2014. március 4., kedd

Abie és a négy fogoj

   Abiet másnap délben kihallgatásra vitték, és Edék visszamentek a négy gyerekért. Abie kihallgatásán úgy szint Vanessáék tették fel a kérdéseket.
  - Maga Abie Crusader? - kérdezte Vanessa.
  - Miért, talán túl szép az arcom ahhoz, hogy Bloody Mary legyek?
  - Hát a leírás szerint nem így nézel ki.
  - Mossad le ezt a 10 réteg izét rólam, aztán majd meglátod, hogy a leírás már jó is lesz!
  - Szíves örömest! - felelt Vanessa, erre gyorsan leállította Amanda.
  - Bocsánat. - mondta Amanda.
  - Ahh - sóhajtott Abie.
  - Először is, maga a 32. Vérfarkas házban élt itt először.
  - Tegezz nyugodtan.
  - Köszönöm. Nos, emlékszel arra az esetre amikor Patric Frewent elküldte a háztulajdonos?
  - Igen.
  - Maga szerint Patric letámadta a házat, vagy csak egy puszta véletlen volt az a lövés?
  - Én régen ismertem Patricet, és ő sosem tenne ilyet. Önzetlen volt, persze addig amíg el nem kellett mennie. Utána megváltozott. Milyen szörnyű, hogy egy jószívű ember nem marad az, mert a környezetében lévő emberek megváltoztatják.
  - Volt valami konfliktus Patric és a háztulajdonos között?
  - Hát a családjaik között volt bonyodalom még év tizedekkel ezelőtt. A háztulajdonos családja a Frewen családot rossznak állította be.
  - Szeretném még tudni, hogy te ki fogsz állni Partic mellet a bíróságon?
  - Abszolút. Megúszhatja?
  - Ezen kívül fog büntetést kapni gyerek bántalmazásért.
  - Gyerek bántalmazás? Az nem lehet! Patric nem olyan.
  - Ő maga bevallotta.
  - Hát ezt sajnálom.
  - Ennyi lenne, köszönjük. - mondta, és ezzel kimentek a nappaliból. Ed az ajtó előtt várta őket.
  - Na, mi derült ki? - kérdezte Ed.
  - Abie szerint Patric nem bűnös, a háztulajdonossal volt a baj.
  - Beszélhetek egy kicsit Abievel?
  - Öhm ... persze, menj, de bemegyek, mert nem tudom mire készülsz.
  - Meg kérdezem Abiet, hogy akar e mondani valamit az eltűnt négy gyerek kapcsán.
  - Hát jó, menjünk. - és Amanda vissza ment Eddel Abiehez.
  - Mi van már megint? - kérdezte Abie.
  - Most egy másik üggyel kapcsolatban szeretnénk feltenni kérdéseket.
  - Ezzel? - mutatott Edre. Ed mérges lett.
  - Igen velem. - szólt Ed - Szeretném tudni, hogy miért raboltad el azt a négy gyereket? Nem tudom, milyen sztorit tudsz erre kitalálni! - mondta, és Abie gondolkozott. Próbált valamit kitalálni felmentésül. De végül úgy döntött, hogy a gyerekek érdekében feladja magát.
  - Én csak mérges voltam, egy embert meg akartam megbüntetni.
  - Azzal, hogy fogjuk ejtesz négy gyereket? Az egyikük 7 éves volt!
  - A gyerekeket ne hibáztassák, ők rendes gyerekek.
  - Végül megszerette ezt a négyet?
  - Végül igen. - mondta szomorúan. Ed és Amanda összenéztek.
  - Kit akart megbüntetni? - mondta Ed, és Abie a plafont nézve húzta az időt.
  - A 32. vérfarkas háztulajdonost.
  - Mindenkinek baja van ezzel az emberrel?
  - Az az ember engem átkozottnak tartott! Addig csúfolt engem amíg a házban kellett laknom. És amikor elmentem, kijelentette, hogy örül, hogy nem lát többé. A következő csoportból elraboltam 3 gyereket.
  - És ki volt a negyedik? - mondta, Abie úgy szint húzza az időt.
  - A kislánya.
  - A hét éves. - mondta Ed, és a fejét lehajtva nézte a földet.  Még mérgesebb lett - Elraboltál egy kislányt, és hagytál annyi időt a szüleinek, hogy megszokják azt, hogy elveszítették! Nem tudod a múltat kizárni? Itt élsz egyedül egy házban, és négy gyereket fogva tartasz, hogy végül te szúrjál ki azzal, aki téged lenézett? Szánalmas. Beszélni fogok a gyerekekkel. Közülük biztos lesz olyan, aki elmeséli miket műveltél. - mondta, felállt, kiment és becsapta az ajtót maga mögött. Amanda csak nézte az ajtót, mikor ránézett Abiere azt látta, hogy neki már összegyűlt a könny a szemében. Ed után ment, aki a konyhában ülve a fejét fogta.
  - Ed, - ment Amanda Ed után - jól vagy? - kérdezte finoman.
  - Igen, csak sajnálom a gyerekeket. Meg a szüleiket is.
  - Én is. Figyelj, akarod ezt az ügyet? - kérdezte, és Ed mosolyogva ránézett.
  - Tudom nektek Patrickel kell foglalkozni, szóval igen, kösz.
  - Jól van, de ideje kikérdezni a gyerekeket. Én elküldöm Abiet, és utána beszélhetsz velük.
   A négy gyerek kihallgatásakor nagy csend volt, semelyik gyerek sem akart beszélni. Egyszer csak a fiú megszólalt.
  - Ha ti nem beszéltek, akkor én. - figyelt fel rá mindenki, Ed kíváncsian fordította a fiú felé a fejét - Már nem is nagyon emlékszem, de szerintem akkor rabolt el minket, amikor Bill elment vásárolni.
  - Ki az a Bill? - kérdezte Ed.
  - A háztulajdonos. Nos, csak mi voltunk még a csoportban, mert a többi ember kb, két héttel később jöttek. Szóval, Abie bejött, beszélgetni kezdett, és akkor ... - gondolkozott - nem tudom mi történt.
  - Persze, hogy nem tudod. - szólalt meg az egyik lány - Akkor te elájultál.
  - Tényleg. De miért is?
  - Valami  cuccot adott neked Abie.
  - Arra nem is emlékszek.
  - Akkor - szólt Ed - valaki tudja folytatni?
  - Én igen. - szólalt meg a kislány gyenge hangon - Engem egy zsákba rakott.
  - Gondolom Abie neki nem akart olyat adni, amit mindegyikőnknek. - szólt a lány.
  - Hármótoknak adott? - kérdezte Ed.
  - Igen.
  - Jó. Miután elrabolt titeket, tett veletek valami rosszat?
  - Hát ... amíg minket kerestek, addig a pincében tartott minket. De egy idő után már megszokott minket, és mi is megszoktunk őt. Végül is nem tett velünk rosszat, gondoskodott rólunk.
  - És ennyi?
  - Igen, azt hiszem.
  - Köszönöm.
   És Ed kiment a nappaliból. Daviddel elvitték a gyerekeket a farkasházhoz. Ed bekopogott, és Bill nyitotta ki az ajtót.
  - Jó napot - köszönt Ed - maga Bill?
  - Igen, miért keresel?
  - Szeretnék mondani pár dolgot az ön házából eltűnt négy gyerekről. - mondta, és Bill szíve gyorsan ferni kezdett.
  - Mit? Megtalálták? Jól vannak? - mondta, mire Ed félre lépett, és a mögötte álló négy gyereket látta. Bill a gyerekeket magához ölelve köszönte meg Ednek, hogy vissza hozta őket.
  - De még szeretnék valami másról is beszélni magával.
  - Mi a baj?
  - Patric Frewenről lenne szó.
  - Aki tönkre tette a házat?
  - Nem, aki meg akarta védeni. - mondta Ed, és Bill, csak hosszasan nézte Edet.
  - Én tudom, hogy direkt tette.
  - De egy ember van aki kiáll mellette a bíróságon.
  - Mégis ki?
  - Abie Crusader.
  - Pff, még jobb.
  - Viszont a tárgyalás már nem az én dolgom, de magának ott kell lennie, szóval érdeklődjön, hogy mikor lesz.
  - Jól van értem.
  - Viszlát. - mondta Ed, és Daviddel haza indult. Mentek, és Ed jobban érezte magát - Az volt az érdekes ebben az ügyben, hogy végül Patrcicre, és Abiere sem lehettünk annyira mérgesek.
  - Abiere sem? - kérdezte Dave.
  - Na jó, Abiere mérges voltam, de kiderült, hogy a gyerekeknek nem akart rosszat, sőt még törődött is velük.
  - Igaz.
   Az ügyeket nincs értelme tovább bonyolítani, szóval Edéknek és Amadáéknak nincs több dolguk. De a járőrözés nem maradhat ki. Ed és Amanda 7. 8. utca között járkálva pihentek. Egyszer csak megjelent az a lány aki tegnap. És nem volt véletlen, Edet kereste.
  - Sziasztok - ugrott Ed mellé a lány - mit csináltok?
  - Járőrözünk.
  - Ohh, hát persze - vigyorgott. Amanda csak nézte, hogy ki lehet ez a csaj.
  - És te mit csinálsz erre?
  - Hát ... csak sétálgatok, aztán láttam hogy itt jössz, gondoltam köszönök. - mondta, mikor meglátta Amandát - ő ki?
  - Ő a húgom.
  - És kivel voltál a múltkor?
  - Az öcsémmel.
  - Ja ... de egyidősnek tűnnek.
  - Azok is.
  - Áá. Értem. Féltesók - mondta, amikor Ed hangosan felnevetett.
  - Nem. Ikertesók. - mondta, és a lány ránézett Amandára.
  - Óh, hát tényleg, de buta vagyok. - mondta. Amanda ugyan ezt gondolta magában - És végül megtaláltátok azt akit kerestetek?
  - Igen.
  - Mi volt a baj?
  - Ezt nem hiszem, hogy el szabadna árulnom.
  - Na, lécci!
  - Nem!
  - Most miért nem mondod el?
  - Mert nem lehet!
  - Hmm ... - gondolkozott a lány, mivel vehetné rá Edet, hogy elárulja.
  - Nem jársz túl az eszemen, ne próbálkozz. - mosolygott Ed.
  - Francba!
  - És, hogy is hívnak?
  - Elizabeth. És téged?
  - Ed. Becézhetek Lizának?
  - Igen persze. És téged hogy hívnak? - nézett Liza Amandára.
  - Én Amanda vagyok. - szólalt meg. Liza gondolkozni kezdett.
  - Téged hogy lehet becézni?
  - Hát eddig sok becenevem volt, de a Mandy volt, ami valamennyire tetszett is.
  - Akkor Mandynek szólítalak a jövőben.
  - Jól van. - mosolygott Amanda.
   Ez után Lizának mennie kellett. Ed és Amanda meg hazamentek, mert vége volt a "műszakjuknak". Amanda este még bement Ed szobájába. Persze Liza volt a téma.
  - Szia - nyitott be Amanda. Ed felfigyelt, és letette öléből a laptopot.
  - Szia. Mi a baj?
  - Semmi baj sincs, csak - nézte Amanda Edet, aki "Naaaa?" arccal nézett vissza rá - neked ... - ült le az ágy szélére - neked tetszik az a lány, az a Liza?
  - Tegnap találkoztam vele először.
  - Az azt jelenti, hogy ...
  - Hogy nem. Miért kérdezed?
  - Csak úgy. Nagyon úgy tűnik, hogy te tetszel neki.
  - Miért tűnik úgy? - nézett Ed mosolyogva, és fél szemöldökét felvonva.
  - Csak úgy odajött, és el kezdett beszélgetni, mindent kérdezgetett, és azért, mert többet akar tudni rólad.
  - És ez máris azt jelenti, hogy tetszem neki? Nem hiszem.
  - De én láttam rajta!
  - Aha - mosolygott Ed.
  - Ahh! - kiáltott fel Amanda - túl szerény vagy, hogy elhidd.
  - Köszönöm.
  - Bebizonyítom!
  - Hajrá.
  - Jó éjt! - viharzott ki Amanda Ed szobájából. Ed hangosan felnevetett.
  - Jó éjt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése