Egy hónappal azután, hogy Amanda elment bonyodalmak továbbra is folytatódtak. Amanda már jó volt ereje visszafogásában, de irányítását még gyakorolnia kellett. Jól megismerkedett az erdőben lakókkal, már megszokta, hogy itt lakik, csak hiányzott neki Dave és Ed. Daviddel még tudott beszélgetni, amikor ő hozta a kaját, de Eddel nem. Hogy Ed kibékülhessen Lizával Ednek ki kellett békülnie Amandával. Ed ki is "békült" de nem a legbiztatóbban. Mikor egy nap Ray vitte Amandának a kaját, akkor volt az, hogy Ed az üzente, hogy ki akar békülni vele. Hát igen, ez nem a legszebb volt tőle.
Amanda reggel a konyhában ült egyedül. Elég korán volt, és Jace még aludt. Miután megreggelizett elment sétálni. Elment abba a bunkiba, amit Ed mutatott nekik. Mikor oda ért, egyszer csak meglátta ott üldögélni Davidet. Mikor Dave meghallotta a bokrokból jövő zörejt, ijedten felpattant. Ekkor Amanda kiugrott a gazból. Csodálkozva néztek egymásra, és szó nélkül megölelték egymást. Ekkor Amanda szembe leült a padra és így szólt:
- Szomorú vagy? - kérdezte.
- Hát ... Őszintén? Igen. - mondta, és e hallatán Amanda kérdőn nézett Davidre - Ed hozzám se szól. És alig van otthon mert mindig Lizánál van. Egyik reggel tök kínos volt, ott ült a konyhában, bementem köszöntem, ő vissza köszönt és ennyi. Néma csendben ültünk és zabáltuk a reggelit. És ma már egy hónapja. - mondta szemét lesütve - És veled mizujs?
- Hát el vagyok itt. Szép ez a hely. És csendes. De néha túl csendes. A hangzavar az nekem biztonság érzetet ad, mikor hallom, hogy van akivel tudok beszélni. De mivel Jace máshol lakik, reggelente tök egyedül vagyok. Meg az olyan napokon amikor Jace vadászni megy. De örülök, hogy veled tudok beszélni. - mosolyodott el - Nem kellett volna Lizát csesztetni. - mondta halkan, és szeme könnyezni kezdett. Dave kezét Amanda vállára tette - Úgy örültem, hogy van két testvérem, erre mikor az egyiket meg akarom védeni, elvesztem őt. Kezdem azt hinni, hogy ezzel mindent elcsesztem. Máris elhittem a rosszat róla.
- Liza nem mérges rád, mert amit Jace mondott az igaz. Csak nem biztos, hogy Edet át akarná verni. Lehet, hogy tetszik neki ... De most Ed tesz rosszat. Nem gondolja végig a dolgokat.
- De nem is fogja. Látod, eddig sem sikerült neki. Szóval ... - remegett meg a hangja. Dave még kezét a vállán tartotta, és gondolkozott.
- Hogy megy a varázsolás?
- Egyre jobb. Már a veszélyt el tudom kerülni, de használni még nem.
- Ha el tudod kerülni, akkor miért nem jössz haza?
- Én hazajönnék, de ...
- De mi? - értetlenkedett. Amanda csak hosszasan bámulta őt - Ed? - erre Amanda bólintott egy nagyot.
- Úgy is még csiszolgatni kell rajta.
- Értem.
- Mi van Sammel?
- Mi lenne?
- Még tartja a kapcsolatot a barátaival?
- Már nem sokáig ... - dőlt hátra. Amanda össze ráncolt szemöldökkel meredt rá Davidre.
- Ez mit akar jelenteni?
- El akar menni a városból. És el fogják venni az erejét.
- MI?? - kiáltott fel.
- Ő nem bírja ki a barátai nélkül. Csak azt nem érti meg, ha törölni akarja az itteni emlékeit, akkor lehet hogy rosszul sül el, és semmire sem fog emlékezni. Úgyhogy akkor minden ugrott, hiába küszködött a barátai miatt, ha utána elfelejti őket.
- Nem biztos, most mondtad.
- De semmi sem biztos előre.
- Az igaz. De ha ő ezt akarja. Végül is, ha elfelejti őket, akkor nem lesz szomorú emiatt. Amit nem tud, az nem fáj.
- De ez a dolog mégis szomorú. Eddigi 13 évét teljesen elfelejti.
- De ő ezt szeretné, szóval most nem ellenezned, hanem támogatnod kéne őt. Jól esne neki most egy kicsi. - mosolyodott el.
- Rendben. De most megyek, mert Rob szívbajt fog kapni.
- Jól van, szia! - állt fel, és ezzel elment.
Ed Lizánál volt. Beszélgettek, elmentek órák, és mikor elfogyott a téma, Lizának valami eszébe jutott.
- Hallom még most sem tartod a kapcsolatot a húgoddal. - mondta, és erre Ed a székében hátra dőlt.
- Kivel beszélgetsz mindig?
- Mindenkivel beszéltem már. Ed, ugye nem gondolod komolyan, hogy most örökké mérges leszel rá?! Egyszer hazajön, és majd egyszer úgy is beszélő viszonyba fogtok kerülni, ez ellen nem csinálhatsz mást, csak, hogy a beszélgetést hamar elintézed. És akkor neked kell menned, és lehetőleg ne Rayjel üzend majd meg.
- Az alatt a pár perc alatt amíg vártál rám, és beszélgetni tudtál, azalatt ennyi mindent hallottál?
- Az most nem lényeg. Figyelj rám. - köszörülte meg a torkát - Nekem van egy öcsém. Régen folyton szekáltuk egymást. Egyszer belezúgtam valakibe, és az öcsém elmondta a fiúnak. Úgy kiakadtam rá, hogy négy hétig nem szóltam hozzá. Ő könyörgött nekem, hogy bocsássak meg neki, de én nem tettem. És ekkor apánk meghalt. Nagyon szegények voltunk, és anyám nem tudta mindkettőnket eltartani, ezért az öcsémet az unokatesómékhoz vitték. És én azóta nem láttam, nem beszéltem vele, nem is tudom, hogy mi történt, mert egy hülyeség miatt nem akartam szóba állni vele. És én érzem, hogy azóta is saját magát hibáztatja emiatt. - mondta halkan, Ed lefagyva ült a széken és meg sem szólalt - Abból a négy hétből hirtelen öt év lett. Most már érted?
- Igen.
- És ...
- Megpróbálom.
- Akkor haladunk. - mosolyodott el.
Jace felébredt, Amandával el is mentek gyakorolni. Mikor már haza is értek, akkor megérkezett Amanda kajája. Most Sam hozta.
- Szia! - köszönt Amanda.
- Szia. - ment be - Hogy vagy?
- Jól, haladok. - becsukta az ajtót.
- Az jó. - mondta a nappali felé haladva.
- Te hogy vagy?
- Én jól.
- És akkor elmész?
- Elmegyek? - kérdezte értetlenkedve - Ja, akkor tudod. Hát ööö ... Nem tudom. Ez elég nehéz most nekem.
- Elhiszem. Én sajnálom, ha el kell menned, de ha te így akarod akkor én támogatlak.
- Köszönöm. - mosolygott - Mond csak, mire vagy képes?
- Jég és meleg. De a szél is jön majd. Csak az mindig késik. De most, hogy már jobban megy, tök jó érzés. És, még most sem tudom elhinni, hogy létezik ilyen.
- Ja , én se. De nekem érdemes lenne eldöntenem, hogy elmegyek e mielőtt megjön az erőm.
- Ja.
- Na de nekem vissza kell mennem, itt a kajád. - nyújtotta a dobozt - Akkor majd még találkozunk.
- Remélem. Szia!
- Szia!
Jace és Amanda sétálni mentek. Séta közben megláttak egy fát, arra a Fekete Királynő jele volt belevésve. Amanda odasietett, hogy megnézze.
- A Fekete Királynő jele.
- Tudom. Sokat tudok róla.
- Azt szokták mondani, hogy ide elrejtett valamit. - bökött rá a fa törzsére - Annak aki ezt ki nyitja majd. Szép mesék, de ez az a dolog, aminek nem dőlök be. - mondta, és ezzel tovább ment. Amanda viszont ott maradt. Kezét a fa törzsére tette - Ööö ... mit csinálsz?
- Kinyitom.
- Mi? Ezt most komolyan elhitted?
- Igen.
- Ez csak egy legenda, lehet, hogy nem igaz.
- De lehet, hogy igen.
- Miért gondolod, hogy ki tudod nyitni?
- Mert az unokája vagyok! - fordult Jace felé.
- A Fekete Királynőnek?
- Igen - fordult vissza - Nemrég elmentünk több dolgot kideríteni róla. Elmentünk a régi barátnőjéhez, aki elmondta nekünk. És ezzel okot adott arra, hogy miért van ilyen nagy erőm. Érted már?
- Igen.
- Jó. - kezét a jelre tette, szemét becsukta, koncentrált, de semmi. Egy ideig még próbálgatta, és egyszer csak a jel elkezdett repedezni. mikor már az egész jelet beborította a sok repedés, Jace öklével ráütött egyet, és így egy üreg jött létre. Az üregben egy kis doboz volt. Amanda lassan kinyitotta, és egy nyakláncot talált benne, amin egy kidíszített kulcs lógott. A kulcs feje egy nagy fekete kő volt - Na nem meg mondtam? - vigyorgott.
- Jó, most igazad volt. És vajon mihez kell ez a kulcs?
- Gondolom egy kövi dologhoz. Mondjuk egy láda. Vagy egy rejtett szoba.
- Lehet. Akkor azt hiszem megvan, mit fogunk csinálni amíg itt vagy.
- Lehet, hogy nem csak itt lesz.
- Nem hinném.
- Én meg hinném! Majd meglátjuk.
- Ja. De most már menjünk, mert már sötétedik.
Jaceék hazamentek. Amanda nyakában ott lógott a díszes kulcs. Az ágyában azt nézegette, vizsgálta. Ekkor meglátott a kulcs szárán egy feliratot: A város lelkének közepe kincset rejt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése