A lány mindig anyjával élt. Egy szép házban laktak ketten. Nem volt se apja, se testvére.
   A következő egy hét azzal telt el, hogy édesanyja elmesélte mi történt a lány nagymamájával.
  - Anyu, honnan tudsz ennyi mindent, ha nem is voltál ott?
  - A nagyi hagyott neked egy levelet. De az a levél mindig nálam volt, hogy amíg nem jön el az ideje, hogy elolvasd, addig nehogy valaki megtalálja.
  - És megvan még a levél?
  - Nem, mivel tudtam, hogy nemsokára el kell mondanom, be gyakoroltam és megsemmisítettem.
  - Aha. Asszem értem.
  - Akkor jó.
Ez után nem szólalt meg senki. Az anyuka viszont nem fejezte be amit mondani akart.
  - Még el kell mondanom valamit.
  - Még valamit? Mennyi van még hátra? - kérdezte ijedten Amanda.
  - Valójában csak ez az egy. - mondta idegesen.
  - Anyu, mond ki! - biztatta mosolyogva.
  - Jó. Kimondom. Nem vagy egyke.
  - Tényleg? - Amanda szeme felcsillant.
  - Igen. Van két fiú tesód.
  - Két bátyám? ... - kérdezte kicsit csalódottan.
  - Egy bátyád van ... meg egy iker tesód.
  - Iker tesóm ... - mereven bámulta a nagy semmit - fiú iker tesóm?
  - Igen. - mondta félve, hogy nem fog neki örülni.
Amanda egyszer csak elmosolyodott, és azt mondta: Van két tesóm! Anyja boldogan sóhajtott egyet.
   Szó szerint mindent ki faggatott a tesóiról. Viszont anyja csak bátyjáról, Edről tudott mesélni, iker tesójáról semmit se tud. E miatt pár csepp könny ki hullott édesanyja szeméből. Később Amanda a lehető legszerényebben meg kérdezte:
  - Miért titkoltad el, hogy van két tesóm? - erre anyja zavartan nézett lányára.
  - Tudod, mikor terhes voltam veletek, apáddal úgy döntöttünk, hogy el válunk.
  - Miért én lettem egyke?
  - Mind ketten úgy gondoltunk hogy egy fiúnak jobb ha az apja mellett nevelkedik fel.
  - Az oké, de az még nem derült ki, hogy miért titkoltátok el.
  - Akkor annyit mondok: Mit csinálnál, hogyha kis jelek arra mutatnának, hogy van két tesód? - Amnada gondolkozott. Anyja helyette folytatta - Utánuk keresnél. És az mit csinálna a helyzetünkön? Rontana. Most már érted?
  - Igen. Igazad van. De a bátyám. Ő gondolom tudta, hogy létezem.
  - Igen. És jól titokba tartotta eddig.
   Ez után nem történt semmi különös. A lánynak pakolnia kellett a cuccait. Ugyanis következő nap indul. Végig gondolta, hogy milyen volt az élete. Alsóban senki sem barátkozott vele. Nem tudott alkalmazkodni. Ötödikre átment másik suliba. Ott sikerült össze barátkoznia az osztálytársaival. Sok emléke maradt abból a városból. És élete első normális, egyben legjobb éve után el kell mennie. Még utoljára végig járta a házat. Ezt a képet tartogatta emlékezetében hosszú, hosszú ideig.