vanessa!
  - Akkor vigyed te!
  - Én is ezt tartom a legjobb ötletnek. - nyitotta ki a hűtőt Rob.
  - Én még ki vagyok akadva.
  - Már megint? - kérdezte Amanda.
  - Inkább még mindig. Nem értem, te meg Dave, ti hogy fogjátok bírni? Mi ebben a logika???
  - Nem tudom. Majd meglátjuk.
  - Na jó, hagyjuk ezt a témát, vagy különben még idegesebb leszek.
  - Jó. Mesélj már egy kicsit arról, amikor először voltál itt!
  - Jó, uncsi volt. - mondta, amikor Rob összehúzott szemöldökkel ránézett Vanessára - Tényleg az volt! - és Rob lassan vissza fordult.
  - És Ray ugyan ilyen volt?
  - Ja, azon csodálkoztam volna, ha most nem lenne ilyen. Csak az arca volt más.
  - És Ed milyen volt?
  - Ő más volt. Az a tipikus kamasz fiú volt. Mindenen röhögött amit Ray elbaltázott. És akkor még viccelődni is tudott. De a legtöbb időt Andrewval töltötte.
  - Annyira jó, hogy mindenki erről az Andrewról beszél, pedig nem is tudok róla semmit! - mondta Amanda. Vanessa és Rob össze néztek, és Rob enyhén megrázta a fejét - Ezt láttam, mi volt ez? - nézett kérdőn Robra. Rob a plafonra nézett.
  - Figyelj Amanda - fordult az asztal felé Rob - Nem szép dolog ez tőlem, - kezdte Rob, miközben Amanda kiváncsian nézte őt - de most elárulok valamit. De csak ezt az egy dolgot. - mondta, Vanessa a földre nézett - Andrew meghalt. Amikor Edék először voltak itt. - Vanessa szeme könnyezni kezdett. Amanda mereven Robot nézte. Senki sem szólalt meg, viszont Vanessa kifutott a konyhából, és egyenesen a szobája felé tartott az emeleten. Ekkor Dave jött le a lépcsőn. Amanda máris vidámabban próbált kinézni. Rob gyorsan oda suttogott Amandának.
  - Ezt ne mond el senkinek. - Amanda bólintott.
  - Jó reggelt! - köszönt Dave,  és a téma máris változott.
    Mikor már mindenki felkelt, akkor volt egy kis megbeszélés.  Egy órájuk volt, amíg elkezdődött a "munka". Aktákat kaptak, azokat gyorsan át kellett futni. Befejezetlen ügyek voltak. Volt: Betörés egy idős nő házába ( a nő már nem él). Gyilkolás az erdőben. Négy eltűnt gyerek és még egy gyilkolás. Kaptak "voki tokit" amivel jelenteni tudják, hol vannak, és hogy mi történt. A bilincs sem maradhat ki.
  - És mi van a Trevis dologgal? - mondta kérdőn Dave.
  - Amanda önvédelemből szúrta le. - mondta Rob.
  - És mi van VELEM? - kiabált Dave.
  - Te "nem szúrtad le", ő "magától" halt meg. - mondta Ed - Oké?
  - Jól van. - tette szívére a kezét Dave.
  - Akkor emberek! - hívta fel a figyelmet Rob - Lássatok neki! Már csak 1 órátok van!
   Erre mindenki gyorsan elkezdett olvasni. Az egy óra leteltével mindenki elkezdett sétálni azon a helyen, ahol ő be volt osztva. Ed és Amanda az első órában a 7. utcába, és a 8.-ba voltak beosztva.
  - Emlékszel a könyvemre? - kérdezte Amanda.
  - Aha. - válaszolt Ed.
  - Nemrég egy fekete királynőről olvastam benne.
  - Arról hallottam. De nem tudom ki az.
  - Én sem. De rengeteg embert mentett meg még régebben.
  - Az jó.
  - És a jelképe egy fekete gyémánt egy koronával és körülötte négy kis körrel. - mondta, amikor Ed hirtelen megállt.
  - Azt valahol láttam.
  - Tényleg?
  - Ja, amúgy a jelképben mi mit jelent?
  - A korona egyértelműen a királynőre utal.
  - Az logikus, de mi az a négy kör?
  - Gondolom a szolgái.
  - Szolgái?
  - Ja, négy ember akit megmentett, az úgy gondolta, hogy nekik mostantól szolgálniuk kell a "királynőjüket".
  - És miért volt királynő?
  - Mert úgy tisztelték, mintha az lett volna.
  - Értem. Ennyi?
  - Ja többet nem írt. - ekkor kínos csönd lett. Nem volt téma. De Amanda még kíváncsi volt erre az Andrew dologra, és rá is akart kérdezni - Amúgy - kezdte, de meggondolta magát - szerinted most mit kéne tennünk?
  - Járkálnunk. Amíg nem történik valami az utcáinkon.
  - Amúgy szerinted jó ez a rendszer?
  - Mármint ez a rendőrségi?
  - Aha.
  - Szerintem nagyon rossz.
  - Mert?
  - Mert ennek nincs értelme. Legyen már egy normális rendőrség itt a városban!
  - Igaz. Nem mindenki érthet az ilyen munkához. De a mentősöknek rosszabb lehet.
  - Ja, biztos.
   Eközben Vanessa és Dave az 5. és a 6. utcában járkáltak. Vanessa fejét lehajtva baktatott az úton, mellette pedig Dave ment, és időnként rápillantott Vanessára, látta, hogy szomorú.
  - Minden rendben?
  - Igen, csak vannak napok amikor szomorú vagyok.
  - Miért?
  - Csak ami történt.
  - És ... mi történt?
  - Hagyjuk. Már majdnem túl tettem magam rajta.
  - Bocsi.
  - Semmi baj. Amúgy ... - nézett Davidre - te örülsz, hogy Ed a tesód?
  - Hát ... ha ez a pillanat olyan meghitt lenne, akkor szebben is kifejezném, de nincs bajom vele. Tudom, van amikor sokat szívózik velem, de eltudom viselni. Valahogy - mondta kicsit bizonytalanul.
  - És Amanda?
  - Amanda elég új tesóm, sajnos nem töltöttem vele túl sok időt, de örülök, hogy testvérek vagyunk.
  - Amanda kedves lány. Jó tesója leszel, és az is vagy.
  - Köszi. - mondta megilletődve.
   És mi van Samel és Rayel? Ő nekik nincs is dolguk. Hiszen itt még nem történt semmi.
  - Ha belegondolok - mondta Ray, közben lába az asztalon, ahol dolgoznia kéne - nem is olyan rossz ez a munka!
  - Na várj csak! - mondta Rob - Ha majd történik valami, akkor már nem lesz ilyen jó kedved!
  - De nem történik semmi.
  - Majd fog! És amúgy is majd mindig mondanotok kell, hogy mikor telt le az egy óra. És ez azért fontos, mert akik kint bóklásznak a megadott utcákon, átmennek egy másikra, mert még tengernyi utca van! 15 utcát kell átjárniuk egy minden egyes nap. Ne érezd magad még olyan szabadnak.
  - Jól van, felfogtam! De had élvezzem ki!
  - Élvezd! Úgyis mindjárt vége!
   És ez így is lett. A 8. utca végén, a pusztáson egy csapatnyi gyerek feküdt. Ed és Amanda oda sietett. Három fiú, három lány volt ott. Kettő lány sírt, egy fiú leblokkolt, a másik kettő fiú a két lányt vigasztalta és az az egyetlen lány kiáltozott segítségért.
  - Segítsetek! - kiáltott a lány - hívjatok valakit!
  - Rendőrök vagyunk! - mondta Ed - ez de marha hülyén hangzik!
  - Rendőrök? Ti vagytok most?
  - Ja, szeretném ha most elmesélnéd mi történt. - mondta Amanda.
  - Hát ... mi éppen csak elmentünk sétálni, és egy hapsi idejött és kötözködni kezdett velünk.
  - Hogy néz ki?
  - Magas, barna hajú, harminc év körüli.
  - Jól van. Még mi történt?
  - Kurt vissza szólt neki, amitől nagyon dühös lett, és mindegyikőnket ütögetni kezdte.
  - Melyikőtök Kurt?  - kérdezte Amanda, és a lány a leblokkolt fiúra mutatott. Amanda megnézte, vérzett a fiú orra. Ez után bele beszélt a voki tokiba - Dave, Vanessa, légyszíves gyertek a pusztásra, erre a 8. utca alatt. Hat gyereket, három fiút, három lányt letámadott egy magas, barna hajú, harminc körüli férfi. Vége - mondta, és Ed mosolyogva nézett rá.
  - Ez jól megy neked! - mondta Ed.
  - Kösz. Na szóval. - tért vissza a lányhoz - merre ment a férfi?
  - Arra - mutatott a lány az erdő felé.
  - Jó, melyik házból jöttetek?
  - A 32. vérfarkas házból.
  - Jól van, köszönöm. - ekkor oda érkezett Vanessa és Dave.
  - Így voltak amikor idejöttünk.  - mondta Amanda - menjetek velük vissza a 32. vérfarkas házhoz. Beszéljetek a háztulajdonossal. Mi addig elmegyünk megkeresni a férfit.
  - Merre ment? - kérdezte Dave.
  - Az erdő felé.
  - Lehet, hogy erdő lakó. - mondta Vanessa.
  - Ja, lehet.
   És ekkor elindultak az erdő felé. Az erdőhöz érve, hallották, hogy egy férfi magában dühöng. Amanda már indult, mikor Ed megállította.
  - Hagyd, ezt majd én intézem. Ha kellenél, akkor hallani fogod, mikor kell menned. De ne maradj itt, te is gyere velünk, csak ne lássa meg. - mondta, és elindult úgy, mintha csak erre sétált volna. - Húha! Te aztán jó felhergelt vagy! - beszélt Ed a hapsihoz, amiből az következtethető le, hogy megvan a keresett személy - Én is sokszor mérges vagyok. Ha nem sikerül valami. Veled mi a baj? - kérdezte, a hapsi csak nézte őt, és a mérgessége átváltott szomorúságra.
  - Az életem egyre rosszabb. Mindenki rossznak hisz. Hat gyerek sokszor piszkált engem amit eddig félvállról vettem, de már nem tudom ki bírni. - támaszkodott neki egy fának.
  - Miért bántottad őket?
  - Éppen az erdőből akartam kiszabadulni, mikor az a hat gyerek ott volt az úton. Elhaladtam mellettük, mintha nem hallanám őket. Aztán az egyik fiú azt mondta nekem, hogy  majdnem tönkre tettem a 32. farkas házat. - mondta, amire Ed és Amanda felfigyelt.
  - Ezt hogy értette?
  - Mikor még én jártam oda, ez a hely nagyon sötét volt. Mikor a házunkat meg akarták támadni, én megvédtem, de egy célzásom félre ment és egyenesen a házat találta el. Mindenki gyanúsított engem. Hogy én akartam tönkre tenni a házat. Akkor küldtek el onnan, és azóta az erdőben élek.
  - Érthető, hogy mérges lettél rájuk. De bántani egy gyereket még most sem szép dolog. - mondta, és a hapsi már tudta ez mit jelent. A kezeit automatikusan hátra tette, és Ed rárakta a bilincset. Ekkor bele szólt a voki tokiba - Ed vagyok, meg van a keresett személy. - Amanda elő jött, és együtt elindultak a ház felé.
   Amikor hazaértek, Rob nagy örömmel dicsérgetni kezdte Edet és Amandát. A házban  nem volt cella, ezért egy ember jött kocsival a hapsiért. Amanda kicsit lehangolt volt. Azért még is megillette a történet. De ez még nem ért véget. Dave, és Vanessa visszajöttek a farkasházból.
  - A ház tulajdonosa azt mondta, hogy az az ember a házat akarta tönkre tenni, ezért még nagyon régen elküldte.
  - Nekünk akt mondta a "gyanúsított", hogy abban az időben nagyon nagy sötétség volt az egész városban. - mondta Ed - Amikor megtámadták a házat, ő meg akarta védeni, de egyszer félre célzott, és a ház tönkre ment.
  - Szerintem nem hazudott - mondta Amanda - rendes fickónak tűnt.
  - Azt elhiszem, - mondta Vanessa - de a ház tulajdonosa valószínűleg nem bírta a fickót régen. Annak a hat gyereknek  minden rosszat mesélt róla, nem csoda, hogy ennek ez lett a vége.
  - Akkor a ház tulajdonos már mióta megjelent utálta. - kezdte Dave - És azt a történetet is máshogy mesélte el amit ti mondtatok. A tulajdonos azt mondta, hogy amikor megtámadták a házat akkor azok közé állt, és együtt rombolták le. Ez a két sztori nagyon különbözik. Beszélnünk kéne a hapsival. Ha elmondja, hogy kik azok akik akkor voltak a házban amikor ő volt, akkor őket megkereshetjük, és elmondhatják az igazi sztorit.
  - Ez nagyon jó ötlet! - mondta Vanessa.
  - Ez hogy jutott eszedbe? - kiáltott Ed.
  - Nem tudom, csak beugrott. - mondta halkan Dave.
  - Jól van. Akkor holnap vissza megyünk a hapsihoz a börtönbe. Vanessa, Dave, oda nektek kell mennetek, mert a tulajdonos sztoriját csak ti hallottátok.
  - De a fickóét meg csak ti! - gondolkozott Vanessa.
  - Akkor innen könnyű a helyzet. - kezdte Rob - Mindkettő párosból megy valamelyikőtök!
  - Jó ötlet - jegyezte meg Amanda. - Akkor menjen a kettő legidősebb!
  - Nem! - kiáltott Vanessa - Szó sem lehet róla.
  - Én a mi párosunkból - kezdte Ed - Amandát javasolnám. Hihetetlen logikai gondolkodása van!
  - Én meg Vanessát - mondta David - ő nagyon szigorú tud lenni, és mindent meg tud jegyezni.
  - Akkor kész van a kettő páros! - kiáltott Rob - De ezt holnap kell folytatnotok. Ma már eleget foglalkoztatok ezzel. És én fel is fogom hívni a polgár mestert, hogy közöljem vele, hogy milyen ügyesek vagytok! Meg csinálom a kaját.
   Ma mindenki kitett magáért. Ez a nap első napnak nem rossz. Csak vajon hogy fog ez folytatódni?

Kitérés: Amanda könyve

   Amanda könyve sok rendkívül érdekes történetet, és sok mást tartalmaz. A Fekete Királynő volt ami felmerült a történetben. Lássuk mit ír a könyv róla:
   A 20. században Wrodlangban élt egy nő, aki rendkívül sok embert mentett meg a haláltól. Ebből négy ember azt gondolta, ezentúl ő nekik szolgálniuk kell a "királynőjüket". Azért nevezték őt királynőnek, mert már mindenki úgy tisztelte, hogy akár királynő is lehetett volna. A Fekete nevet azért kapta pluszba, mert ruháinak színe mind fekete volt. Senki sem tudta miért hordta a feketét. Szolgái nem árulták el. Sokan azt állítják, hogy valami szomorú dolog történt vele. Mások azt mondták, hogy csupán szereti ezt a színt. És egy ember volt aki azt állította: Ez a szín csak is a stílusához  hasonlított. "Mint aki árnyékba bújt" úgy kerülte a középpontot. Ezért gondolom, hogy így lett ő fekete.
   Jelképe: Egy fekete gyémánt koronával a tetején, és körülötte négy kis kör. Ez a jel sok helyen volt található, de mióta a fekete királynő meghalt, a jelek el lettek tüntetve. Nagy valószínűséggel az összes jelet nem tudták eltüntetni, feltehetően némely helyen még megtalálható.

A "kiképzés"

   Reggel a konyhában először Ray jelent meg, aztán Amanda érkezett.
  - Jó reggelt. - köszönt Amanda.
  - Reggelt ... - motyogta Ray.
  - Mi a baj Ray?
  - Semmi csak ... gondolom tudod milyen nap lesz a mai.
  - Izgi! Számomra.
  - Nekem meg uncsi.
  - Jaj, istenem, nem olyan rossz ez!
  - Samnek nem! De nekem ...
  - Na mindegy. Keressünk valami értelmesebb témát.
  - Jó ötlet. Mit akarsz kajálni?
  - Majd kitalálom. Látom ma is korán ébredtél.
  - Szörnyű! Miért érdemeltem ki ezt?
  - Arról csak te tehetsz.
  - Tudom. Csak mit tettem én? Mostanában nem sok mindent csinálok. Milyen hibát követtem el? Nem kedvel engem az univerzum. Sajna.
  - Lehet, hogy ez majd megfordul. Sőt szerintem biztos.
  - Azt gondoltam, hogy ez a két év itt izgibb lesz mint a tavalyi. De előre látom, hogy sokkal uncsibb.
  - Jól van Ray, - jött be Rob - köszönjük a reggeli lelkesítő beszédet, de mára elég lesz.
  - Kár, pedig szívesen kiönteném a lelkem nektek.
  - Nem kell.
  - Jól van, na.
  - Keress egy párnát és öntsd ki neki a lelked!
  - Jó ötlet. - szaladt ki Ray a konyhából.
  - Na és te - kezdte Rob - te izgulsz?
  - Nem - válaszolt Amanda.
  - Az jó. Hidd el volt már ember aki itt nagyon rosszul lett ... - mondta Rob, mikor Ray bejött a szobába. Egy párnával a kezében.
  - Képzeld nem fogod elhinni, de nagyon bús vagyok mostanság - mondta Ray a párnának.
  - Hagyjuk figyelmen kívül! - mondta Rob Amandának.
  - Jó ötlet - felelte Amanda - Na szóval, igen, a kiképzéstől nem félek, én inkább az első nap miatt izgulok ...
  - És az a baj - mondta tovább Ray - hogy irodában fogok dolgozni! Nem akarok olyan nagy feneket amekkora te vagy! Már bocs.
  - Ray - kiáltott Rob - ezt ám nem gondoltam komolyan!
  - Tényleg?  - nézett rá a párnára - Pedig komolyan tűnt!
  - Hány évesnek érzed magad?
  - 19!!!
  - Akkor viselkedj úgy!
  - Jól van, na ne kiabálj!
    A kiképzés nem volt olyan nagy cucc. Vanessa, Ed, Amanda és Dave csak azt tanulták meg, hogy milyen varázslatokat használjanak pl: hogyan állítsák meg azt akit üldöznek? Hogyan gyengítsék le? Vagy hogy hogyan kerüljék el, hogy az ellenfél velük csinálja ezt meg. Raynek és Samnek egy kicsit hosszabb volt. Kicsit ...
   Az első nap nemsokára itt lesz. Pár nap, és mindenki nekiláthat a munkájának. Amanda izgult, Dave rettegett, Ed aludt és Vanessa még mindig azon dühöngött, hogy miért nem alkot a város egy sima rendőrséget? Helyette inkább menjen Amanda meg Dave, akik mindössze 12 évesek?