Amanda reggel bement a konyhába, ahol szerencséjére Rob reggelizett. Félve elé ült, és végig gondolta, hogy mit fog mondani. Ahogy végzett vele, nagy levegőt vett, és így szólt:
- Tudom hova mehetnék el.
- Az jó. - mondta, és Amanda várt egy kicsit, hogy végiggondolja.
- Mii?! Ezt most hogy érted?
- Jó. Ha kell akkor oda mész, de még nem kell.
- Rob, most már elegem van ebből! Én akarok dönteni az erőmmel kapcsolatban! Én el akarok menni oda!
- Én felügyelek rád anyád helyett! És én tudom hogy ő ezt nem engedné! Megoldjuk és kész, vita lezárva.
- Nem intézheted el ezt ilyen könnyen!
- De, mert ha kell, akkor bezárlak a szobádba, és megcsinálom hogy az ablakot csak bukóra lehessen nyitni! Nekem kell vigyáznom rád, és én nem engedem hogy egyedül kelljen az erdőben, vagy bárhol kóvályognod. - mondta hangosan, és felállt az asztaltól. A hűtőhöz ment, és kinyitotta. Amanda mérgesen hátra csapta magát - Egyébként milyen hely amit találtál?
- Nem mondom el.
- Értem. Mit kérsz? - mondta, és erre Amanda forgatni kezdte a szemét.
- Semmit.
- Értem, mindjárt megcsinálom. - mikor ezt kimondta akkor belépett Sam. Boldog volt, mint múltkor.
- Sam - szólalt meg Amanda - megint boldog vagy. Miért?
- Csak úgy.
- Csak nem megint ...?
- Ööö ... nem. - nézett félre, és leült az asztalhoz.
- Sam, ezt most már komolyan kell venned! Nem érted, hogy ez veszélyes? - mondta, és Sam nem válaszolt, nem akarta, hogy Rob számára kiderüljön.
- Mi a veszélyes? - kérdezte Rob.
- Sam beszélget a barátnőjével.
- MII?! Hogyan?
- Internet. Video chat.
- Istenem, szánalmas, hogy az internet veszélyt okoz egy vámpírokkal, varázslókkal és farkasokkal teli városra. Sam, azt akarod, hogy elküldjenek?
- Elküldeni? - kérdezte Sam - Lehet olyat? Akkor én már mennék is.
- Ez nem ilyen egyszerű. Ha valakit egy gond miatt küldenek el, akkor elveszik az itteni emlékeit.
- Az még jobb.
- Csak ez nem mindig így szokott sikerülni. Volt már, hogy valaki minden emlékét elveszítette. Ez nagyon veszélyes ám. - mondta, és Sam szomorúan nézett le a földre - De kezdjetek reggelizni, mert éhen fogtok halni.
Amanda és Ed indultak tovább kideríteni, hogy ki volt a Királynő. Mondjuk ezen az ügyön már nem volt mit kideríteni. Még szerencse, hogy élt a legjobb barátja, és ha ő nem akarta elmondani, hogy ki volt, akkor nincs túl sok esély a folytatásra.
- Még kit lehetne kérdezni? - kérdezte Ed.
- Nem tudom. Úgy látom erről a témáról ennyit tudtunk kideríteni. Sajnos nincs olyan sok esélyünk.
- Ne szívass, azt gondolod, hogy ezt nem sikerült megcsinálni? Az igaz, hogy nem tudtuk meg ki volt a Királynő, de kiderítettük, hogy vámpír volt, hogy a 10. Vámpírházban lakott, hogy nagyon sok ereje volt, és még azt is kiderítettük, hogy miért hordott feketét. Emlékszel mennyi ember volt, aki még most is azon rágódik, hogy miért volt olyan sok fekete ruhája? Te csak csettintesz egyet, és kideríted! Valaki ennyire se lenne képes. Szerintem ezt érdemes volt, végre valaki szerette volna megtudni. Mert amint látod, eddig senki sem akarta kideríteni. Szóval te vagy az első, aki nyomozott a legendás Királynő után. - biztatta Amandát sikeresen - De most vissza kell térnünk a járőrözésre. Szegény Vanessát ezzel kíntatjuk.
- Csak Vanessát? Vajon miért csak rá gondoltál? - mosolygott Amanda.
- Vanessáékat. Miért, nem ezt mondtam?
- Nem, csak Vanessát mondtad.
- Vanessáékra gondoltam.
- Öhöm!
- Maradj csöndben.
- Jó, de azt nem tudod megváltoztatni amit hiszek.
- Rosszul hiszed.
- Hé, elárultad magad, azt se tudod mit hiszek!
- Mit hiszel?
- Azt hiszem ... hogy kék az ég. De ha te erre azt mondod hogy rosszul hiszem, akkor valami baj van ...
- Nem ezt hiszed.
- Úúh tudod mit hiszek, ez azt jelenti, HOGY TE IS AZT HISZED!
- Ezt meg miért gondolod? - mondta enyhén mosolyogva.
- Mert mosolyogsz, de visszafogod, és úgy nézel ki mint egy idióta. - vigyorgott Amanda Ed képébe.
- Szálljunk le erről a témáról.
- Nem. - mondta, és Ed ijesztően közelebb ment hozzá - Jó, jó nyugi, abbahagyom, csak ne csináld ezt. - Ed tovább folytatta - Hahó, nem hallasz? Ezt ne csináld!
- Jó, nem csinálom.
Eközben a háznál egyszer csak valaki kopogtat az ajtón. Rob kinyitja, és az a néni lép be rajta, akit Amanda és Ed tegnap látogattak meg.
- Jó napot, elnézést a zavarásért, ugye ez a 11. Vámpírház? - kérdezte Debby.
- Igen. Miben segíthetek?
- Szeretnék beszélni magával.
- Természetesen. Fáradjon beljebb.
Rob beengedte Debbyt, és együtt a nappaliba mentek.
- Nos szeretném tudatni magával min megy most keresztül Amanda Jensen. - mondta, és erre Rob felfigyelt - Úgy tudom, hogy most nagy erejével küzd, mint annak idején a Fekete Királynő. Neki az volt a megoldás, hogy elvonul egy helyre, ahol egyedül megtanulja szabályozni erejét.
- Tudom, de Amandának nincs annyi ereje, hogy ehhez kéne folyamodnia.
- Épp az, hogy annyi ereje van. És én tudom, hogy miért. - mondta, és kinézett az ablakon - Tegnap meglátogattak, hogy megtudjanak néhány dolgot a Fekete Királynőről. A bemutatkozások alapján, és persze a sugdolózások kihallgatásán rájöttem, hogy kik ők valójában. Az a legmókásabb, hogy saját nagyanyjuk után kutatgattak. - mondta, amikor Rob nagyon elcsodálkozott.
- Tessék?
- Igen. A Fekete Királynő az ő nagyanyjuk. Ezért van Amandának ekkora ereje. Higgye el, a Fekete Királynő is okozott nagy galibát mikor még csak megjelent ereje. És nem egyszerre jön meg a nagy erő, hanem fokozatosan. Szóval idővel, de egyre veszélyesebb lesz a körülötte lévőknek. Jól gondolja, mit kell tennie, és ha a lány anyja szemében ez hiba, akkor magának tudnia kell: így hozza meg a legjobb döntést. Én mindössze ennyit akartam mondani. Köszönöm, hogy meghallgatott. - és ezzel ki is ment. Rob a nappaliban maradt, és gondolkozott.
Mikor a járőrözést befejezték, akkor hazasétáltak. Már egész sötét volt. Amanda a szobájában készülődött, egy kicsit el akart menni valahova titokban. De Rob éppen akkor akart vele beszélni. Ekkor meglátta, hogy menni akar.
- Látom készülsz valahová. - mondta Rob.
- Hát, nem akarok vitába kezdeni, szóval nem ellenzem.
- Én csak beszélni akartam veled.
- Miről?
- Mégis megengedem, hogy elmenj. De persze nem örökre, és a kaját majd én küldetem valakivel. Persze, ha elmondod hova akarsz rejtőzni. - mondta, és Amanda nem értette miért gondolta meg magát, de úgy érezte, hogy ez megér egy ölelést.
- Miért gondoltad meg magad?
- Tudod, ma egy idős nő látogatott meg. Azt mondta tegnap Eddel meglátogattátok a Királynővel kapcsolatban.
- Igen, Debby néni volt a legjobb barátja. Mit mondott?
- Rájött, miért van ilyen sok erőd. - mondta, és Amanda azzal a "miért?" arckifejezéssel nézett rá - Nektek volt a nagymamátok. De mivel sosem láttátok őt ezért nem volt világos. - mondta, és Amanda az ágyra ült - Láttam mennyire akarod, és mivel mondta Debby hogy mennyi erőd lesz, ezért én is helyesnek tartom ezt a dolgot. Sajnálom, de ha te ezt gondolod, akkor most kivételesen engedem. Egyébként most már igazán elárulhatnád, hogy mégis milyen hely amit kiválasztottál.
- Hát jó, de el kell kísérned a börtönbe.
- Börtön? Mit csinálunk ott?
- Tudod Patric azt akarja, hogy a háza ne menjen tönkre, ezért oda akarja adni valakinek.
- Ingyen?
- Biztos nem tudom ...
- Hát jó, menjünk.
Amandáék megkeresték Patricet. Mint mindig egy külön kis szobába vitték őket, és ott egy biztonsági őr felügyelete alatt folyt a beszélgetés.
- Ugye még kell valaki aki vigyázzon a házadra. - mondta Amanda.
- Igen. Miért tudsz valakit?
- Igen. Nekem kéne.
- És te ott egyedül akarsz lakni?
- Igen. A nagy erőm miatt veszélyt jelentek másokra, és idő kell hogy megszokjam, bla bla bla ... Érted?
- Igen, de ez nem azt jelenti, hogy oda is adom. Én ezért keresek valaki, hogy fenntartsa, és ne menjen tönkre. És ezek szerint te tönkre teheted.
- Neki kell az a ház. - szólalt meg Rob - Nem fogja tönkre tenni. Ha igen akkor én megjavíttatom, esküszöm. Légyszíves, add oda neki. - mondta és Patric elkezdett gondolkozni.
- Egye fene. Úgy sem lakok én ott már többet. - mondta, és Amanda szívéről egy tonna kő szabadult fel.
Bonyolultan, de Amandáék megszerezték a kulcsot. Patric elmagyarázta, hogy majd ha beljebb megy az erdőben, akkor ott találkozni fog emberekkel, akiket megkérheti, hogy kísérjék el őt a házhoz. Amanda először megkereste, és utána hazament és összepakolt. A szobájában hevesen kapkodta a fejét, hogy végiggondolja mi kell neki, mögötte Dave szomorúan nézi őt. Mikor Amanda elkészült, akkor mindenki a nappaliba ment, hogy elköszönhessenek Amandától.
- Sajnálom, hogy most el kell mennem innen, de a ti érdeketekben teszem. - mondta, Amanda, és a legtöbben a földet bámulva hallgatták - Tudom ez hirtelen ért titeket, de nincs vesztegetni való idő. Én nem mondanék többet, majd később visszajövök. Nagyon hiányozni fogtok. - mondta, és mindenki egy körbe ment, és közösen ölelkeztek, kivéve Edet. Rob próbálta buzdítani, hogy ő is ölelje meg, de Ed csak rázta a fejét.
És Amanda elindult. Ray elkísérte a házig. Az erdőn áthágva, a házhoz érve így szólt Ray:
- Ez nem olyan kicsi ház.
- De nekem túl nagy, ahhoz hogy egyedül éljek itt.
- Minden rendben lesz, te nagyon erős vagy, és megfogod tudni csinálni. Ha egy nap azt fogod gondolni, hogy nincs senkid, akkor nyugodtan hívj engem ha beszélni akarsz.
- Nagyon aranyos vagy. Köszönöm szépen. - és ekkor megölelték egymást. Búcsút vettek egymástól, és Ray elhagyta Amandát. Amanda egyedül kóválygott a házban, gondolkodva, hogy hol kezdje el.
Késő este, mikor már mindenki aludt, Vanessa egyszer csak benyit Ed szobájába, és felkapcsolja a villanyt. Ed hirtelen felébredt. Mérgesen nézett Vanessára.
- Mi a fenét csinálsz? - dörzsölgette a szemét.
- Emlékszel a tervemre, hogy hogyan kerüljük el a napi járőrözést?
- Igen, miért?
- Most akarom megvalósítani. Titkosan. Nem akarok egyedül menni, és csak téged avattalak bele ebbe. Akkor elkísérsz? - kérdezte és Ed haragosan magára húzta a takarót.
- Tartozol nekem egyel!
- Köszi!
A szituáció: Az álmos Ed, és az izgatott Vanessa pizsamában mászkálnak a házak között, és szórólapokat raknak a postaládákba ...
- Neked miért fontos ez ennyire? - kérdezte Ed.
- Én csak azt szeretném, ha Davidéknek nem kellene itt járőrözni. Ha már a barátaiktól el lettek szakítva, akkor ne kelljen ügyeket megoldani, meg veszélyes emberek után futkosni. Ennek a városnak még van mit fejlődnie. Ráadásul most Amanda pácban van, mert ő most nem jön ki a házból egy ideig, pedig járőröznie kéne.
- Ez igaz. - mondta - Végül is örülök, hogy eljöttem. Én helyettem te vagy az aki megvédi a tesóimat ... Szóval az a legkevesebb, hogy itt vagyok.
- Szerintem ez már jó dolog, hogyha ezért teszed ezt, és nem azért mert kegyetlenül felébresztettelek az éjszaka közepén. - nevetett fel.
- Amúgy mi van a szórólapon? - kért el egyet.
- Felolvasom: A város nem rendelkezik rendes rendőrséggel, tűzoltósággal és mentősökkel, és ezért nekik az volt a megoldás, hogy a házakban lévő gyerekektől választanak rendőröket, mentősöket és tűzoltókat. Nagyon sok kiskorú gyerek is belekerült ebbe, akaratuk ellenére. Ha lenne valaki aki ez ellen szegül, akkor jelenjen meg ... ekkor és ekkor.
- Ez jó. Biztos sokan lesznek akik megjelennek.
- Hát remélem. Az lenne ezután a rossz, ha nem sikerülne. De én bevállalom. - mondta, és erre Ed elmosolyogta magát.
- Még utoljára, nagyon hálás vagyok, hogy ezt megcsinálod értük.
- Hé! Én nem csak értük csinálom! Magamért is! Meg persze érted is.
- Nem is tudom mi történt volna múltkor, ha Dave nem állította volna le Abiet.
- Mi történt?
- Abie épp rám akart támadni, én meg nem csináltam semmi, és Dave védett meg. Elég hülyén érzetem magam ezután ...
- Mázlista vagy, hogy ilyen tesóid vannak.
- Igen - mosolyodott el - tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése