Az első munkanap

   Eljött az első munkanap. És mint ahogy minden reggel, Ray ült a konyhában. Mikor Amanda be ment csak azt látta, hogy Ray arca az asztalon van, mellette pedig egy bögre. Az már érthető, hogy Ray nem várta ezt a napot.
  - Reggelt.
  - Kösz. - ült le Amanda - Izgulsz?
  - Ezt most csak viccnek szántad, ugye? - mondta, miközben arca az asztalon maradt.
  - Persze! - ment oda a hűtőhöz - Jól aludtál?
  - Amanda! - nézett fel hirtelen - Kérlek ne fárassz ilyen kérdésekkel reggel! - mondta miközben Amanda felröhögött - Szerinted mennyi ideje ülök már itt? - kérdezte de Amanda még mindig röhögött - Hat óta! Akkor szerinted jót aludtam? Amanda? Hahó!!! - Amanda már fetrengett a földön a nevetéstől - Neked meg mi bajod?
  - A homlokod ... - nyögte ki.
  - Mi van a homlokommal? - mondta Ray és kifutott a konyhából. A fürdőben a tükörben megnézte magát - Ne már ... - igen, a terítő mintája rányomódott Ray homlokára - Szerinted ez vicces? Egy virág forma van a homlokomon! - dörzsölte homlokát. Rob meglátta a földön fekvő Amandát, és a homlokát dörzsölgető Rayt. Amandát felsegítette, és Ray kezét elemelte homlokától.
  - Nektek mégis mi bajotok van? - mondta csodálkozva. Amanda nem beszélt, éppen a könnyeit törölgette ki a szeméből.
  - Egy virág díszeleg a fejemen! Az a bajom! - kiáltott Ray.
  - És Amanda ezen röhögött, ugye?
  - Nem! A vajas kiflin röhögött! Miért, mégis mire gondoltál?  - háborodott fel, mikor látta, hogy Rob a homlokára pillant, és el mosolyogja magát - Nagyszerű, szóval szerinted is csinos!
  - Nyugi Ray, ha ilyen nagy gondot okoz, akkor menny a szobádba, és várd meg míg eltűnik.
  - Eltűnik? Huhh akkor jó. - vette az irányt a szobája felé, de eközben vele szemben jött Vanessa. Ray gyorsan a homlokához emelte a kezét, és felment a lépcsőn.
  - Fáj a feje? - mondta kérdőn Vanessa.
  - Nem igazán ... - kezdte Rob.
  - Minta nyomódott a homlokára. - szakította félbe Amanda - Mikor bejöttem, a feje az asztalon volt, és valószínűleg ott aludt reggel hat óta ...
  - Ez tipikus Ray - mondta Vanessa - Ray, gyere le had nézzem meg a mintás fejed!
  - Szó sem lehet róla! - kiabált fentről egy halk hang.
  - Jól van, mindegy.
  - Első nap! - mondta Amanda.
  - Juhé - mondta lehangolóan Vanessa.
  - Várod?
  - Én nem de úgy látszik te igen ...
  - Nem! Nemtom. Mindegy.
  - Bocsánat - szólalt meg Rob - de nem akarok zavarni, csak szerintetek kajált már Ray?
  - Nem.
  - Akkor valamelyikőtök lenne szíves neki felvinni valamit?
  - Én, én! - kiáltozott Vanessa.
  - Húha, ennyire jószívű lettél?
  - Nem, csak kíváncsi vagyok a képére.
  - Vanessa!
  - Akkor vigyed te!
  - Én is ezt tartom a legjobb ötletnek. - nyitotta ki a hűtőt Rob.
  - Én még ki vagyok akadva.
  - Már megint? - kérdezte Amanda.
  - Inkább még mindig. Nem értem, te meg Dave, ti hogy fogjátok bírni? Mi ebben a logika???
  - Nem tudom. Majd meglátjuk.
  - Na jó, hagyjuk ezt a témát, vagy különben még idegesebb leszek.
  - Jó. Mesélj már egy kicsit arról, amikor először voltál itt!
  - Jó, uncsi volt. - mondta, amikor Rob összehúzott szemöldökkel ránézett Vanessára - Tényleg az volt! - és Rob lassan vissza fordult.
  - És Ray ugyan ilyen volt?
  - Ja, azon csodálkoztam volna, ha most nem lenne ilyen. Csak az arca volt más.
  - És Ed milyen volt?
  - Ő más volt. Az a tipikus kamasz fiú volt. Mindenen röhögött amit Ray elbaltázott. És akkor még viccelődni is tudott. De a legtöbb időt Andrewval töltötte.
  - Annyira jó, hogy mindenki erről az Andrewról beszél, pedig nem is tudok róla semmit! - mondta Amanda. Vanessa és Rob össze néztek, és Rob enyhén megrázta a fejét - Ezt láttam, mi volt ez? - nézett kérdőn Robra. Rob a plafonra nézett.
  - Figyelj Amanda - fordult az asztal felé Rob - Nem szép dolog ez tőlem, - kezdte Rob, miközben Amanda kiváncsian nézte őt - de most elárulok valamit. De csak ezt az egy dolgot. - mondta, Vanessa a földre nézett - Andrew meghalt. Amikor Edék először voltak itt. - Vanessa szeme könnyezni kezdett. Amanda mereven Robot nézte. Senki sem szólalt meg, viszont Vanessa kifutott a konyhából, és egyenesen a szobája felé tartott az emeleten. Ekkor Dave jött le a lépcsőn. Amanda máris vidámabban próbált kinézni. Rob gyorsan oda suttogott Amandának.
  - Ezt ne mond el senkinek. - Amanda bólintott.
  - Jó reggelt! - köszönt Dave,  és a téma máris változott.
    Mikor már mindenki felkelt, akkor volt egy kis megbeszélés.  Egy órájuk volt, amíg elkezdődött a "munka". Aktákat kaptak, azokat gyorsan át kellett futni. Befejezetlen ügyek voltak. Volt: Betörés egy idős nő házába ( a nő már nem él). Gyilkolás az erdőben. Négy eltűnt gyerek és még egy gyilkolás. Kaptak "voki tokit" amivel jelenteni tudják, hol vannak, és hogy mi történt. A bilincs sem maradhat ki.
  - És mi van a Trevis dologgal? - mondta kérdőn Dave.
  - Amanda önvédelemből szúrta le. - mondta Rob.
  - És mi van VELEM? - kiabált Dave.
  - Te "nem szúrtad le", ő "magától" halt meg. - mondta Ed - Oké?
  - Jól van. - tette szívére a kezét Dave.
  - Akkor emberek! - hívta fel a figyelmet Rob - Lássatok neki! Már csak 1 órátok van!
   Erre mindenki gyorsan elkezdett olvasni. Az egy óra leteltével mindenki elkezdett sétálni azon a helyen, ahol ő be volt osztva. Ed és Amanda az első órában a 7. utcába, és a 8.-ba voltak beosztva.
  - Emlékszel a könyvemre? - kérdezte Amanda.
  - Aha. - válaszolt Ed.
  - Nemrég egy fekete királynőről olvastam benne.
  - Arról hallottam. De nem tudom ki az.
  - Én sem. De rengeteg embert mentett meg még régebben.
  - Az jó.
  - És a jelképe egy fekete gyémánt egy koronával és körülötte négy kis körrel. - mondta, amikor Ed hirtelen megállt.
  - Azt valahol láttam.
  - Tényleg?
  - Ja, amúgy a jelképben mi mit jelent?
  - A korona egyértelműen a királynőre utal.
  - Az logikus, de mi az a négy kör?
  - Gondolom a szolgái.
  - Szolgái?
  - Ja, négy ember akit megmentett, az úgy gondolta, hogy nekik mostantól szolgálniuk kell a "királynőjüket".
  - És miért volt királynő?
  - Mert úgy tisztelték, mintha az lett volna.
  - Értem. Ennyi?
  - Ja többet nem írt. - ekkor kínos csönd lett. Nem volt téma. De Amanda még kíváncsi volt erre az Andrew dologra, és rá is akart kérdezni - Amúgy - kezdte, de meggondolta magát - szerinted most mit kéne tennünk?
  - Járkálnunk. Amíg nem történik valami az utcáinkon.
  - Amúgy szerinted jó ez a rendszer?
  - Mármint ez a rendőrségi?
  - Aha.
  - Szerintem nagyon rossz.
  - Mert?
  - Mert ennek nincs értelme. Legyen már egy normális rendőrség itt a városban!
  - Igaz. Nem mindenki érthet az ilyen munkához. De a mentősöknek rosszabb lehet.
  - Ja, biztos.
   Eközben Vanessa és Dave az 5. és a 6. utcában járkáltak. Vanessa fejét lehajtva baktatott az úton, mellette pedig Dave ment, és időnként rápillantott Vanessára, látta, hogy szomorú.
  - Minden rendben?
  - Igen, csak vannak napok amikor szomorú vagyok.
  - Miért?
  - Csak ami történt.
  - És ... mi történt?
  - Hagyjuk. Már majdnem túl tettem magam rajta.
  - Bocsi.
  - Semmi baj. Amúgy ... - nézett Davidre - te örülsz, hogy Ed a tesód?
  - Hát ... ha ez a pillanat olyan meghitt lenne, akkor szebben is kifejezném, de nincs bajom vele. Tudom, van amikor sokat szívózik velem, de eltudom viselni. Valahogy - mondta kicsit bizonytalanul.
  - És Amanda?
  - Amanda elég új tesóm, sajnos nem töltöttem vele túl sok időt, de örülök, hogy testvérek vagyunk.
  - Amanda kedves lány. Jó tesója leszel, és az is vagy.
  - Köszi. - mondta megilletődve.
   És mi van Samel és Rayel? Ő nekik nincs is dolguk. Hiszen itt még nem történt semmi.
  - Ha belegondolok - mondta Ray, közben lába az asztalon, ahol dolgoznia kéne - nem is olyan rossz ez a munka!
  - Na várj csak! - mondta Rob - Ha majd történik valami, akkor már nem lesz ilyen jó kedved!
  - De nem történik semmi.
  - Majd fog! És amúgy is majd mindig mondanotok kell, hogy mikor telt le az egy óra. És ez azért fontos, mert akik kint bóklásznak a megadott utcákon, átmennek egy másikra, mert még tengernyi utca van! 15 utcát kell átjárniuk egy minden egyes nap. Ne érezd magad még olyan szabadnak.
  - Jól van, felfogtam! De had élvezzem ki!
  - Élvezd! Úgyis mindjárt vége!
   És ez így is lett. A 8. utca végén, a pusztáson egy csapatnyi gyerek feküdt. Ed és Amanda oda sietett. Három fiú, három lány volt ott. Kettő lány sírt, egy fiú leblokkolt, a másik kettő fiú a két lányt vigasztalta és az az egyetlen lány kiáltozott segítségért.
  - Segítsetek! - kiáltott a lány - hívjatok valakit!
  - Rendőrök vagyunk! - mondta Ed - ez de marha hülyén hangzik!
  - Rendőrök? Ti vagytok most?
  - Ja, szeretném ha most elmesélnéd mi történt. - mondta Amanda.
  - Hát ... mi éppen csak elmentünk sétálni, és egy hapsi idejött és kötözködni kezdett velünk.
  - Hogy néz ki?
  - Magas, barna hajú, harminc év körüli.
  - Jól van. Még mi történt?
  - Kurt vissza szólt neki, amitől nagyon dühös lett, és mindegyikőnket ütögetni kezdte.
  - Melyikőtök Kurt?  - kérdezte Amanda, és a lány a leblokkolt fiúra mutatott. Amanda megnézte, vérzett a fiú orra. Ez után bele beszélt a voki tokiba - Dave, Vanessa, légyszíves gyertek a pusztásra, erre a 8. utca alatt. Hat gyereket, három fiút, három lányt letámadott egy magas, barna hajú, harminc körüli férfi. Vége - mondta, és Ed mosolyogva nézett rá.
  - Ez jól megy neked! - mondta Ed.
  - Kösz. Na szóval. - tért vissza a lányhoz - merre ment a férfi?
  - Arra - mutatott a lány az erdő felé.
  - Jó, melyik házból jöttetek?
  - A 32. vérfarkas házból.
  - Jól van, köszönöm. - ekkor oda érkezett Vanessa és Dave.
  - Így voltak amikor idejöttünk.  - mondta Amanda - menjetek velük vissza a 32. vérfarkas házhoz. Beszéljetek a háztulajdonossal. Mi addig elmegyünk megkeresni a férfit.
  - Merre ment? - kérdezte Dave.
  - Az erdő felé.
  - Lehet, hogy erdő lakó. - mondta Vanessa.
  - Ja, lehet.
   És ekkor elindultak az erdő felé. Az erdőhöz érve, hallották, hogy egy férfi magában dühöng. Amanda már indult, mikor Ed megállította.
  - Hagyd, ezt majd én intézem. Ha kellenél, akkor hallani fogod, mikor kell menned. De ne maradj itt, te is gyere velünk, csak ne lássa meg. - mondta, és elindult úgy, mintha csak erre sétált volna. - Húha! Te aztán jó felhergelt vagy! - beszélt Ed a hapsihoz, amiből az következtethető le, hogy megvan a keresett személy - Én is sokszor mérges vagyok. Ha nem sikerül valami. Veled mi a baj? - kérdezte, a hapsi csak nézte őt, és a mérgessége átváltott szomorúságra.
  - Az életem egyre rosszabb. Mindenki rossznak hisz. Hat gyerek sokszor piszkált engem amit eddig félvállról vettem, de már nem tudom ki bírni. - támaszkodott neki egy fának.
  - Miért bántottad őket?
  - Éppen az erdőből akartam kiszabadulni, mikor az a hat gyerek ott volt az úton. Elhaladtam mellettük, mintha nem hallanám őket. Aztán az egyik fiú azt mondta nekem, hogy  majdnem tönkre tettem a 32. farkas házat. - mondta, amire Ed és Amanda felfigyelt.
  - Ezt hogy értette?
  - Mikor még én jártam oda, ez a hely nagyon sötét volt. Mikor a házunkat meg akarták támadni, én megvédtem, de egy célzásom félre ment és egyenesen a házat találta el. Mindenki gyanúsított engem. Hogy én akartam tönkre tenni a házat. Akkor küldtek el onnan, és azóta az erdőben élek.
  - Érthető, hogy mérges lettél rájuk. De bántani egy gyereket még most sem szép dolog. - mondta, és a hapsi már tudta ez mit jelent. A kezeit automatikusan hátra tette, és Ed rárakta a bilincset. Ekkor bele szólt a voki tokiba - Ed vagyok, meg van a keresett személy. - Amanda elő jött, és együtt elindultak a ház felé.
   Amikor hazaértek, Rob nagy örömmel dicsérgetni kezdte Edet és Amandát. A házban  nem volt cella, ezért egy ember jött kocsival a hapsiért. Amanda kicsit lehangolt volt. Azért még is megillette a történet. De ez még nem ért véget. Dave, és Vanessa visszajöttek a farkasházból.
  - A ház tulajdonosa azt mondta, hogy az az ember a házat akarta tönkre tenni, ezért még nagyon régen elküldte.
  - Nekünk akt mondta a "gyanúsított", hogy abban az időben nagyon nagy sötétség volt az egész városban. - mondta Ed - Amikor megtámadták a házat, ő meg akarta védeni, de egyszer félre célzott, és a ház tönkre ment.
  - Szerintem nem hazudott - mondta Amanda - rendes fickónak tűnt.
  - Azt elhiszem, - mondta Vanessa - de a ház tulajdonosa valószínűleg nem bírta a fickót régen. Annak a hat gyereknek  minden rosszat mesélt róla, nem csoda, hogy ennek ez lett a vége.
  - Akkor a ház tulajdonos már mióta megjelent utálta. - kezdte Dave - És azt a történetet is máshogy mesélte el amit ti mondtatok. A tulajdonos azt mondta, hogy amikor megtámadták a házat akkor azok közé állt, és együtt rombolták le. Ez a két sztori nagyon különbözik. Beszélnünk kéne a hapsival. Ha elmondja, hogy kik azok akik akkor voltak a házban amikor ő volt, akkor őket megkereshetjük, és elmondhatják az igazi sztorit.
  - Ez nagyon jó ötlet! - mondta Vanessa.
  - Ez hogy jutott eszedbe? - kiáltott Ed.
  - Nem tudom, csak beugrott. - mondta halkan Dave.
  - Jól van. Akkor holnap vissza megyünk a hapsihoz a börtönbe. Vanessa, Dave, oda nektek kell mennetek, mert a tulajdonos sztoriját csak ti hallottátok.
  - De a fickóét meg csak ti! - gondolkozott Vanessa.
  - Akkor innen könnyű a helyzet. - kezdte Rob - Mindkettő párosból megy valamelyikőtök!
  - Jó ötlet - jegyezte meg Amanda. - Akkor menjen a kettő legidősebb!
  - Nem! - kiáltott Vanessa - Szó sem lehet róla.
  - Én a mi párosunkból - kezdte Ed - Amandát javasolnám. Hihetetlen logikai gondolkodása van!
  - Én meg Vanessát - mondta David - ő nagyon szigorú tud lenni, és mindent meg tud jegyezni.
  - Akkor kész van a kettő páros! - kiáltott Rob - De ezt holnap kell folytatnotok. Ma már eleget foglalkoztatok ezzel. És én fel is fogom hívni a polgár mestert, hogy közöljem vele, hogy milyen ügyesek vagytok! Meg csinálom a kaját.
   Ma mindenki kitett magáért. Ez a nap első napnak nem rossz. Csak vajon hogy fog ez folytatódni?