50 nap

   Több mint fél hónappal később a házból Sam készült eltávozni, ugyanis úgy döntött, hogy elmegy. Ő azt gondolta, hogy jobb lesz otthon, mert egy veszélyes hely az ahol most van, és bárhogy próbálta, nem tudta elfogadni azt a tényt, hogy barátait többet nem láthatja. Szóval itt állunk, a ház lakói az egyik legrosszabb korszakukat élik. Senki sem boldog igazán, mindenki magába fordult.
   Amanda egyedül a házban nem tud másra gondolni, hogy ő is mindent elszúrt. Arra gondolt milyen kínos lesz majd amikor visszamegy, mindenki boldogan köszönti, és gratulál neki, hogy sikerült megtennie azt amit kellet, és eközben csak annyit lát, hogy Ed az egyik szobából ránéz, és eltűnik. Valójában csak egy nagy tévedés ami történt. Ezt igazán meg lehetne bocsájtani neki, de sajnos ez sem megy ilyen könnyen.
   Reggel a ház konyhájában Dave reggelizett egyedül, és a nagy semmit bámulva gondolkozott. Vanessa belépett a konyhába, és köszönt Davidnek.
  - Jó reggelt. - köszönt mosolyogva Vanessa.
  - Szia. - kapta fel a fejét.
  - Min töröd a fejed? - ült le.
  - Csak, hogy szétesik a ház. Sam elmegy, Amanda sincs itt, Ed meg nemsokára ott ragad Lizáéknál. Te meg Ray nem tudom mit csináltok, de ti is elmentek és én meg itt leszek egyedül Robbal. Izgi mi?
  - Nyugi, minden rendben lesz. Amanda úgy is mindjárt visszajön.
  - Igen, de akkor sem lesz teljes boldogság. Ed még mindig pipa.
  - Nem tudom, miért van ennyire kiakadva?
  - Jó kérdés. Biztos Liza többet jelentett neki.
  - Mint ti? Nem hinném. Szerintem csak azon csodálkozott, hogy ti ilyet is csináltok. Nem gondolta volna, hogy ti bárkit is meg tudtok gyanúsítani. Most csalódott.
  - Bennünk?
  - Lehet, hogy magában.
  - Áhh, de akkor miért mérges ránk?
  - Azt már nem tudom. Az a lényeg, hogy én amennyire ismerem Edet, nem kell sokat várni, és ő fog bocsánatot kérni. Hidd el nekem. - mosolygott.
  - Neked hiszek. - mosolygott vissza.
   Ekkor Amanda még ébredezett. Egyszer csak hangos kopogást hallott, amire felriadt. Odament az ajtóhoz, kinyitotta, és nem más állt ott mint Jace, aki izgatottan be ment a házba.
  - Tegnap kicsit kérdezősködtem.
  - Hol? - kérdezte Amanda fáradtan.
  - Az itt lakók közül. Kiderült, hogy a város lelke, az ez az erdő.
  - Mármint az alapján ami a  kulcson van?
  - Aha. Már csak meg kell találnunk az erdő közepét, és megvan a kövi lépés.
  - De az erdőnek bonyolult alakja van, hol van a közepe? Meg mihez képest?
  - Azt is kikérdezem majd. Akik itt laknak azok biztos, hogy tudják.
  - Ők biztos. És, mi jót csináltál ma reggel? - mondta a konyha felé haladva.
  - Semmit, ha belegondolok.
  - Sam ma fog elmenni.
  - Ja, már mondtad. Ez érdekes, én nem sok olyan embert ismerek, aki elment.
  - Én azon csodálkozok, hogy a legtöbben itt maradtak.
  - Valakinek jó volt az itt lét.
  - Pedig csomóan azt mesélték, hogy sokszor rossz időszakok voltak itt.
  - Már annak is vége van.
  - Majd kiderül. Patric is azért lett erdőlakó, mert egy rossz időszakban belekeveredett egy dologba, és elküldték.
  - Tényleg? - kérdezte csodálkozva.
  - Igen, miért nem tudtad?
  - Nem beszéltem vele olyan sokat, hogy kiderítsem miért keveredett ide, és másoktól sem tudtam meg. De most már tudom. Nagyjából. - mondta, amikor valaki bekopogott. Amanda kinyitotta, és Sam csak úgy berohant a házba.
  - Sam? - nézte Amanda - Mit csinálsz te itt?
  - El akartam búcsúzni.
  - A többiek tudják, hogy itt vagy?
  - Hát, ha hallották amit ott motyogtam akkor igen, tudják. - haladt a nappali felé. Jace inkább a konyhában maradt, hagyta, hogy ketten beszélni tudjanak. A nappaliban Sam szembe állt Amandával, és ezt mondta - Félek.
  - Attól, hogy nem sikerül?
  - Igen. Ha nem sikerül, egy depis lány leszek, aki ki akarja deríteni, hogy ki volt ő mielőtt elfelejtett mindent.
  - Nyugi, ehhez az a megoldás, hogy majd megkéred a szüleidet, hogy meséljenek rólad, de persze nem az igazságot, és Wrodlangot máris elfelejtheted. És jól leszel. De persze az is meglehet, hogy sikerülni fog. Csak ami itt történt azt fogod elfelejteni. Nyugi, nem lesz semmi baj. - mondta, és erre Sam csak bólogatott.
  - Sajnálom, hogy el kell felejtselek titeket.Nagyon örülök, hogy meg ismerhettelek. - mosolyodott el.
  - Én is téged. Tudom, hogy sikerülni fog. Majd szorítok neked.
  - Köszi.
  - Na most menj, nehogy szívbajt kapjanak a többiek.
  - Jól van.
   Az ajtónál Sam még egy pillanatra vissza tekintett Amandára, elmosolyodott és elment. És az volt az utolsó, hogy látta. És ha Sam a jövőben meglátja majd őt, már nem fogja tudni, hogy vele együtt volt egy titkos városban, egy házban, ahová a Vámpírokat vitték.
   Sam visszafelé mindent jól megnézett, mikor hazaért bement a szobájába, és összepakolt. Órákig csak rakosgatta a cuccait a bőröndökbe. Mikor készen lett, kiment az előtértbe, ahol a többiek már vártak a búcsúzkodásra. Letolta cuccait a lépcsőn, és mindenki elé állt.
  - Körülbelül három óra múlva nem fogok emlékezni rátok. Pedig szívesen gondolnék arra, hogy milyen kedvesek és segítőkészek voltatok velem. Szóval, már tudjátok mit gondolok, és remélem, hogy nektek sikeretek lesz itt. Hogy nektek nem lesz arra szükség, amire nekem igen. Sok sikert. - mosolyodott el könnyes szemmel, és ekkor Vanessa megölelte. Mindenki meg volt egy kicsit hatódva a pillanattól. Ekkor Rob állt előre.
  - Samet el kell kísérnem, és emiatt egyedül lesztek itthon. Ne kelljen úgy hazajönnöm, hogy nem lesz ajtó amin bejöhetek, érthető vagyok? - erre mindenki bólintott egyet.
   Sam és Rob kiléptek az ajtón, és elmentek.

Egy hónap

   Egy hónappal azután, hogy Amanda elment bonyodalmak továbbra is folytatódtak. Amanda már jó volt ereje visszafogásában, de irányítását még gyakorolnia kellett. Jól megismerkedett az erdőben lakókkal, már megszokta, hogy itt lakik, csak hiányzott neki Dave és Ed. Daviddel még tudott beszélgetni, amikor ő hozta a kaját, de Eddel nem. Hogy Ed kibékülhessen Lizával Ednek ki kellett békülnie Amandával. Ed ki is "békült" de nem a legbiztatóbban. Mikor egy nap Ray vitte Amandának a kaját, akkor volt az, hogy Ed az üzente, hogy ki akar békülni vele. Hát igen, ez nem a legszebb volt tőle.
   Amanda reggel a konyhában ült egyedül. Elég korán volt, és Jace még aludt. Miután megreggelizett elment sétálni. Elment abba a bunkiba, amit Ed mutatott nekik. Mikor oda ért, egyszer csak meglátta ott üldögélni Davidet. Mikor Dave meghallotta a bokrokból jövő zörejt, ijedten felpattant. Ekkor Amanda kiugrott a gazból. Csodálkozva néztek egymásra, és szó nélkül megölelték egymást. Ekkor Amanda szembe leült a padra és így szólt:
  - Szomorú vagy? - kérdezte.
  - Hát ... Őszintén? Igen. - mondta, és e hallatán Amanda kérdőn nézett Davidre - Ed hozzám se szól. És alig van otthon mert mindig Lizánál van. Egyik reggel tök kínos volt, ott ült a konyhában, bementem köszöntem, ő vissza köszönt és ennyi. Néma csendben ültünk és zabáltuk a reggelit. És ma már egy hónapja. - mondta szemét lesütve - És veled mizujs?
  - Hát el vagyok itt. Szép ez a hely. És csendes. De néha túl csendes. A hangzavar az nekem biztonság érzetet ad, mikor hallom, hogy van akivel tudok beszélni. De mivel Jace máshol lakik, reggelente tök egyedül vagyok. Meg az olyan napokon amikor Jace vadászni megy. De örülök, hogy veled tudok beszélni. - mosolyodott el - Nem kellett volna Lizát csesztetni. - mondta halkan, és szeme könnyezni kezdett. Dave kezét Amanda vállára tette - Úgy örültem, hogy van két testvérem, erre mikor az egyiket meg akarom védeni, elvesztem őt. Kezdem azt hinni, hogy ezzel mindent elcsesztem. Máris elhittem a rosszat róla.
  - Liza nem mérges rád, mert amit Jace mondott az igaz. Csak nem biztos, hogy Edet át akarná verni. Lehet, hogy tetszik neki ... De most Ed tesz rosszat. Nem gondolja végig a dolgokat.
  - De nem is fogja. Látod, eddig sem sikerült neki. Szóval ... - remegett meg a hangja. Dave még kezét a vállán tartotta, és gondolkozott.
  - Hogy megy a varázsolás?
  - Egyre jobb. Már a veszélyt el tudom kerülni, de használni még nem.
  - Ha el tudod kerülni, akkor miért nem jössz haza?
  - Én hazajönnék, de ...
  - De mi? - értetlenkedett. Amanda csak hosszasan bámulta őt - Ed? - erre Amanda bólintott egy nagyot.
  - Úgy is még csiszolgatni kell rajta.
  - Értem.
  - Mi van Sammel?
  - Mi lenne?
  - Még tartja a kapcsolatot a barátaival?
  - Már nem sokáig ... - dőlt hátra. Amanda össze ráncolt szemöldökkel meredt rá Davidre.
  - Ez mit akar jelenteni?
  - El akar menni a városból. És el fogják venni az erejét.
  - MI?? - kiáltott fel.
  - Ő nem bírja ki a barátai nélkül. Csak azt nem érti meg, ha törölni akarja az itteni emlékeit, akkor lehet hogy rosszul sül el, és semmire sem fog emlékezni. Úgyhogy akkor minden ugrott, hiába küszködött a barátai miatt, ha utána elfelejti őket.
  - Nem biztos, most mondtad.
  - De semmi sem biztos előre.
  - Az igaz. De ha ő ezt akarja. Végül is, ha elfelejti őket, akkor nem lesz szomorú emiatt. Amit nem tud, az nem fáj.
  - De ez a dolog mégis szomorú. Eddigi 13 évét teljesen elfelejti.
  - De ő ezt szeretné, szóval most nem ellenezned, hanem támogatnod kéne őt. Jól esne neki most egy kicsi. - mosolyodott el.
  - Rendben. De most megyek, mert Rob szívbajt fog kapni.
  - Jól van, szia! - állt fel, és ezzel elment.
   Ed Lizánál volt. Beszélgettek, elmentek órák, és mikor elfogyott a téma, Lizának valami eszébe jutott.
  - Hallom még most sem tartod a kapcsolatot a húgoddal. - mondta, és erre Ed a székében hátra dőlt.
  - Kivel beszélgetsz mindig?
  - Mindenkivel beszéltem már. Ed, ugye nem gondolod komolyan, hogy most örökké mérges leszel rá?! Egyszer hazajön, és majd egyszer úgy is beszélő viszonyba fogtok kerülni, ez ellen nem csinálhatsz mást, csak, hogy a beszélgetést hamar elintézed. És akkor neked kell menned, és lehetőleg ne Rayjel üzend majd meg.
  - Az alatt a pár perc alatt amíg vártál rám, és beszélgetni tudtál, azalatt ennyi mindent hallottál?
  - Az most nem lényeg. Figyelj rám. - köszörülte meg a torkát - Nekem van egy öcsém. Régen folyton szekáltuk egymást. Egyszer belezúgtam valakibe, és az öcsém elmondta a fiúnak. Úgy kiakadtam rá, hogy négy hétig nem szóltam hozzá. Ő könyörgött nekem, hogy bocsássak meg neki, de én nem tettem. És ekkor apánk meghalt. Nagyon szegények voltunk, és anyám nem tudta mindkettőnket eltartani, ezért az öcsémet az unokatesómékhoz vitték. És én azóta nem láttam, nem beszéltem vele, nem is tudom, hogy mi történt, mert egy hülyeség miatt nem akartam szóba állni vele. És én érzem, hogy azóta is saját magát hibáztatja emiatt. - mondta halkan, Ed lefagyva ült a széken és meg sem szólalt - Abból a négy hétből hirtelen öt év lett. Most már érted?
  - Igen.
  - És ...
  - Megpróbálom.
  - Akkor haladunk. - mosolyodott el.
   Jace felébredt, Amandával el is mentek gyakorolni. Mikor már haza is értek, akkor megérkezett Amanda kajája. Most Sam hozta.
  - Szia! - köszönt Amanda.
  - Szia. - ment be - Hogy vagy?
  - Jól, haladok. - becsukta az ajtót.
  - Az jó. - mondta a nappali felé haladva.
  - Te hogy vagy?
  - Én jól.
  - És akkor elmész?
  - Elmegyek? - kérdezte értetlenkedve - Ja, akkor tudod. Hát ööö ... Nem tudom. Ez elég nehéz most nekem.
  - Elhiszem. Én sajnálom, ha el kell menned, de ha te így akarod akkor én támogatlak.
  - Köszönöm. - mosolygott - Mond csak, mire vagy képes?
  - Jég és meleg. De a szél is jön majd. Csak az mindig késik. De most, hogy már jobban megy, tök jó érzés. És, még most sem tudom elhinni, hogy létezik ilyen.
  - Ja , én se. De nekem érdemes lenne eldöntenem, hogy elmegyek e mielőtt megjön az erőm.
  - Ja.
  - Na de nekem vissza kell mennem, itt a kajád. - nyújtotta a dobozt - Akkor majd még találkozunk.
  - Remélem. Szia!
  - Szia!
   Jace és Amanda sétálni mentek. Séta közben megláttak egy fát, arra a Fekete Királynő jele volt belevésve. Amanda odasietett, hogy megnézze.
  - A Fekete Királynő jele.
  - Tudom. Sokat tudok róla.
  - Azt szokták mondani, hogy ide elrejtett valamit. - bökött rá a fa törzsére - Annak aki ezt ki nyitja majd. Szép mesék, de ez az a dolog, aminek nem dőlök be. - mondta, és ezzel tovább ment. Amanda viszont ott maradt. Kezét a fa törzsére tette - Ööö ... mit csinálsz?
  - Kinyitom.
  - Mi? Ezt most komolyan elhitted?
  - Igen.
  - Ez csak egy legenda, lehet, hogy nem igaz.
  - De lehet, hogy igen.
  - Miért gondolod, hogy ki tudod nyitni?
  - Mert az unokája vagyok! - fordult Jace felé.
  - A Fekete Királynőnek?
  - Igen - fordult vissza - Nemrég elmentünk több dolgot kideríteni róla. Elmentünk a régi barátnőjéhez, aki elmondta nekünk. És ezzel okot adott arra, hogy miért van ilyen nagy erőm. Érted már?
  - Igen.
  - Jó. - kezét a jelre tette, szemét becsukta, koncentrált, de semmi. Egy ideig még próbálgatta, és egyszer csak a jel elkezdett repedezni. mikor már az egész jelet beborította a sok repedés, Jace öklével ráütött egyet, és így egy üreg jött létre. Az üregben egy kis doboz volt. Amanda lassan kinyitotta, és egy nyakláncot talált benne, amin egy kidíszített kulcs lógott. A kulcs feje egy nagy fekete kő volt - Na nem meg mondtam? - vigyorgott.
  - Jó, most igazad volt. És vajon mihez kell ez a kulcs?
  - Gondolom egy kövi dologhoz. Mondjuk egy láda. Vagy egy rejtett szoba.
  - Lehet. Akkor azt hiszem megvan, mit fogunk csinálni amíg itt vagy.
  - Lehet, hogy nem csak itt lesz.
  - Nem hinném.
  - Én meg hinném! Majd meglátjuk.
  - Ja. De most már menjünk, mert már sötétedik.
   Jaceék hazamentek. Amanda nyakában ott lógott a díszes kulcs. Az ágyában azt nézegette, vizsgálta. Ekkor meglátott a kulcs szárán egy feliratot: A város lelkének közepe kincset rejt.

Fél hónappal később

   15 nappal később Amanda Patric házára már kezdett úgy tekinteni, mint még újabb otthonára. Jacere mint jó barátjára, és a Vámpír házra, mint régi emlékére.

   Lizát már Dave, Amanda és Jace próbálta lebuktatni, de ez ahhoz vezetett, hogy Ed mérges lett rájuk.

   15 nappal azután, miután Amanda elment, délután Jaceszel gyakorolta erejét használni. Ereje annyira megnőtt, hogy még inkább irányíthatatlanná vált. Hogy ennek hamarabb véget vehessen máris nekikezdett a gyakorlásnak. De a napok alatt hiába fejlődött egy picit, ereje növésével szinte ugyan ott találta magát.

   Az erdő közepén található nagyobb tiszta területen ácsorgott Jace és Amanda, azon tűnődve, hogy most mit kéne tenniük.

  - Itt van egy ág. - tört le Jace egy egész vastag ágat - Szorítsd meg erősen, és most arra koncentrálj, hogy ne gyulladjon meg. Ha ezt tudod, akkor a többit is. - mondta, és azzal Amanda kezébe nyomta az ágat. Amanda megfogta, és szemét becsukva szorított az ágon, ami csak egy idő után kezdett füstölögni. De akkor eldobta ijedtében. Jace csak bólogatott jelezvén, hogy ez is menni fog - Áruld el, ha megszorítod, akkor csak égni kezd?

  - Nem - hajolt le Amanda, hogy felvegye a kihűlt botot - van, hogy befagy. De az szokott leginkább befagyni, amire ráütök.

  - Az nem lényeges. Most próbált úgy megfagyasztani, hogy szorítod. - Amanda bólintott, és a fadarabbal szemezve csak koncentrált, szorította, és egy kicsi helyen befagyott.

  - Na, ez nekem nem megy.

  - Ha ennyire biztos vagy benne, akkor nem is fog. Mikor ezt csinálod, akkor arra kell gondolnod, hogy te erősebb vagy ennél. Ha egy benned rejlő dologgal nem tudsz megküzdeni, akkor nem lesz hosszú életed. Mond azt magadnak, hogy erősebb vagy, és hogy képes vagy rá. Így egy idő után megszokod, és végül természetes lesz, hogy nem kell mikróba tenned a kakaódat ahhoz hogy meleg maradjon! - buzdította Jace, mire Amanda hangosan felnevetett - Most - hajolt le Jace, és egy száraz fűcsomót kitépett a földből. Rázni kezdte, hogy a benne maradt föld kijöjjön - fordítva csináljuk. Itt ez a fűcsomó, és ezt most úgy égeted el, hogy rácsapsz. És ne feledd el azt, amit előbb mondtam! - mondta, bele rakta Amanda kezébe, és ezzel egy lépéssel hátrább ment. Amanda mosolyogva nézett rá, és ezután a fűcsomót nézegetve hajtogatta magában, hogy "erősebb vagyok". Erre koncentrálva összecsapta a tenyerében lévő fűcsomót, de az nem gyulladt meg. Újabb erőt szedve rávágott még egyet, és még egyet, és ekkor a fű égni kezdett a kezében. Nagy örömében elejtette az égő fűcsomót, ami a száraz fűre esett rá. A talaj el kezdett égni, és Amanda csak állt ott, és gondolkozott, hogy mit tehetne. Azt gondolta, hogy ha megpróbálja lefagyasztani akkor eláll. De a jég elolvad a tűztől. Ekkor olyan jutott eszébe, amit szinte lehetetlen lenne megtenni. Ha az égető és a fagyasztó erejét egyszerre használja, akkor víz keletkezik, amitől a tűz kialszik. Amanda két kezét a tűz felé tartva próbálta egyesíteni kétféle erejét. Nem ment neki, de a tűz egyre nagyobb területet foglalt el. Ekkor Jace hangját hallotta, aki azt kiabálta, hogy "Nem hiszel magadban!". Ekkor Amanda minden erejét összeszedve vizet bocsátott az égő területre. Sikerült neki. Kezét végigvitte a tűzön, és mikor leállt fáradtan lerogyott a földre. Ekkor Jace oda sétált, és Amandát felhúzva ezt mondta - Mára ennyi elég volt. Büszke vagyok rád - mosolyodott el. És ekkor lassan vissza ballagtak Patric házához. Miközben a házhoz tartottak Amanda így szólt:
  - Amúgy még nem is árultad el mi vagy.
  - Hogy hogy mi? - mondta Jace szemöldökét összehúzva.
  - Hát én Vámpír vagyok, te meg ...
  - Ja, varázsló.
  - Akkor értem miért értesz ehhez ennyire.
  - Hát, jó, hogy itt vagyon, nem igaz? - mosolyodott el.
  - Abszolút.
   Aznap volt a gyűlés a járőrözés ellen. Vanessa a gyűlés előtt egy órával idegesen berontott Ed szobájába. Mondani valója mondjuk nem volt, de azért be ment hozzá. Ed az ágya közepén ücsörgött, ölében a laptoppal amikor Vanessa benyitott. Ed hirtelen felnézett az ideges Vanessára, és lehajtotta a laptopot.
  - Jól vagy? - kérdezte összehúzott szemöldökkel, mire Vanessa járkálni kezdett fel, és alá a szobában.
  - Mi van ha senki sem jön el?
  - Mi? Mire? - értetlenkedett.
  - Hát a gyűlésre! Tudod ... az ma van.
  - Tényleg?
  - Igen.
  - Hát egy ember biztos eljön.
  - Ja, csak én.
  - Egy másik ember is.
  - Ki? - nézett Edre, aki csak mosolygott - Ja, értem. Szóval te jössz.
  - Aha.
  - Király, akkor ketten biztos leszünk. - ült le az ágyra. Ed valami biztatáson törte a fejét - Min gondolkozol?
  - Hogy mivel tudlak felvidítani. De nem nagyon jut eszembe egy jó ötlet.
  - Rajtam most egy teljesen más téma segítene.
  - Értem. - kezdett megint agyalni.
  - Például, hogy mi van Amandával.
  - Vele most nem beszélgetek.
  - Ezt hogy érted?
  - Most nem vagyunk túlságosan jóban.
  - Mert?
  - Mert valaki azt mondta Lizára, hogy ...
  - Hogy csak azért keres téged, hogy megvédjed őt különös helyzetekben.
  - Akkor hallottál a sztoriról.
  - Figyelj, ezért még ne szakítsd meg vele a kapcsolatot. Ő nem akart neked semmi rosszat, sőt meg akart védeni.
  - De ilyeneket elsőre akkor sem kéne elhinnie.
  - Most Amanda tiszta depis, hogy egyedül kell lennie egy üres házban, és még beszélni sem akarsz vele? Annyira ismerem, hogy már megbánhatta amit csinált, és neki most az esne jól, hogyha megbocsátanál! - mondta, erre Ed csak lesütött szemmel megvonta a vállát - Na, ne röhögtess.
  - Úgy is ott van neki az a ... James.
  - Jace, ugyebár.
  - Akkor az. Minek kellek én?
  - El sem hiszem, hogy ezt te mondod. - temette arcát kezébe - És Daviddel mikor beszéltél utoljára?
  - Nem tudom.
  - Elég régen, mi? Azt hittem ismerlek. - állt fel - A gyűlésre inkább el se gyere. - mondta, és kiviharzott Ed szobájából.
   A gyűlés Vanessa meglepetésére jól sikerült. Mikor meglátta azt a nagy tömeget a pusztáson, akkor már igazán bátor lett, és a tömeget buzdítva elmesélte, hogy mit kell csinálniuk a hétköznapjaikban. Aztán a polgármestert felhívta, először komolyan beszélt vele, mintha valami politikai dologról lenne szó, és egyszer csak közölte a polgármesterrel, hogy kérik vissza a gyerekek szabadságát. És ekkor egy jelre a nagy tömeg kiabálni kezdett. És ezzel Vanessának sikerült elérnie azt, hogy a központ kezdjen kifejleszteni egy rendőrséget, tűzoltóságot és mentősöket. Vanessa aznap úgy ment vissza, hogy most sikerült elérnie valamit.
   Vanessát még mindig zavarta ez a Liza téma, és még mindig benne volt a bátorság aznapról, és megkereste Lizát. "Finoman" közölni akarta vele, hogy most mit tett. De arra nem jött rá, hogy ami most Ed és Amanda között van, arról tényleg nem ő tehet. De per pillanat ez most nem izgatta. Liza Edre várva a ház előtt állt, és csak annyit látott, hogy Vanessa mérgesen lépkedett közelebb. Megállt Liza előtt, és csak nézte.
  - Mi a baj? - kérdezte Liza.
  - Az a baj, hogy kavarsz. - mondta, és Liza félve nézte a mérges Vanessát.
  - Miért?
  - Ed miattad nem beszél a húgával!
  - Mi?! Miért?
  - Mert Amanda tudja, hogy csak magadat akarod védeni Eddel, és Amanda megakarta védeni, de Ed kiakadt rá, és azóta nem beszélt vele. Pedig Amanda nincs is a házban. - Liza csak állt egy darabig, és emésztette az előbb hallottakat.
  - Mikor jön ki Ed?
  - Nem tudom.
  - Beszélnem kell vele. - mondta, és olyan komolynak tűnt, hogy Vanessa már hirtelen nem is haragudott rá annyira. Úgy tűnt rendezni akarja ezt a dolgot - Tényleg nem beszélt vele?
  - Egy árva szót sem váltottak azóta, amióta Amanda elment. - mondta, és Liza lehajtotta a fejét.
  - Mióta ment el?
  - Kb. két hete.
  - Basszus, Ed. - nézett az égre - Légyszíves szólj neki, hogy jöjjön ki!
  - Jó. - és ezzel visszaindult a házhoz. Ed kiment, és Liza szomorúan baktatott Ed mellett. Ed csak nézte, és végül feltette a kérdést.
  - Mi a baj? - kérdezte. Liza lassan felnézett rá.
  - Miattam nem állsz szóba a húgoddal, aki két hete elment?
  - Ezt ki mondta?
  - Kit érdekel? Válaszolj.
  - Ez nem miattad van.
  - Hanem?
  - Hanem miatta! - e hallatán Liza csak értetlenkedve az eget bámulta - Valami Jace bemesélte neki, hogy csak azért akarsz velem lenni, mert magadat akarod védeni valaki ellen. - mondta mérgesen.
  - Jogos, hogy Jace ezt mondta.
  - Mi? - Ed megállt és Liza felé fordult.
  - Igen, vele ezért jártam, mert egy fiú folyton piszkált, és én vele védtem meg magam. Aztán Jace erre rájött, és szakított. - vallotta be Liza. Ed meg sem mozdult.
  - Egy fiú piszkált téged?
  - Most nem ez a lényeg. Jace jogosan mondta, Amanda jogosan mondta, mindenki jogosan csinálta azt amit csinált, és emiatt csak rám kell mérgesnek lenned.
  - És engem nem emiatt kerestél fel?
  - Nem.
  - Akkor ennyi.
  - Tényleg? - kapta fel fejét Liza, és már megörült.
  - Igen.
  - Akkor kibékülsz Amandával?
  - Nem.
  - Ed! Kérlek! Azt fogom hinni, hogy miattam van ez az egész.
  - Nem miattad van, és én jogosan vagyok mérges Amandára és Davidre, nem igaz?
  - Nem!
  - Nem érdekel.
  - Én nem akartam ezt ... De ha te így gondolod. - mondta és könnyező szemmel azt mondta - Ha nem békülsz ki vele, akkor én többet nem állok szóba veled. Nem látjuk többé egymást. - mondta és elfutott. Ed utána kiabált, még futni is kezdett felé, de Liza gyorsan elfutott, és Ed már csak annyit látott, hogy a házak között eltűnik.
   Ed hazament. Ami történt az nem ok arra, hogy kibéküljön Amandával és Daviddel, az arra ok, hogy még mérgesebb legyen rájuk. És mivel rájött, hogy Vanessa mondhatta el Lizának, ezért ő is Davidékhez "került".