Ki a Fekete Királynő?

   Amanda már sok ezerszer elolvasta a Fekete Királynőről szóló  részt a könyvében. Nem értette, általában minden témáról hosszú, részletes szöveg van a könyvében, de erről az egyről egy kis rész van. Más könyvekben is ahol megtalálta, az sem árult, többet. Sőt, Amanda könyvében több információ volt. Amanda arra gondolt, miért ne lehetne kideríteni, ki volt?
   A konyhában Ray és Rob ültek. Amanda csodálatos ötletével sietett be.
  - Rob, Ray - mondta Amanda.
  - Neked is szia. - mosolygott Rob.
  - Bocsi, csak azon gondolkozok, hogy mi lenne, ha kiderítenénk, ki a Fekete Királynő, a múlt évszázad hősnője!
  - Ez jó, de miért kell neked ez az információ?
  - Mert kíváncsi vagyok rá.
  - Hát ... - mondta Rob - ha te ennyire akarod.
  - EZAZ! Köszikösziköszi!
  - Kell bele pénz?
  - Ööö ... nem tudom. Ha kell akkor ... segítesz?
  - Meg kell tanulnom nemet mondani. - suttogta magában - Igen! Mindig is kíváncsi voltam ki a Fekete Királynő.
  - Király, kösziiiiiiii.
  - Na várj csak egy kicsit! Mégis, mikor tudsz erre időt szakítani? Neked járőröznöd kell, akkor nem intézkedhetsz.
  - Ooh ... a francba.
   Vanessa belépett a konyhába, és köszönt mindenkinek. Amanda oda ment mellé, Vanessa pedig felhúzott szemöldökkel nézett rá.
  - Öhm ... Szia Amanda - köszönt Vanessa.
  - Szia! Lenne egy kérdésem.
  - Mondjad.
  - Hát ... szeretném kideríteni ki a Fekete Királynő. És erre csak akkor lenne időm, ha nem kéne járőrözgetni folyamatosan. Szóval ... nem lenne baj, ha a mi helyünkön is járkálnátok Daviddel? - kérdezte, Vanessa csak nézte őt.
  - Mivel neked nem kéne járőrözgetni, ezért elvállalom. Dave nevében is.
  - Komolyan?!
  - Aha.
  - Kööszii!
  - Szívesen.
   Amanda nagy örömében berontott Ed szobájába, hogy közölje vele, mit fognak csinálni. Viszont azt elfelejtette, hogy Ed még alszik. Amanda hangosan benyitott, és a nagy sötétséget, és az ébredező Edet látva a szája elé húzta a kezét.
  - Bocsika - vigyorgott Amanda.
  - Hah - nyögött Ed - jó reggelt.
  - Jó reggelt.
  - Mi az a rendkívül fontos dolog - mondta Ed a szemét dörzsölgetve - amiért fel ébresztettél - ült fel az ágyában. Amanda Eddel szemben, az ágy szélére ült.
  - Csak annyi, hogy Rob megengedte, hogy kiderítsük ki a Feka Királynő.
  - Mikor?
  - Munkaidőben.
  - De akkor nem ... - mondta de Amanda félbeszakította.
  - Vanessáék elvállalták, hogy járőröznek helyettünk is.
  - Jó. - mondta és vissza feküdt az ágyba. A takaróját a fejére húzta.
  - Te is kíváncsi vagy, ki a Királynő?
  - Ja - hallatszott tompán a takaró mögül.
  - És nem akarsz mondani valamit azért, hogy nem kell az utcán járkálnunk minden nap, és Liza bugyuta kérdéseire válaszokat adni?
  - Egyrészt kösz, másrészt nem is bugyuták a kérdései. - emelte fel a takaróját.
  - Nem? Ezt most mond a szemembe, és akkor elhiszem. - mosolygott Edre.
  - Egyébként! Nem akarsz mondani valamit azért, hogy csak úgy berontottál a szobámba, és felébresztettél anélkül, hogy én kértem volna?
  - Nem, nem hiszem hogy akarnék bármit is mondani. - mondta, és Ed csak hosszasan nézett rá - Jól van - nevette el magát Amanda - bocsi - és azzal megölelte az ágyon fekvő Edet. Ed nem ölelt vissza. Csak a takarója alatt mosolygott. Ed egy ideje nem ölelt meg senkit. A történtek óta nem használja ezeket a ... szeretetet kifejező dolgokat.
   Amanda vígan vonult a konyhába reggelizni. A kenyeret vajazta a kezében tartott késsel, ami folyton csúszkált a kezében. Amanda jó erősen megszorította, és úgy tűnt ez így már jó lesz. Az asztalnál ülve azt hallgatta ahogy Vanessa az esti álmáról beszél.
  - Este azt álmodtam, hogy otthon vagyok, csak veletek. Azon gondolkozok magamban, hogy ez a valóságban meg fog e történni.
  - Mi történt? - kérdezte Ray.
  - Nem is tudom, azt hiszem beszélgettem Amandával.
   Amanda befejezte a kenegetést, és ekkor a kést nekitámasztotta a tányérnak.
  - Basszus! - kiáltott fel Vanessa.
  - Mi van?
  - A kés! - mondta, Amanda ránézett a késre, és látta, hogy a keze nyoma rajta maradt. Ijedve felállt az asztaltól, és kezét szája elé tartotta. Ray hozzáért a kés nyeléhez, és tűz forró volt. Vanessa megfogta Amanda kezét, de a keze nem volt forró. Rob csitítani kezdte a többieket.
  - Hé! Mindenki Maradjon csöndbe! Nem kell megijedni, ez a dolog természetes, úgy látszik Amandának sok ereje van, megesik, hogy néha hibázgat valaki, volt már ilyen. Majd később megtanulod uralni az erődet, és akkor nem lesz semmi gond. De ennek érdekében nézzük meg, hogy tényleg képes vagy e rá. - mondta, és az egyik fiókban kotorászni kezdett egy fém nyelű késért. - Itt van egy. - Amanda megfogta a kést, és koncentrált, hogy sikerüljön.
  - Nem megy.
  - Nem baj. Gondoltál e valamire, miközben fogtad a kést.
  - Vanessára figyeltem.
  - Azon kívül?
  - Hát ... Megvan! Szorítottam erősen a kést, hogy ne csússzon ki a kezemből.
  - Jó, próbált ki. - mondta, Amanda körül állt mindenki, nézték menni fog e neki, mikor Dave bejött a konyhába. Furcsán nézte mi történik.
  - Ti mit csináltok? - kérdezte. Amanda erősen szorítani kezdte a kést, és ujjai között füstszált fel. Egyszer csak ledobta az asztalra, és a kés a másikra hasonlított. Amanda kezére húzta a pulcsiját, és kiment a konyhából. Dave az asztalhoz közelített, és a formázott késből már tudta mi történhetett.
   Amanda a szobájában, az ágyon ült, és próbálgatta az erejét. Megijedt, nem tudta, hogy képes megolvasztani egy kés nyelét. Rob csendesen belépett. Nyugodtan beszélni kezdett.
  - Ez a dolog természetes, nem kell félned.
  - Eddig miért nem történt ez velem?
  - Mert ennek egyszer eljön az ideje. Ezért kellett ide jönnötök, mert most jön az az időszak, amikor az erőtök előjön, és egy idő után használni tudjátok. Úgy látom neked nagy erőd van, szóval időben el kell kezdeni tudatosan használni. Menni fog?
  - Nem is tudom ...
  - Én bízom benned. De ha el akarod kezdeni, nem a szobádat ajánlom első helyszínnek. Még ügyetlenül nem tűnik jó ötletnek.
  - Jó. De inkább beszéljünk a Királynőről.
  - Mit?
  - Hát ... ha esetleg nem találunk itt senkit aki tudna mondani dolgokat, lehet, hogy plakátolni kéne.
  - Az egész városban?
  - Na, lehet hogy onnan is jönnek majd emberek, ahol mi még eddig nem is voltunk. És jó lenne elmenni a belvárosba egyszer!
  - Hát ... Szép helynek szép ... - gondolkozott - Jól van, ha te ennyire akarod ...
  - Köszi!
  - Szívesen. Amúgy Ed szerinted már felébredt?
  - Hát ... én szerintem még neeem ... Csak mert elég ideges volt, hogy nem rég felébresztettem. - mondta, és Rob csípőre tette a kezét -  Jó, bocs elfelejtettem, hogy lehet, hogy még alszik, na!
  - Ejnye! De szerintem az ő hangját hallom már kint.
  - Szerintem is ... - vigyorgott.
  - Na jó, amíg el nem indultok kutatgatni, addig menj ki az udvarra, vagy a pusztásra.
  - Jó.
  - Várj csak, reggeliztél?
  - Asszem igen.
  - Jó. - ezzel kiment. Amanda felöltözött, és a pusztásra ment.
   A nap nem volt fenn teljesen, de éppen lehetett látni mindent. Amanda zavartan állt kint a pusztáson. Nem tudta, hogy még mire képes. Leült a földre, és kezét nézegette. Próbálta megcsinálni azt, amit a konyhában csinált. Koncentrált, kezét ökölbe szorította, és úgy érezte sikerült, és valójában sikerült is, de nem olyan jól mint bent. Többször is nekifutott, de nem ért el sok mindent. Sétált össze vissza, mikor elindult befelé, túlságosan azon gondolkozott, hogy ez milyen gyakran fog vele elő fordulni, ezért nem figyelt oda, és egy jókora ágban megbotlott. Kezével támaszkodott a földre, és olyan nagy erővel csapódott le, hogy most a föld hirtelen befagyott. Ijedten felmászott, és a földrész nézte, amit most meg befagyasztott. Nem értette, hogy ezt hogy csinálhatta. Mindez a varázserő dolog nagyon rossz lehet Davidnek, Amandának vagy Samnek. Mindannyian úgy nőttek fel, hogy csak a mesékben hallottak ilyenről. 12 évesen meg már biztosak voltak abban, hogy varázsolni nem lehet, egészen mostanáig. Agyukban tengernyi kérdés kering, és a válaszokat nem tudják hol találhatják. Amanda befutott a házba. Szobájába menekült, és a többiek, akik a konyhában ültek, féltve néztek utána. Amíg Amanda kint volt, a konyhában mindenki megbeszélte mi történik most vele. De egyszer a műszaknak el kell kezdődnie. Ed és Amanda a kerület házai között járkáltak. Voltak mindenféle házban, mikor egy öreg nőre bukkantak a 2. utca végén. Ő már tudott mesélni az időszakról. Ed és Amanda az utcán járva így találtak rá:
  - Hahh ... senki sem tud semmit. - mondta Amadna búsan.
  - A második utcán feladnád, Amanda, ezt nem mond komolyan.
  - De itt többen is voltak akik megélték azt az időszakot. Ők sem tudnak többet annál, hogy hogy hívták?
  - Lehet, hogy te már most előnyben jársz mint ők.
  - Kezdem én is azt hinni. Na mennyünk be ide, hátha okosabbak leszünk - mutatott az öreg nő házához. Az ajtónál Ed kopogtatott, mikor az ajtó mögül egy kedves arcú öreg néni bukkant elő, és a két fiatal láttán mosolyra húzta a száját. Amanda megszólalt:
  - Jó napot, elnézést a zavarásért, de egy Fekete Királynő nevű személyről szeretnénk kérdezősködni.
  - Hát róla tudok egyet s mást. - szólalt meg gyengéd hangon - Gyertek be! - Edék beléptek a tipikus öreg néni illatú házba. A fotelra leültek, és az öreg nő már mesélni is kezdett.
  - Pár évvel volt idősebb nálam, a csoport társaimmal az ablakból figyeltük amikor a csupa fekete ruhájában boldogan sétált végig az utcán. Nem értettük a fekete szín mit akar jelenteni. Valójában mit szeretnétek tudni róla?
  - Azt, hogy pontosan ki is volt. - mondta Ed.
  - Nevét nem tudom, de annyit tudok, hogy vámpír volt.
  - Vámpír? - nézett nagyot Amanda - mi is azok vagyunk! Melyik házba járt?
  - Az a ház már nem létezik. De nagyon szomorú volt amikor lebontották. Az akkori lakóinak már éppen letelt az a négy év amit itt el kellet tűrni, és a legtöbben sírva nézték végig a ház lebontását.
  - Hányadik ház volt?
  - A 10. - mondta, aminek hallatán Amanda szíve nagyot ütött. Ez azt jelentette, hogy a következő vámpírház amit le fognak bontani, az az ő házunk lesz. Amanda Edre nézett, aki a földet bámulta.
   Este Amanda gondolkozott ezen a dolgon. Rob berontott Amanda szobájába.
  - Amanda! - kiáltott fel - Bocsi, csak éppen a börtönben voltam és ...
  - Várj, miért voltál a börtönben?
  - Az ügyeitekkel kapcsolatos papírokat adtam le, amikor ismerősömmel találkoztam, beszéltem neki, hogy ki akarjátok deríteni ki az a Fekete Királynő, bla bla, és mindezt ki hallotta?
  - Ki?
  - Patric.
  - Frewen?
  - Igen. És hallotta, hogy rólad, meg Edről van szó, és akar veletek beszélni erről. Úgy látszik Patric tud valamit.
  - Jó fej, hogy el akarja mondani nekünk.
  - Biztos vágyik a társaságra. Szóval ... holnap be kéne menni hozzá.
  - Jól van. Mondod Ednek is?
  - Igen. Megyek is.
  - Várj, csak annyi, hogy el ne felejts benézni hogy ébren van e. Nehogy rád is kiakadjon - mosolygott Amanda.
   Rob Edet logikusan Ed szobájában kereste, de ő nem ott volt. Mind az alatt ami alatt Rob beszélt Amandával, Ed a konyhába ment, ahol Vanessa ült.
  - Szia - köszönt Ed.
  - Szia - köszönt vissza Vanessa.
  - Te mit csinálsz ilyenkor?
  - Még eszek valamit lefekvés előtt.
  - Az nem egészséges.
  - Miért?
  - Ne akard, hogy most este kelljen végighallgatnod. - mosolygott.
  - Egyébként, te mit csinálsz?
  - Én csak iszok. - mondta, és ekkor elő vett egy poharat. Látta, hogy Vanessa valamin nagyon töri a fejét - És te miben mesterkedsz? - kérdezte Vanesséval szembe ülve.
  - Igazából? - kérdezte, amire Ed bólintott egyet - Azon gondolkozok, hogyan lehetnek Amandáékat felmenteni ez alól a rendőrséges dolog alól.
  - Te aztán nem adod fel!
  - Nem, dehogy! Már arra is gondoltam, hogy szórólapokat kéne titokban osztogatni, hogy aki szerint ez rossz dolog, az ekkor és ekkor jelenjen meg itt és itt. Érted?
  - Igen. Ez jó dolognak tűnik. De várj, míg Amanda kideríti, vagy feladja, hogy ki lehet a királynő.
  - Javítom: kideríti. Neki menni fog! - mondta Vanessa, aki bízott abban, hogy kiderül ki a királynő. Ed hosszasan Vanessát nézte, és a száját halvány mosolyra húzva jó éjszakát kívánt.