Kihallgatás

   Másnap reggel Ed és Amanda egyszerre ébredtek fel. A konyhába érve köszöntek egymásnak.
  - Szia! - köszönt Ed.
  - Szia. - mondta Amanda - szegény fickót most meg vissza kell hívni ide.
  - Mert?
  - Mert itt fogjuk kihallgatni.
  - Ezt elfelejtettem.
  - Remélem haladni fogunk ezzel a dologgal. Rossz lenne, ha ez az egész nagyon elhúzódna.
  - Ja. Sajnálom a hapsit. Amúgy hogy is hívják?
  - Patric ... - gondolkozott Amanda - Frewen. Asszem.
  - Honnan tudod?
  - Tegnap a Rob felhívta a polgármestert. Ő tudta meg, és én tőle tudtam meg.
  - Mit mondott?
  - Idézem - köszörülte meg a torkát Amanda - Kivel beszélek? Amanda Jensen? Megtiszteltetés, hogy beszélhetek önnel, már sok panasz volt Patric Frewenre. Köszönjük munkájukat. Reméljük a jövőben is számíthatunk magukra. - mondta mély hangon - Jó éjszakát. És ekkor lecseszte a telefont.
  - Pedig úgy tudtam hogy jó fej.
  - Biztos az is. Csak gondolom nem volt több ötlete mit mondjon.
  - Ennyit mondott?
  - Ennyit.
   Ray bejött a konyhába.
  - Jó reggelt! - köszönt Ray.
  - Jó reggelt. - mondta Amanda - Jó kedved van!
  - Aha!
  - Lehet, hogy túl jó kedved van. - mondta Ed.
  - Lehet. De én örülök neki!
  - És amúgy miért örülsz ennyire? - kérdezte Amanda.
  - A tegnapi munka nagyon jó volt. Úgy ültem a székemben mintha nyár lenne.
  - A nyárnak már végen van, Ray.
  - De tegnap vissza jött.
  - Jól van - csitította Ed - köszönjük. Nyár ide vagy oda. Majd ha az ügy lezárul akkor a nyár végleg elmegy, ugyanis neked kell megírnod mindent.
  - Meg Samnek.
  - De neked is!
  - Hagyjuk a témát. - kiáltott Amanda - Inkább beszéljünk arról, hogy ... - gondolkozott de nem jutott eszébe semmi - hogy mostanában rossz idő van.
  - Ezért nincs nyár. - mondta halkan Ed.
  - Istenem, nem igaz! - fogta a fejét Amanda, és Ed közben felnevetett.
  - Az tény, hogy nincs - kezdte Ray - de tegnap olyan volt mintha lett volna.
  - Jól van Ray - mondta Ed - hagyjuk Amandát, ne szívassuk őt.
  - Köszönöm. - nyögte halkan Amanda - Most letenném a fejem az asztalra, de nem akarok olyan mintát a fejemre, mint ami tegnap nyomódott Rayére.
  - Kösz! - háborodott fel Ray - Tudom mit Ed, én nem hagyom Amandát.
  - Mindig is tiszteltem benned azt, - kezdte Ed - hogy te sosem változol meg. Benned maradt az a gyerekes tulajdonság, hogyha valaki "csúnyát" mondott rólad, akkor te vissza vágsz neki. - nevetett fel.
  - Nem vagyunk barátok! - tartotta Ray le a hüvelyk ujját. Erre persze mindenki felnevetett.
  - Remélem ezt most nem gondoltad komolyan. - mondta Amanda.
  - Dehogy!
   Sam is felébred, és neki érdekes módon jó kedve volt. Ugyanis eddig így nem nagyon lehetett látni.
  - Sziasztok. - ment oda a hűtőhöz - Hallom eddig jó volt a reggeletek!
  - Igen - mondta Amanda - látom neked is jó napod van.
  - Igen, beszéltem a barátnőmmel, videó chaten. - mondta mire mindenki felé fordult - Nagyon rég láttam őt.
  - Sam, ez nem nagyon biztonságos, mit mondtál neki, miért kellett elmenned?
  - Nyugi, kitaláltam egy sztorit, e miatt nem kell félnetek.
  - Ne játszadozz ezzel, ebből még rosszabb is kisülhet!
  - Bízzatok már bennem! Nem lesz semmi baj.
  - Jól van.
  - Hányszor akarsz még vele beszélni? - kérdezte Ed.
  - Hát többször nem szabadna ... szóval valószínűleg ez volt az utolsó beszélgetésünk. De nem tudom ...
  - Mind tudjuk min kell keresztül menned.Mi is sajnáljuk, de ha van is más választásod, az ahhoz vezet, hogy több már nem lesz.
  - Ez igaz. Megpróbálom elfelejteni.
  - Jó. Na de váltsunk valami vidámabb témára.
   Az történt ezután ami mindig. Mindenki felébredt. Aztán hozzá kellet látni a munkához. Patric Frewent vissza hívták, Vanessa és Amanda kérdezték ki őt. Érdekes volt a kihallgatás, a nappaliban folyt. A hapsin bilincs, ült egy széken. Vanessáék egyszer csak beléptek a nappaliba. Patric köszönt nekik, valójában egy rendes fickó, rossz múlttal. Amanda mikor vele szembe leült, azt mondta.
  - Szeretnénk néhány kérdést feltenni. Nem lesznek nagy kérdések, csak néhány dolog az üggyel kapcsolatban.
  - Értem.
  - Szóval - kezdte Vanessa - tud néhány embert mondani, aki akkor volt a házban amikor maga volt?
  - Néhányat igen.
  - És közülük vannak akik most is itt élnek?
  - Azt hiszem van.
  - Elárulna nekünk egyet?
  - Abie Crusader. De inkább Mary Crusaderként lehet ismerni.
  - Ezt hogy érti? - kérdezte Amanda.
  - Tudod ... az a lány hasonlított Bloody Maryre.
  - És ezek szerint ő még itt él.
  - Igen. De nem tudom a címét.
  - A körzetet tudja?
  - Szerintem ebben a körzetben lakik. De valami elrejtett ház lehet. Szerintem, nincs kedve kijönni a házból ... tudjátok ... az arca miatt.
  - Értjük. Még azt szeretnénk ha elmesélné a történetet, amikor meg akarta védeni a házat.
  - Amikor én éltem a házban akkor rablók, fosztogatók járkáltak a házak között. Ők is olyanok voltak, mint ami most én vagyok. Kidobták őket. Hozzánk is bejöttek. Nyár volt, és kint voltunk az udvaron. Csak úgy bejöttek szó nélkül, és mindent rongálni kezdtek. Rajtunk röhögtek, és én letámadtam az egyikőjüket. A másik erre úgy kiakadt, hogy kezével rám célzott, és már egy varázslatot akart használni ahhoz, hogy megöljön, és ekkor önvédelemből csak intettem a kezemmel, és félre ment. A ház tönkre ment. A háztulajdonossal nem voltam jóban, azonnal elküldött engem. De én nem szálltam be ezekbe a bandákba. Ugyanis erről az egészről ők tehetnek! Ez volt a legnagyobb fordulat az életemben. Ekkor volt, amikor létre hozták azt a törvényt, hogy aki bűn cselekményt követett el, annak elveszik a Wrodlangi erejét, és törlik azt az időszakot az emlékezetéből amikor ő itt volt. Én innen nem akartam elmenni, ezért elszöktem az erdőbe, hogy meg ne találjanak. - mesélte, Amanda és Vanessa figyelmesen néztek rá.
  - Köszönjük. - és ezzel ki is mentek a nappaliból - Na, szerinted bűnös?
  - Dehogy - vágta rá Vanessa. Ketten a konyhába tartottak, ahol Ed és Dave várta őket.
  - Na - kezdte Ed - hogy ment?
  - Jól - mondta Amanda - keresnetek kell egy Abie Crusader avagy Mary Crusader nevű nőt.
  - Akkor most Abie vagy Mary?
  - Azt nem lehet tudni.
  - És amúgy mért hívhatják így is, úgy is?
  - Az Abie a rendes neve, de mindenki Marynek nevezte.
  - Miért?
  - Azért nevezték Marynek, mert hasonlított a Bloody Maryre.
  - Juj. - mondta Dave - Én nem láttam, de elvileg nem szép az a csaj.
  - Túl gyenge az idegzeted, hogy lásd! - mondta Ed.
  - Hogy néz ki?
  - Hát a képen vicsorít ... - kezdte Ed.
  - Jól van, ezt most hagyd abba. - mondta Vanessa - Dave, ha kíváncsi vagy rá, akkor keresd meg a neten, csak nehogy megijedj.
  - Jó.
  - Akkor - nézett Amanda mindenkire - ti menjetek megkeresni Abiet vagy Maryt. Mi meg ... vissza küldjük Patricot.
  - Húha, nagy dolog, azért ti is ... - kezdte Dave.
  - Hagyd, David, jól van, indulunk.
  - Köszi. - mondta Vanessa.
  - Nincs mit. - mosolygott Ed, és kimentek a konyhából. Amanda csak nézte Vanessát, és vigyorgott.
  - Mi van?
  - Áh, semmi. - nézett az asztalra.
  - Amanda. Áruld el, mi van?
  - Nem láttad? - mondta, és Edet kezdte elutánozni - Nincs mit. - és vicsorított egyet.
  - Ezt úgy érted, hogy ... - nézte Amandát, aki lassan bólogatni kezdett - nem, szó sem lehet róla.
  - Pedig én láttam! Leállítja Davidet és elmegy helyettünk, mosolyog rád ... még mit mondjak? Nem ismerem annyira Edet mint te, de ez biztos, hogy az amit láttam!
  - Akkor rosszul látod! - mondta, és Vanessa halvány mosolyra húzta a száját.
  - De mi van ha rajtad is látom?! - Vanessa elfordul - Na ne! Tetszik neked!
  - Dehogy!
  - Tagadod, most már biztos, hogy tetszik!
  - Nem. - kiált, de Amanda hosszasan nézi - Na jó, talán csak egy nagyon picit.
  - Jó - vág komoly képet Amanda, és egyszer csak elkiáltja magát - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
  - Nyugodj le, majd ... majd máskor megbeszéljük. - csitította Amandát.
   De ez a beszélgetés sem volt teljesen privát. Az egészet hallotta Ray, aki nem örült annak amit hallott, ugyanis ő szerette Vanessát.
   Eközben Ed és Dave elindultak megkeresni Abiet. Vagy Maryt. Az úton haladva végig nézték a postaládákra ráírt neveket, ebből tudták kikövetkeztetni ki lakik ott. Eközben beszélgettek.
  - Ed- szólalt meg Dave - te már kipróbáltad a cigit?
  - Miért kérdezed? - ráncolta össze a szemöldökét Ed.
  - Csak úgy.
  - Hát ... 11 évesen kipróbáltam.
  - Egyet?
  - Kb. hármat. De sosem bírtam ki. És azóta nem cigiztem, és nem is akarok. Remélem te sem akarsz.
  - Nem dehogy.
  - De most őszintén, van valami oka annak, hogy ezt megkérdezted?
  - Valójában csak annyi, hogy az én osztálytársaim közül is voltak olyanok, akik rászoktak a cigizésre.
  - Értem. Légyszi Dave, szaladj ahhoz a házhoz, nézd meg a nevet. - mondta Ed, mire David gyorsan oda futott a házhoz.
  - Nem itt van.
  - Jó. - mondta. Velük szembe jött egy lány, és köszönt nekik.
  - Sziasztok. - mosolygott. Egy barna hajú, közép magas lány volt.
  - Szia - köszönt vissza Ed - nem is mersz, errefelé egy Abie, vagy Mary Crusader nevű nőt?
  - Miért keresitek?
  - Rendőrségtől jöttünk, egy ügy kapcsán keressük.
  - Rendőrség ... - gondolkozott a lány - amúgy nem ismerek. De az itteni körzet minden házának lakóját ismerem, kivéve a 10. utca végén lévő kanyarodásnál. Ott egy rövid zsákutca van, az ottaniakat nem ismerem, szóval lehet, hogy ott van.
  - Köszönjük.
  - Nincs mit. - ment tovább a lány - Várjatok, még egy kérdés!
  - Igen?
  - Melyik házból jöttetek?
  - 11. Vámpírház.
  - Oh. Oké. Sziasztok. - köszönt el integetve.
  - Hűűűűha. - mondta Dave.
  - Hm? - fordult Davehez Ed.
  - Nem mond, hogy szerinted nem nézett ki jól! - mondta, mire Ed megvonta a vállát - Pff.
  - Most meg mi van? Az utcán jött szembe, és megmondta hol lehet Abie! - gondolkozott - Vagy Mary. Ennyi.
  - Biztos vagy te abban? - nézte Edet.
  - Igen. Na, irány a 10. utca.
   Ed és Dave ott járt ahol kellett.
  - Ez elég egy eldugott hely. - mondta Ed.
  - Akkor nézzük a neveket. - a neveket nézték, az első nem volt az, a második nem volt az, a negyedik nem volt az - Kezdem azt érezni, hogy ez a csaj átvert minket. - mondta, mikor el olvasta a következő embernek a nevét - Ezt elkiabáltam.
  - Mi?
  - Itt van.
  - Abie vagy Mary?
  - Hát, mivel Abie volt a rendes neve ... - mondta, és beléptek a kapunk. A ház ajtajához érve gyerek hangok hallatszottak. Ed bekiabált.
  - Hahó, egy Abie Crusader nevű nőt keresünk. A rendőrségtől vagyunk. - mondta, amire már a hangzavar megszűnt. Ed és Dave egymásra néztek, mikor Ed megpróbálta kinyitni az ajtót. Az ajtó nyitva volt. Hirtelen beléptek és négy gyerek volt benn a házban. Semmi beszéd, a négy gyerek egy asztalnál ülve csak nézi Edet és Davidet. Ed megszólal - Ismeritek Abiet? És gondolom a válasz igen, mivel az ő házában vagytok. - mondta, mire a négy gyerek közül az egyetlen fiú feláll.
  - Igen ismerjük, és biztosítom, hogy nemsokára hazajön.
  - Jó, addig is, légyszíves mondjátok el, mi a nevetek? Vagy tudok jobbat is, hány évesek vagytok?
  - Én 15 éves vagyok, ő 14 éves - mutat a fiú az egyik lányra - ő is annyi, - mutat a másikra - és ő 9 - mutatott egy kislányra.
  - Értem, köszönöm.
  - Mi az Ed? - kérdezte Dave.
  - Semmi. Itt maradunk megvárjuk Abiet.
   Abie egy tíz percen belül meg is érkezett. Vásárolni ment, táskákkal teli kezével nehezen kinyitotta az ajtót, de Edéket nem vette észre. Ekkor elkiáltja magát Abie.
  - Valaki vegyen el tőlem egy táskát, mert mindjárt leszakad a kezem. - mondta, mire Ed odament, és elvett egy táskát. Abie felnézett rá, és szíve gyorsan verni kezdett.
  - Elnézést a zavarásért, a rendőrségtől jöttünk, szeretnénk feltenni pár kérdést. - mondta, de Abie nem válaszol. Abie nem úgy nézett ki, ahogy Patric mondta.
   Egyszer Abie ledobta a táskákat, és kifutott a házból. Ed és Dave utána futottak. A hosszú úton futva Abie párszor hátra tekintett, Davidék kitartóan futottak utána. Abie egyszer szembe fordult, és hirtelen átváltozott vérfarkassá. Feléjük kezdett futni. Ed meg sem moccant, viszont Dave már vissza fordult volna.
  - Ed - szólt Dave - Ed, mire vársz? - Ed csak nézte, és azt várta, hogy egyszer csak megálljon - Gyerünk már! - mondta, de semmi sem segített, Abie éppen nekirugaszkodott volna, mikor Dave kezével felé suhintott, és egy varázslattal nyílszerű dolog jött ki a kezéből. Abie a földre esett, és visszaváltozott emberré - Ed, te megőrültél? Mégis mi a francra vártál?! - kiáltott Dave. Oda futottak Abiehez, és rárakták a bilincset.
  - Szánalmas. - mondta Ed - Azt gondolta, senki sem fog rájönni? Egyszer mindennek vége van!
  - Miről beszélsz? - nézett Dave.
  - Emlékszel az aktákra? Ott volt egy olyan ügy aminek az volt a címe, hogy "A négy eltűnt gyerek". Két éve tűnt el négy gyerek, egy 13 éves fiú, két 12 éves lány, és egy 7 éves kislány. És most találtunk egy 15 éves, két 14 éves és egy 9 éves gyereket egy házban. Akkor szerinted miért akadtam ki?
  - Már értem.
   Ed és Dave bevitték Abiet. Elmesélték mindenkinek mi történt. És a 4 elrabolt gyerek miatt Ed napja tönkre ment. Haragos volt Abiere.