Következő nap

   Rob későn ért haza, ezért nem tudta elmondani a többieknek, hogy mi lett Sammel. Másnap reggel került erre sor. Dave a konyhában ült, és ekkor jött be Rob.
  - Jó reggelt - köszönt Rob.
  - Jó reggelt. - köszönt vissza Dave - Mi lett Sammel?
  - Félig meddig jól sikerült, de elvileg néhány dolgot elfelejtett, amit nem kellett volna. De csak arra szabad gondolni, hogy rosszabb is lehetett volna. Szóval, Samnek mázlia volt.
  - Húhh, hála az égnek, hogy jól van! Este belegondoltam, hogy milyen rossz lenne, ha én is elfelejtenék mindent, mint ahogy egyes emberekkel megtörtént. Ezért este szépen, nem aludtam.
  - Legközelebb ne gondolj bele ilyenekbe, csak aludj el. - mosolygott Rob. Erre bejött Ed. Köszönt mindenkinek, és leült az asztalhoz. Dave idegesen mocorgott mellette.
  - Hogy van Sam? - kérdezte Ed.
  - Egész jól sikerült, most valószínű még alszik, de mikor felébred, akkor már otthon lesz. - válaszolt Rob.
  - Örülök neki. - ezután nem szólt többet.
   Reggeli után Ed elment Lizához. Mikor ketten Liza szobájában voltak, Ed látta, hogy ma érdekes napja van Lizának.
  - Mi van veled? - kérdezte.
  - Semmi.
  - Valami történt?
  - Nem.
  - Akkor?
  - Mondom, hogy semmi!
  - Jó, csak olyan furi vagy.
  - Ezt bóknak vettem. - nevetett fel - Na de te meg mit akarsz?
  - Nem tudom. Csak úgy átjöttem.
  - Az gáz, mert nekem dolgom van, amit egyedül kell megcsinálnom.
  - Most csak szívatsz ugye?
  - Sajnálom. És amúgy csak úgy kérdezném ...
  - Igen?
  - Mikor beszéltél utoljára azokkal akik a házban vannak?
  - Ma reggel.
  - Ohh tényleg? És netán Davidel? Vagy esetleg már beszéltél Amandával?
  - Hagyj békén. - röhögött Ed.
  - Csak nem Robbal beszéltél? - mondta, és Ed erre sóhajtott egy nagyot - Ez így nem lesz jó. Hogy a francba lehet téged meggyőzni?
  - Na jó, akkor megyek. - állt fel Ed, és elköszönt Lizától. Liza ezután elővette a bőröndjét, és pakolni kezdett. A pakolás közepette megállt, és félbehagyta az egészet, leült az asztala mögé, és egy papírra írni kezdett egy levelet.
   Amanda egyedül bóklászott a házban, olvasott, és mi egyebet csinált. A kanapén feküdt, és mivel más teendője nem nagyon volt, hát elmélkedni kezdett. Ekkor megérkezett Jace. Hangosan köszönt, és megkereste Amandát, aki továbbra is csentben nézte a levegőt.
  - Én nem bírom ki ebben a házban. - mondta Amanda.
  - Akkor menjünk ki. - és ezzel ki is mentek. Kint sétálgattak, Amanda nem szólt egy szót sem - Valami baj van? - szólalt meg halkan Jace.
  - Kevésbé élvezem az ittlétet.
  - Ezt hogy érted?
  - Túl sokat vagyok egyedül. Tudom, hogy ilyenkor az lenne a normális ha örülnék ennek, de mostanában már egyre jobban zavar, hogy nincs kivel beszéljek.
  - Sajnálom, de még nem mehetsz vissza. Már a végén jársz, de még nem vagy teljesen kész.
  - Tudom ... ha eddig kibírtam akkor továbbra is ki fogom.
  - Pontosan. - mosolygott Jace - De ha jól akarod érezni magadat, akkor menjünk vissza a házba, és csináljunk valami hülyeséget. - mondta, és Amanda  mosolyogva, összeráncolt szemöldökkel föltekintett Jace-re.
   Mikor vissza értek, a nappaliban azon gondolkoztak, hogy mit kellene csinálni.
  - Megvan! - kiáltott fel Jace - Ismered a csacsi csabi kihívást?
  - Igen. - nevetett fel Amanda - De azt pillecukorral kell csinálni, nem?
  - Az igaz, de sok mindennel ki lehet pótolni. - erre a konyhába szaladt, és visszatért pár kiflivel a kezében. Egymás mellé ültek, úgy, hogy ne lássák egymást és a kiflikből letépett falatokat a szájukba tömték, és mindegyik falat után kimondták, hogy csacsi csabi. Mikor tele lett a szájuk, egymás felé fordultak, és felröhögtek. Ekkor valaki kopogtatni kezdett az ajtón. Amanda kinyitotta, és Liza állt ott.
  - Szia. - köszönt halkan Liza.
  - Szia. - köszönt csodálkozva Amanda.
  - Csak pár szót akarok mondani, ezért nem jövök be.
  - Értem.
  - Sajnálom, ami közötted és Ed között történt, csak tudod Ed nagyon önfejű. Bocsánat, hogy az utatokba álltam.
  - Nem te álltál az utamba, én vagyok a hibás. Máris a rosszat hittem el rólad, pedig nem is ismertelek ... Én sajnálom.
  - Ugyan, te csak a bátyádat akartad megvédeni. De ... - nézett a földre - ezt most hagyjuk, mert nekem mennem kell. Csak ennyit akartam. Köszi, hogy meghallgattál.
  - Köszi, hogy őszinte voltál. - mosolygott Amanda. És ezzel Liza elment.
   Liza a vámpír házhoz tartott. Halkan bekopogott, amire Rob kinyitotta az ajtót. Mikor meglátta, máris Edet akarta hívni, de Liza lecsitította.
  - Most az egyszer nem Edhez jöttem. Csak róla lenne szó, de halkan beszéljünk.
  - Jó. - suttogta Rob - Mi a baj?
  - Nincsen baj. Azaz van, csak meg szeretném kérni arra, hogy rakja ezt Ed asztalára. - mondta, és egy borítékot nyújtott - Ennyi lenne.
  - Jó, de mi a baj? Mert az mondtad, hogy van.
  - Akkor kérnék még egy dolgot. Beszéljen Eddel, hogy milyen hibát követ el. Szerintem maga is tudja, hogy miről van szó.
  - Tudom hát. Persze, beszélek vele.
  - Köszönöm a segítséget. - mondta, és már el is indult.
   Mikor a vacsora volt, Rob azzal, hogy "Pillanat, mindjárt jövök" eljött a konyhából, és ekkor bevitte a borítékot Ed szobájába. Mikor vége lett a vacsorának, és Ed a szobájába ment, Rob utána ment, és beszélt Eddel.
  - Szeretnék veled beszélni. - mondta Rob.
  - Gondolom Amandáról.
  - Igen.
  - Vajon mi másról. - ült le az ágyra.
  - Ed, most őszintén. Mi ütött beléd? Te ezelőtt sosem voltál ilyen! És egy fiú sosem ilyen! A fiúk azok akik hamar kibékülnek másokkal, vagy talán rosszul tudom?
  - Hamar kibékülnek másokkal, ha őt bántották meg. De ha azt akit szeretsz, az már más.
  - És te jobban szeretsz egy ismeretlen lányt, mint a húgodat?
  - Ezt hagyjuk, már ezerszer lecsesztetek ezért.
  - Hogy felébredj. De hagyjuk. Mellesleg úgy látszik, hogy valami vár téged az asztalodon. - és ezzel ki is ment Ed szobájából. Ed a borítékot csúnyán bámulta, addig amíg ki nem nyitotta. Egy fehér lap volt benne félbe hajtva. És a levélben ez állt:

     Kedves Ed!

Liza vagyok. Szeretnék mindent megmagyarázni. Gyáva voltam. Gyáva voltam elárulni az igazságot. Vagy inkább, hogy kinek volt igaza. Ezért kértem, hogy bocsáss meg a tesóidnak.
   Eleinte azért kerestelek meg, hogy valóban megvédjem magam, mert féltem. És sok ideig ez is volt, de megismertelek. És végül már megtetszettél. És nem érdekelt semmi, veled akartam foglalkozni, már semmi sem izgatott, csak az, hogy hazudtam. És titkolóztam. És megváltoztam miattad. És most érted el kell mennem.
   A kis öcsém nagyon beteg. Nekem kell mennem, hogy segítsek neki. Most végre bepótolhatom annak egy részét, amit kihagytam. De lehet, hogy nem sokáig ... Csak amikor megint megszólítom, az egy kicsit kínos lesz. Remélem tudod ezzel mire céloztam.
   Sajnálom ezt az egészet, de nálam őszintébb lányt érdemelsz, én meg nem érdemellek meg téged.

Liza

Ui: Rakd le ezt a levelet, és kérj bocsánatot mindenkitől!

   Ed a székén ülve csak a levelet bámulta mereven. A levél kiesett a kezéből, és arcát a kezébe temette. Egy csepp könny is lecseppent, és ekkor felállt, és elindult Dave szobája felé. Bekopogott, és már be is ment.

  - Szia - csukta be az ajtót Ed.

  - Szia - köszönt Dave meglepődve.

  - Bocsánatot szeretnék kérni.

  - Miért?

  - Hogy nem hittem nektek. - mondta, és erre Dave csak nézte.

  - Mi történt?

  - Liza hagyott nekem egy levelet. Elment.

  - Tényleg? Sajnálom.

  - Megírta, hogy valójában nektek volt igazatok. Én ... - nézett a földre - annyira sajnálom ...

  - Értem. - mondta mosolyogva - Én meg bocsájtottam, de Amandának erre nagyobb szüksége van. Menj hozzá most azonnal.

  - De nincs késő?

  - Minél hamarabb, annál jobb.

  - Jó. Akkor megyek. - mondta, és épp kilépett volna, mikor vissza fordult - Köszönöm. - mosolyogta el magát.

  - Nincs mit.

   Ed baktatott a sötét erdőben, és végül elért Amanda házához. Szíve gyorsan verni kezdett az ajtó előtt, kezét felemelte, és lassan kopogott hármat. Amanda nem sokára kinyitotta az ajtót. Mikor meglátta Edet, először nem is hitt a szemének.

  - Szia. Beszélni akarok. - mondta vacogva Ed.

  - Gyere be. - mondta, eközben félt, mert azt hitte, hogy Ed le akarja cseszni.

  - Amanda ... - mondta halkan - Én nagyon sajnálom, hogy nem akartam beszélni veled. Neked volt igazad. Tudom, hogy te csak meg akartál védeni, én meg máris mérges lettem rád, de légy szíves bocsáss nekem meg! - mondta, és karjai ölelésre nyíltak, most először, hogy testvérét meg akarja ölelni, Amanda gyengéden ellökte magától az éppen ölelkezni készülő Edet. Ed értetlenül állt és nézett. Amanda a földet bámulta, és egyszer csak felpillantott.

  - Amíg te mérgelődtél, és Lizával szórakoztál, én addig egyedül, és néha Jaceel itt voltam, és magamat hibáztattam, hogy ha nem tettem volna, akkor még jóba lennénk. Hónapokig elzárva tőletek csak erőltettem magamat, hogy vissza mehessek hozzátok, te meg egyszerűen eldöntöd, hogy most mérges leszel rám, és nem beszélsz velem! Én teljesen depressziós voltam, és egyszer csak beállítasz, hogy bocsássak meg! - erre a szóra kicsordult egy könny a szeméből, Ed pedig végig hallgatva ezt elismerte, hogy most ez tényleg az ő hibája volt. De mivel Amanda már meg is szerette Edet, nem akarta kihagyni a lehetőséget, hogy meg ne ölelje, ezért egyszer csak megölelte őt, és erre Ed szorosan átfogta - Egyébként - engedte el Edet - honnan jöttél rá, hogy Liza ezért keresett? - mondta, és Ed csak nézte őt, a nappaliba mentek, és elmesélte, hogy mi várta az asztalán.

50 nap

   Több mint fél hónappal később a házból Sam készült eltávozni, ugyanis úgy döntött, hogy elmegy. Ő azt gondolta, hogy jobb lesz otthon, mert egy veszélyes hely az ahol most van, és bárhogy próbálta, nem tudta elfogadni azt a tényt, hogy barátait többet nem láthatja. Szóval itt állunk, a ház lakói az egyik legrosszabb korszakukat élik. Senki sem boldog igazán, mindenki magába fordult.
   Amanda egyedül a házban nem tud másra gondolni, hogy ő is mindent elszúrt. Arra gondolt milyen kínos lesz majd amikor visszamegy, mindenki boldogan köszönti, és gratulál neki, hogy sikerült megtennie azt amit kellet, és eközben csak annyit lát, hogy Ed az egyik szobából ránéz, és eltűnik. Valójában csak egy nagy tévedés ami történt. Ezt igazán meg lehetne bocsájtani neki, de sajnos ez sem megy ilyen könnyen.
   Reggel a ház konyhájában Dave reggelizett egyedül, és a nagy semmit bámulva gondolkozott. Vanessa belépett a konyhába, és köszönt Davidnek.
  - Jó reggelt. - köszönt mosolyogva Vanessa.
  - Szia. - kapta fel a fejét.
  - Min töröd a fejed? - ült le.
  - Csak, hogy szétesik a ház. Sam elmegy, Amanda sincs itt, Ed meg nemsokára ott ragad Lizáéknál. Te meg Ray nem tudom mit csináltok, de ti is elmentek és én meg itt leszek egyedül Robbal. Izgi mi?
  - Nyugi, minden rendben lesz. Amanda úgy is mindjárt visszajön.
  - Igen, de akkor sem lesz teljes boldogság. Ed még mindig pipa.
  - Nem tudom, miért van ennyire kiakadva?
  - Jó kérdés. Biztos Liza többet jelentett neki.
  - Mint ti? Nem hinném. Szerintem csak azon csodálkozott, hogy ti ilyet is csináltok. Nem gondolta volna, hogy ti bárkit is meg tudtok gyanúsítani. Most csalódott.
  - Bennünk?
  - Lehet, hogy magában.
  - Áhh, de akkor miért mérges ránk?
  - Azt már nem tudom. Az a lényeg, hogy én amennyire ismerem Edet, nem kell sokat várni, és ő fog bocsánatot kérni. Hidd el nekem. - mosolygott.
  - Neked hiszek. - mosolygott vissza.
   Ekkor Amanda még ébredezett. Egyszer csak hangos kopogást hallott, amire felriadt. Odament az ajtóhoz, kinyitotta, és nem más állt ott mint Jace, aki izgatottan be ment a házba.
  - Tegnap kicsit kérdezősködtem.
  - Hol? - kérdezte Amanda fáradtan.
  - Az itt lakók közül. Kiderült, hogy a város lelke, az ez az erdő.
  - Mármint az alapján ami a  kulcson van?
  - Aha. Már csak meg kell találnunk az erdő közepét, és megvan a kövi lépés.
  - De az erdőnek bonyolult alakja van, hol van a közepe? Meg mihez képest?
  - Azt is kikérdezem majd. Akik itt laknak azok biztos, hogy tudják.
  - Ők biztos. És, mi jót csináltál ma reggel? - mondta a konyha felé haladva.
  - Semmit, ha belegondolok.
  - Sam ma fog elmenni.
  - Ja, már mondtad. Ez érdekes, én nem sok olyan embert ismerek, aki elment.
  - Én azon csodálkozok, hogy a legtöbben itt maradtak.
  - Valakinek jó volt az itt lét.
  - Pedig csomóan azt mesélték, hogy sokszor rossz időszakok voltak itt.
  - Már annak is vége van.
  - Majd kiderül. Patric is azért lett erdőlakó, mert egy rossz időszakban belekeveredett egy dologba, és elküldték.
  - Tényleg? - kérdezte csodálkozva.
  - Igen, miért nem tudtad?
  - Nem beszéltem vele olyan sokat, hogy kiderítsem miért keveredett ide, és másoktól sem tudtam meg. De most már tudom. Nagyjából. - mondta, amikor valaki bekopogott. Amanda kinyitotta, és Sam csak úgy berohant a házba.
  - Sam? - nézte Amanda - Mit csinálsz te itt?
  - El akartam búcsúzni.
  - A többiek tudják, hogy itt vagy?
  - Hát, ha hallották amit ott motyogtam akkor igen, tudják. - haladt a nappali felé. Jace inkább a konyhában maradt, hagyta, hogy ketten beszélni tudjanak. A nappaliban Sam szembe állt Amandával, és ezt mondta - Félek.
  - Attól, hogy nem sikerül?
  - Igen. Ha nem sikerül, egy depis lány leszek, aki ki akarja deríteni, hogy ki volt ő mielőtt elfelejtett mindent.
  - Nyugi, ehhez az a megoldás, hogy majd megkéred a szüleidet, hogy meséljenek rólad, de persze nem az igazságot, és Wrodlangot máris elfelejtheted. És jól leszel. De persze az is meglehet, hogy sikerülni fog. Csak ami itt történt azt fogod elfelejteni. Nyugi, nem lesz semmi baj. - mondta, és erre Sam csak bólogatott.
  - Sajnálom, hogy el kell felejtselek titeket.Nagyon örülök, hogy meg ismerhettelek. - mosolyodott el.
  - Én is téged. Tudom, hogy sikerülni fog. Majd szorítok neked.
  - Köszi.
  - Na most menj, nehogy szívbajt kapjanak a többiek.
  - Jól van.
   Az ajtónál Sam még egy pillanatra vissza tekintett Amandára, elmosolyodott és elment. És az volt az utolsó, hogy látta. És ha Sam a jövőben meglátja majd őt, már nem fogja tudni, hogy vele együtt volt egy titkos városban, egy házban, ahová a Vámpírokat vitték.
   Sam visszafelé mindent jól megnézett, mikor hazaért bement a szobájába, és összepakolt. Órákig csak rakosgatta a cuccait a bőröndökbe. Mikor készen lett, kiment az előtértbe, ahol a többiek már vártak a búcsúzkodásra. Letolta cuccait a lépcsőn, és mindenki elé állt.
  - Körülbelül három óra múlva nem fogok emlékezni rátok. Pedig szívesen gondolnék arra, hogy milyen kedvesek és segítőkészek voltatok velem. Szóval, már tudjátok mit gondolok, és remélem, hogy nektek sikeretek lesz itt. Hogy nektek nem lesz arra szükség, amire nekem igen. Sok sikert. - mosolyodott el könnyes szemmel, és ekkor Vanessa megölelte. Mindenki meg volt egy kicsit hatódva a pillanattól. Ekkor Rob állt előre.
  - Samet el kell kísérnem, és emiatt egyedül lesztek itthon. Ne kelljen úgy hazajönnöm, hogy nem lesz ajtó amin bejöhetek, érthető vagyok? - erre mindenki bólintott egyet.
   Sam és Rob kiléptek az ajtón, és elmentek.

Egy hónap

   Egy hónappal azután, hogy Amanda elment bonyodalmak továbbra is folytatódtak. Amanda már jó volt ereje visszafogásában, de irányítását még gyakorolnia kellett. Jól megismerkedett az erdőben lakókkal, már megszokta, hogy itt lakik, csak hiányzott neki Dave és Ed. Daviddel még tudott beszélgetni, amikor ő hozta a kaját, de Eddel nem. Hogy Ed kibékülhessen Lizával Ednek ki kellett békülnie Amandával. Ed ki is "békült" de nem a legbiztatóbban. Mikor egy nap Ray vitte Amandának a kaját, akkor volt az, hogy Ed az üzente, hogy ki akar békülni vele. Hát igen, ez nem a legszebb volt tőle.
   Amanda reggel a konyhában ült egyedül. Elég korán volt, és Jace még aludt. Miután megreggelizett elment sétálni. Elment abba a bunkiba, amit Ed mutatott nekik. Mikor oda ért, egyszer csak meglátta ott üldögélni Davidet. Mikor Dave meghallotta a bokrokból jövő zörejt, ijedten felpattant. Ekkor Amanda kiugrott a gazból. Csodálkozva néztek egymásra, és szó nélkül megölelték egymást. Ekkor Amanda szembe leült a padra és így szólt:
  - Szomorú vagy? - kérdezte.
  - Hát ... Őszintén? Igen. - mondta, és e hallatán Amanda kérdőn nézett Davidre - Ed hozzám se szól. És alig van otthon mert mindig Lizánál van. Egyik reggel tök kínos volt, ott ült a konyhában, bementem köszöntem, ő vissza köszönt és ennyi. Néma csendben ültünk és zabáltuk a reggelit. És ma már egy hónapja. - mondta szemét lesütve - És veled mizujs?
  - Hát el vagyok itt. Szép ez a hely. És csendes. De néha túl csendes. A hangzavar az nekem biztonság érzetet ad, mikor hallom, hogy van akivel tudok beszélni. De mivel Jace máshol lakik, reggelente tök egyedül vagyok. Meg az olyan napokon amikor Jace vadászni megy. De örülök, hogy veled tudok beszélni. - mosolyodott el - Nem kellett volna Lizát csesztetni. - mondta halkan, és szeme könnyezni kezdett. Dave kezét Amanda vállára tette - Úgy örültem, hogy van két testvérem, erre mikor az egyiket meg akarom védeni, elvesztem őt. Kezdem azt hinni, hogy ezzel mindent elcsesztem. Máris elhittem a rosszat róla.
  - Liza nem mérges rád, mert amit Jace mondott az igaz. Csak nem biztos, hogy Edet át akarná verni. Lehet, hogy tetszik neki ... De most Ed tesz rosszat. Nem gondolja végig a dolgokat.
  - De nem is fogja. Látod, eddig sem sikerült neki. Szóval ... - remegett meg a hangja. Dave még kezét a vállán tartotta, és gondolkozott.
  - Hogy megy a varázsolás?
  - Egyre jobb. Már a veszélyt el tudom kerülni, de használni még nem.
  - Ha el tudod kerülni, akkor miért nem jössz haza?
  - Én hazajönnék, de ...
  - De mi? - értetlenkedett. Amanda csak hosszasan bámulta őt - Ed? - erre Amanda bólintott egy nagyot.
  - Úgy is még csiszolgatni kell rajta.
  - Értem.
  - Mi van Sammel?
  - Mi lenne?
  - Még tartja a kapcsolatot a barátaival?
  - Már nem sokáig ... - dőlt hátra. Amanda össze ráncolt szemöldökkel meredt rá Davidre.
  - Ez mit akar jelenteni?
  - El akar menni a városból. És el fogják venni az erejét.
  - MI?? - kiáltott fel.
  - Ő nem bírja ki a barátai nélkül. Csak azt nem érti meg, ha törölni akarja az itteni emlékeit, akkor lehet hogy rosszul sül el, és semmire sem fog emlékezni. Úgyhogy akkor minden ugrott, hiába küszködött a barátai miatt, ha utána elfelejti őket.
  - Nem biztos, most mondtad.
  - De semmi sem biztos előre.
  - Az igaz. De ha ő ezt akarja. Végül is, ha elfelejti őket, akkor nem lesz szomorú emiatt. Amit nem tud, az nem fáj.
  - De ez a dolog mégis szomorú. Eddigi 13 évét teljesen elfelejti.
  - De ő ezt szeretné, szóval most nem ellenezned, hanem támogatnod kéne őt. Jól esne neki most egy kicsi. - mosolyodott el.
  - Rendben. De most megyek, mert Rob szívbajt fog kapni.
  - Jól van, szia! - állt fel, és ezzel elment.
   Ed Lizánál volt. Beszélgettek, elmentek órák, és mikor elfogyott a téma, Lizának valami eszébe jutott.
  - Hallom még most sem tartod a kapcsolatot a húgoddal. - mondta, és erre Ed a székében hátra dőlt.
  - Kivel beszélgetsz mindig?
  - Mindenkivel beszéltem már. Ed, ugye nem gondolod komolyan, hogy most örökké mérges leszel rá?! Egyszer hazajön, és majd egyszer úgy is beszélő viszonyba fogtok kerülni, ez ellen nem csinálhatsz mást, csak, hogy a beszélgetést hamar elintézed. És akkor neked kell menned, és lehetőleg ne Rayjel üzend majd meg.
  - Az alatt a pár perc alatt amíg vártál rám, és beszélgetni tudtál, azalatt ennyi mindent hallottál?
  - Az most nem lényeg. Figyelj rám. - köszörülte meg a torkát - Nekem van egy öcsém. Régen folyton szekáltuk egymást. Egyszer belezúgtam valakibe, és az öcsém elmondta a fiúnak. Úgy kiakadtam rá, hogy négy hétig nem szóltam hozzá. Ő könyörgött nekem, hogy bocsássak meg neki, de én nem tettem. És ekkor apánk meghalt. Nagyon szegények voltunk, és anyám nem tudta mindkettőnket eltartani, ezért az öcsémet az unokatesómékhoz vitték. És én azóta nem láttam, nem beszéltem vele, nem is tudom, hogy mi történt, mert egy hülyeség miatt nem akartam szóba állni vele. És én érzem, hogy azóta is saját magát hibáztatja emiatt. - mondta halkan, Ed lefagyva ült a széken és meg sem szólalt - Abból a négy hétből hirtelen öt év lett. Most már érted?
  - Igen.
  - És ...
  - Megpróbálom.
  - Akkor haladunk. - mosolyodott el.
   Jace felébredt, Amandával el is mentek gyakorolni. Mikor már haza is értek, akkor megérkezett Amanda kajája. Most Sam hozta.
  - Szia! - köszönt Amanda.
  - Szia. - ment be - Hogy vagy?
  - Jól, haladok. - becsukta az ajtót.
  - Az jó. - mondta a nappali felé haladva.
  - Te hogy vagy?
  - Én jól.
  - És akkor elmész?
  - Elmegyek? - kérdezte értetlenkedve - Ja, akkor tudod. Hát ööö ... Nem tudom. Ez elég nehéz most nekem.
  - Elhiszem. Én sajnálom, ha el kell menned, de ha te így akarod akkor én támogatlak.
  - Köszönöm. - mosolygott - Mond csak, mire vagy képes?
  - Jég és meleg. De a szél is jön majd. Csak az mindig késik. De most, hogy már jobban megy, tök jó érzés. És, még most sem tudom elhinni, hogy létezik ilyen.
  - Ja , én se. De nekem érdemes lenne eldöntenem, hogy elmegyek e mielőtt megjön az erőm.
  - Ja.
  - Na de nekem vissza kell mennem, itt a kajád. - nyújtotta a dobozt - Akkor majd még találkozunk.
  - Remélem. Szia!
  - Szia!
   Jace és Amanda sétálni mentek. Séta közben megláttak egy fát, arra a Fekete Királynő jele volt belevésve. Amanda odasietett, hogy megnézze.
  - A Fekete Királynő jele.
  - Tudom. Sokat tudok róla.
  - Azt szokták mondani, hogy ide elrejtett valamit. - bökött rá a fa törzsére - Annak aki ezt ki nyitja majd. Szép mesék, de ez az a dolog, aminek nem dőlök be. - mondta, és ezzel tovább ment. Amanda viszont ott maradt. Kezét a fa törzsére tette - Ööö ... mit csinálsz?
  - Kinyitom.
  - Mi? Ezt most komolyan elhitted?
  - Igen.
  - Ez csak egy legenda, lehet, hogy nem igaz.
  - De lehet, hogy igen.
  - Miért gondolod, hogy ki tudod nyitni?
  - Mert az unokája vagyok! - fordult Jace felé.
  - A Fekete Királynőnek?
  - Igen - fordult vissza - Nemrég elmentünk több dolgot kideríteni róla. Elmentünk a régi barátnőjéhez, aki elmondta nekünk. És ezzel okot adott arra, hogy miért van ilyen nagy erőm. Érted már?
  - Igen.
  - Jó. - kezét a jelre tette, szemét becsukta, koncentrált, de semmi. Egy ideig még próbálgatta, és egyszer csak a jel elkezdett repedezni. mikor már az egész jelet beborította a sok repedés, Jace öklével ráütött egyet, és így egy üreg jött létre. Az üregben egy kis doboz volt. Amanda lassan kinyitotta, és egy nyakláncot talált benne, amin egy kidíszített kulcs lógott. A kulcs feje egy nagy fekete kő volt - Na nem meg mondtam? - vigyorgott.
  - Jó, most igazad volt. És vajon mihez kell ez a kulcs?
  - Gondolom egy kövi dologhoz. Mondjuk egy láda. Vagy egy rejtett szoba.
  - Lehet. Akkor azt hiszem megvan, mit fogunk csinálni amíg itt vagy.
  - Lehet, hogy nem csak itt lesz.
  - Nem hinném.
  - Én meg hinném! Majd meglátjuk.
  - Ja. De most már menjünk, mert már sötétedik.
   Jaceék hazamentek. Amanda nyakában ott lógott a díszes kulcs. Az ágyában azt nézegette, vizsgálta. Ekkor meglátott a kulcs szárán egy feliratot: A város lelkének közepe kincset rejt.

Fél hónappal később

   15 nappal később Amanda Patric házára már kezdett úgy tekinteni, mint még újabb otthonára. Jacere mint jó barátjára, és a Vámpír házra, mint régi emlékére.

   Lizát már Dave, Amanda és Jace próbálta lebuktatni, de ez ahhoz vezetett, hogy Ed mérges lett rájuk.

   15 nappal azután, miután Amanda elment, délután Jaceszel gyakorolta erejét használni. Ereje annyira megnőtt, hogy még inkább irányíthatatlanná vált. Hogy ennek hamarabb véget vehessen máris nekikezdett a gyakorlásnak. De a napok alatt hiába fejlődött egy picit, ereje növésével szinte ugyan ott találta magát.

   Az erdő közepén található nagyobb tiszta területen ácsorgott Jace és Amanda, azon tűnődve, hogy most mit kéne tenniük.

  - Itt van egy ág. - tört le Jace egy egész vastag ágat - Szorítsd meg erősen, és most arra koncentrálj, hogy ne gyulladjon meg. Ha ezt tudod, akkor a többit is. - mondta, és azzal Amanda kezébe nyomta az ágat. Amanda megfogta, és szemét becsukva szorított az ágon, ami csak egy idő után kezdett füstölögni. De akkor eldobta ijedtében. Jace csak bólogatott jelezvén, hogy ez is menni fog - Áruld el, ha megszorítod, akkor csak égni kezd?

  - Nem - hajolt le Amanda, hogy felvegye a kihűlt botot - van, hogy befagy. De az szokott leginkább befagyni, amire ráütök.

  - Az nem lényeges. Most próbált úgy megfagyasztani, hogy szorítod. - Amanda bólintott, és a fadarabbal szemezve csak koncentrált, szorította, és egy kicsi helyen befagyott.

  - Na, ez nekem nem megy.

  - Ha ennyire biztos vagy benne, akkor nem is fog. Mikor ezt csinálod, akkor arra kell gondolnod, hogy te erősebb vagy ennél. Ha egy benned rejlő dologgal nem tudsz megküzdeni, akkor nem lesz hosszú életed. Mond azt magadnak, hogy erősebb vagy, és hogy képes vagy rá. Így egy idő után megszokod, és végül természetes lesz, hogy nem kell mikróba tenned a kakaódat ahhoz hogy meleg maradjon! - buzdította Jace, mire Amanda hangosan felnevetett - Most - hajolt le Jace, és egy száraz fűcsomót kitépett a földből. Rázni kezdte, hogy a benne maradt föld kijöjjön - fordítva csináljuk. Itt ez a fűcsomó, és ezt most úgy égeted el, hogy rácsapsz. És ne feledd el azt, amit előbb mondtam! - mondta, bele rakta Amanda kezébe, és ezzel egy lépéssel hátrább ment. Amanda mosolyogva nézett rá, és ezután a fűcsomót nézegetve hajtogatta magában, hogy "erősebb vagyok". Erre koncentrálva összecsapta a tenyerében lévő fűcsomót, de az nem gyulladt meg. Újabb erőt szedve rávágott még egyet, és még egyet, és ekkor a fű égni kezdett a kezében. Nagy örömében elejtette az égő fűcsomót, ami a száraz fűre esett rá. A talaj el kezdett égni, és Amanda csak állt ott, és gondolkozott, hogy mit tehetne. Azt gondolta, hogy ha megpróbálja lefagyasztani akkor eláll. De a jég elolvad a tűztől. Ekkor olyan jutott eszébe, amit szinte lehetetlen lenne megtenni. Ha az égető és a fagyasztó erejét egyszerre használja, akkor víz keletkezik, amitől a tűz kialszik. Amanda két kezét a tűz felé tartva próbálta egyesíteni kétféle erejét. Nem ment neki, de a tűz egyre nagyobb területet foglalt el. Ekkor Jace hangját hallotta, aki azt kiabálta, hogy "Nem hiszel magadban!". Ekkor Amanda minden erejét összeszedve vizet bocsátott az égő területre. Sikerült neki. Kezét végigvitte a tűzön, és mikor leállt fáradtan lerogyott a földre. Ekkor Jace oda sétált, és Amandát felhúzva ezt mondta - Mára ennyi elég volt. Büszke vagyok rád - mosolyodott el. És ekkor lassan vissza ballagtak Patric házához. Miközben a házhoz tartottak Amanda így szólt:
  - Amúgy még nem is árultad el mi vagy.
  - Hogy hogy mi? - mondta Jace szemöldökét összehúzva.
  - Hát én Vámpír vagyok, te meg ...
  - Ja, varázsló.
  - Akkor értem miért értesz ehhez ennyire.
  - Hát, jó, hogy itt vagyon, nem igaz? - mosolyodott el.
  - Abszolút.
   Aznap volt a gyűlés a járőrözés ellen. Vanessa a gyűlés előtt egy órával idegesen berontott Ed szobájába. Mondani valója mondjuk nem volt, de azért be ment hozzá. Ed az ágya közepén ücsörgött, ölében a laptoppal amikor Vanessa benyitott. Ed hirtelen felnézett az ideges Vanessára, és lehajtotta a laptopot.
  - Jól vagy? - kérdezte összehúzott szemöldökkel, mire Vanessa járkálni kezdett fel, és alá a szobában.
  - Mi van ha senki sem jön el?
  - Mi? Mire? - értetlenkedett.
  - Hát a gyűlésre! Tudod ... az ma van.
  - Tényleg?
  - Igen.
  - Hát egy ember biztos eljön.
  - Ja, csak én.
  - Egy másik ember is.
  - Ki? - nézett Edre, aki csak mosolygott - Ja, értem. Szóval te jössz.
  - Aha.
  - Király, akkor ketten biztos leszünk. - ült le az ágyra. Ed valami biztatáson törte a fejét - Min gondolkozol?
  - Hogy mivel tudlak felvidítani. De nem nagyon jut eszembe egy jó ötlet.
  - Rajtam most egy teljesen más téma segítene.
  - Értem. - kezdett megint agyalni.
  - Például, hogy mi van Amandával.
  - Vele most nem beszélgetek.
  - Ezt hogy érted?
  - Most nem vagyunk túlságosan jóban.
  - Mert?
  - Mert valaki azt mondta Lizára, hogy ...
  - Hogy csak azért keres téged, hogy megvédjed őt különös helyzetekben.
  - Akkor hallottál a sztoriról.
  - Figyelj, ezért még ne szakítsd meg vele a kapcsolatot. Ő nem akart neked semmi rosszat, sőt meg akart védeni.
  - De ilyeneket elsőre akkor sem kéne elhinnie.
  - Most Amanda tiszta depis, hogy egyedül kell lennie egy üres házban, és még beszélni sem akarsz vele? Annyira ismerem, hogy már megbánhatta amit csinált, és neki most az esne jól, hogyha megbocsátanál! - mondta, erre Ed csak lesütött szemmel megvonta a vállát - Na, ne röhögtess.
  - Úgy is ott van neki az a ... James.
  - Jace, ugyebár.
  - Akkor az. Minek kellek én?
  - El sem hiszem, hogy ezt te mondod. - temette arcát kezébe - És Daviddel mikor beszéltél utoljára?
  - Nem tudom.
  - Elég régen, mi? Azt hittem ismerlek. - állt fel - A gyűlésre inkább el se gyere. - mondta, és kiviharzott Ed szobájából.
   A gyűlés Vanessa meglepetésére jól sikerült. Mikor meglátta azt a nagy tömeget a pusztáson, akkor már igazán bátor lett, és a tömeget buzdítva elmesélte, hogy mit kell csinálniuk a hétköznapjaikban. Aztán a polgármestert felhívta, először komolyan beszélt vele, mintha valami politikai dologról lenne szó, és egyszer csak közölte a polgármesterrel, hogy kérik vissza a gyerekek szabadságát. És ekkor egy jelre a nagy tömeg kiabálni kezdett. És ezzel Vanessának sikerült elérnie azt, hogy a központ kezdjen kifejleszteni egy rendőrséget, tűzoltóságot és mentősöket. Vanessa aznap úgy ment vissza, hogy most sikerült elérnie valamit.
   Vanessát még mindig zavarta ez a Liza téma, és még mindig benne volt a bátorság aznapról, és megkereste Lizát. "Finoman" közölni akarta vele, hogy most mit tett. De arra nem jött rá, hogy ami most Ed és Amanda között van, arról tényleg nem ő tehet. De per pillanat ez most nem izgatta. Liza Edre várva a ház előtt állt, és csak annyit látott, hogy Vanessa mérgesen lépkedett közelebb. Megállt Liza előtt, és csak nézte.
  - Mi a baj? - kérdezte Liza.
  - Az a baj, hogy kavarsz. - mondta, és Liza félve nézte a mérges Vanessát.
  - Miért?
  - Ed miattad nem beszél a húgával!
  - Mi?! Miért?
  - Mert Amanda tudja, hogy csak magadat akarod védeni Eddel, és Amanda megakarta védeni, de Ed kiakadt rá, és azóta nem beszélt vele. Pedig Amanda nincs is a házban. - Liza csak állt egy darabig, és emésztette az előbb hallottakat.
  - Mikor jön ki Ed?
  - Nem tudom.
  - Beszélnem kell vele. - mondta, és olyan komolynak tűnt, hogy Vanessa már hirtelen nem is haragudott rá annyira. Úgy tűnt rendezni akarja ezt a dolgot - Tényleg nem beszélt vele?
  - Egy árva szót sem váltottak azóta, amióta Amanda elment. - mondta, és Liza lehajtotta a fejét.
  - Mióta ment el?
  - Kb. két hete.
  - Basszus, Ed. - nézett az égre - Légyszíves szólj neki, hogy jöjjön ki!
  - Jó. - és ezzel visszaindult a házhoz. Ed kiment, és Liza szomorúan baktatott Ed mellett. Ed csak nézte, és végül feltette a kérdést.
  - Mi a baj? - kérdezte. Liza lassan felnézett rá.
  - Miattam nem állsz szóba a húgoddal, aki két hete elment?
  - Ezt ki mondta?
  - Kit érdekel? Válaszolj.
  - Ez nem miattad van.
  - Hanem?
  - Hanem miatta! - e hallatán Liza csak értetlenkedve az eget bámulta - Valami Jace bemesélte neki, hogy csak azért akarsz velem lenni, mert magadat akarod védeni valaki ellen. - mondta mérgesen.
  - Jogos, hogy Jace ezt mondta.
  - Mi? - Ed megállt és Liza felé fordult.
  - Igen, vele ezért jártam, mert egy fiú folyton piszkált, és én vele védtem meg magam. Aztán Jace erre rájött, és szakított. - vallotta be Liza. Ed meg sem mozdult.
  - Egy fiú piszkált téged?
  - Most nem ez a lényeg. Jace jogosan mondta, Amanda jogosan mondta, mindenki jogosan csinálta azt amit csinált, és emiatt csak rám kell mérgesnek lenned.
  - És engem nem emiatt kerestél fel?
  - Nem.
  - Akkor ennyi.
  - Tényleg? - kapta fel fejét Liza, és már megörült.
  - Igen.
  - Akkor kibékülsz Amandával?
  - Nem.
  - Ed! Kérlek! Azt fogom hinni, hogy miattam van ez az egész.
  - Nem miattad van, és én jogosan vagyok mérges Amandára és Davidre, nem igaz?
  - Nem!
  - Nem érdekel.
  - Én nem akartam ezt ... De ha te így gondolod. - mondta és könnyező szemmel azt mondta - Ha nem békülsz ki vele, akkor én többet nem állok szóba veled. Nem látjuk többé egymást. - mondta és elfutott. Ed utána kiabált, még futni is kezdett felé, de Liza gyorsan elfutott, és Ed már csak annyit látott, hogy a házak között eltűnik.
   Ed hazament. Ami történt az nem ok arra, hogy kibéküljön Amandával és Daviddel, az arra ok, hogy még mérgesebb legyen rájuk. És mivel rájött, hogy Vanessa mondhatta el Lizának, ezért ő is Davidékhez "került".

Az erdő mélyén

   Amanda reggel felkelt, és a nagy üres konyhába ballagott. Patricnek nagyon szép háza volt, vigyázott rá, teljesen tiszta volt. Na, és persze nagyon üres.
   A konyhában ülő Amanda miközben készítette kajáját, azon gondolkozott, hogy el kéne mennie sétálni az erdőben. Ha már itt lesz egy ideig, akkor meg kéne ismerkednie a hellyel. Mikor kész volt így is tett. Bezárta az ajtót, körülnézett, és gondolkozni kezdett azon, hogy most melyik irányba kéne mennie. Elindult egyszer csak, kíváncsi volt hova viszi a lába. Megjegyezte, hogy hol járt, hogy vissza tudjon jutni. Jó sok ideig botorkált az erdőben, azon gondolkodva, hogy mégis Patric hogy élhetett teljesen egyedül egy nagy házban az erdőben.
   Vissza fordult, de ekkor egy kutya megjelent előtte. Vadan ugatni kezdett, és Amanda egyre inkább félt már tőle. Kiabált a kutyának, hogy menjen el, de a kutya nem csitult. Amanda gondolt egyet, és kezét a kutya felé irányította. Magát védve próbálkozott, mikor egyszer csak elő jött egy barna hajú magas srác a bokrok közül.
  - Hallod, ne merd bántani!- kiáltott Amandára az ismeretlen. Amanda ijedten ránézett, és kezét lehajtotta.
  - Sajnálom, csak megijedtem tőle. - mondta, és a srác furcsán fürkészni kezdte Amandát.
  - Te meg mit csinálsz errefelé? Még nem láttalak.
  - Hát, ez egy hosszú történet.
  - Időm mint a tenger. Szeretném megtudni mit csinálsz itt.
  - Ide menekültem, mert túl nagy az erőm. Még nem tudom használni, és veszélyt jelentettem mindenkire, ezért idejöttem.
  - Egy házba?
  - Igen - sétált Amanda a srác mellé - Egyébként Amanda vagyok.
  - Én Jace. - mondta - A ház ahol laksz, hol van? Én csak egyet tudok itt, ...
  - Patric házát, ugye?
  - Igen. Miért?
  - Most én lakom ott.
  - Te tudod hol van Patric?
  - Igen.
  - Huhh ... kezdtük azt hinni, valami baj van vele. Mégis hol van most?
  - Hát ... - sütötte le szemét Amanda - börtönben.
  - Börtön? Mit követett el?
  - Gyerekbántalmazás.
  - Patric? Ez most komoly?
  - Igen. Sajnos. - mondta, és Amandának eszébe jutott, hogy azt mondta Rob, hogy ő küldeti a kaját - Jut eszembe, nekem mennem kell. Szia!
  - Várj, had kísérjelek el!
  - Hát ... Tőlem.
   Jace elkísérte Amandát a házig. Mikor bementek, akkor kezdődött a bemutatkozás.
  - Mond csak ... - kezdte Amanda - Hány éves is vagy? - ment a nappaliba.
  - Én 21. Te? - ült le a fotelba.
  - 12. - mondta és leült Jace mellé.
  - Először vagy itt?
  - Aha.
  - Te szegény.
  - Vannak rokonaid?
  - Vannak, de velük nem tartom a kapcsolatot. Az új rokonaim azok akik itt élnek az erdőben. Szóval már te is közénk tartozol.
  - Én nem maradok itt örökre.
  - Mikor mész el?
  - Nem tudom.
  - Akkor te jössz. Neked vannak rokonaid?
  - Vannak. Van egy ikertesóm, és egy bátyám.
  - Ikertesó?! Ez de király lehet! Valaki aki olyan mint te ...
  - Hát nem igazán. - nevetett fel - Az ikertesóm fiú.
  - Az még jobb! Bátyád mennyi?
  - 19. Most lesz húsz. - mondta, és ezzel elfogyott a téma. Csak ültek és várták mikor jön meg a valaki, aki hozza a kaját - Te miért jöttél az erdőbe?
  - Hát ... - nézett félre - Muszáj elmesélni?
  - Muszáj! - mosolygott Amanda.
  - Egy lány miatt ... - mondta, és azt gondolta ennyi elég lesz Amandának.
  - Húha. Ez aztán a bonyolult sztori. Légyszi meséld el még egyszer, mert nagyon hosszú volt.
  - Jó. Egy lány nagyon tetszett nekem, és én úgy láttam, hogy viszonozza amit érzek, és már éppen azt gondoltam, hogy ő a nagy ő, és kiderült, hogy csak azért járt velem, hogy legyen kivel megvédhesse magát az előző barátja ellen. Mikor éppen megvédtem, akkor egyszer csak eltűnt, és azóta nem láttam.
  - Hahh ... Ez aztán a bunkó lány.
  - Az.
  - Áruld már el, ki ez a csaj?
  - Nem tudom ismered e, Elizabethnek hívják.
  - Liza?
  - Ja.
  - Jujj! - kapott szájához Amanda.
  - Mi van?
  - Kinyiffantom azt a csajt! Szóval ezért figyelte, hogy mikor járkál Ed az utcákon!
  - Ki az az Ed?
  - A bátyám.
  - Ne már! Pont a te bátyád?
  - Még mázli is! Akkor tudjuk figyelmeztetni.
  - Igaz.
   Ekkor valaki kopogtatott az ajtón. Amanda kinyitotta, és az ajtó mögül Dave bukkant fel egy dobozzal a kezében. Dave beljebb jött és meglátta a nappaliban ülő Jacet. Amanda bemutatta Jacenek Davidet.
  - Jace, ő itt az ikertesóm, Dave, ő itt Jace. - mondta zavartan Amanda.
  - Örülök, hogy megismerhettelek. - mosolygott Jace. Dave bólintott, hogy viszonozza.
  - Jace is az erdőben lakik. Most ismerkedtünk meg. Dave, egy kicsit beszélnünk kéne a konyhában. - mondta, és a konyha felé terelte - Bocsi Jace, csak egy pillanat, és itt vagyok. - elindult Daviddel a konyhába. Ahogy bezárta az ajtót, nekitámaszkodott - Liza át akarja verni Edet. - hadarta.
  - Ki?
  - Liza. Ugye tudod kicsoda?
  - Hát nem igazán.
  - Nem láttad még?
  - Ööö ... barna haja van?
  - Igen.
  - Sokat tud arról ki merre lakik?
  - Öö ... Asszem.
  - Látszik, hogy tetszik neki Ed, ugye?
  - Már tudod ki ő.
  - És át akarja verni?
  - Aham - ült le a fejét törve - Jacesszel régen járt Liza, és csak azért, hogy tudja magát védeni valaki ellen. Aztán amikor Jace szembe szált azzal a fazonnal, akkor Liza eltűnt, és nyoma veszett. De most megjelent. És azt akarja, hogy újra eljátszhassa ez a jelenetet. Csak most szegény Edet akarja átverni.
  - És ha Ed tényleg beleszeret, és a csaj cserbenhagyja, akkor megint jönnek a depi rohamai. - fogta fejét Dave.
  - Nyugi, - simogatta meg vállát - ezért kell szólnunk neki, hogy vele ez ne történhessen meg.
  - Benne vagyok.
  - Remek! Akkor ma mond neki, és érd el azt, hogy holnap ő hozza nekem a kaját. Én idehívom Jacet és ő elmeséli a sztorit.
  - Ed nem fogja ezt ilyen könnyen elhinni.
  - Azért hátha nem kell addig várnunk amíg már késő lesz.
  - Remélem.
  - De ha meg is törtnénik, akkor sincs világ vége ... - sütötte le szemét Amanda mosolyogva.
  - Ezt hogy érted?
  - Hát ott van Vanessa.
  - Mármint úgy, hogy ... - mondta, és Amanda hevesen bólogatni kezdett - Azért ezt jó tudni! És mennyire?
  - Szerintem felülmúlja azt, amilyen kapcsolata van Lizával.
  - Akkor nem is olyan vészes a szitu!
  - Hát nem tudom, mi fog ebből kisülni.
  - Én is kíváncsi vagyok rá. Na de én megyek vissza. Egyébként, milyen itt élni?
  - Szép ez a ház.
  - És az erőd hogy van?
  - Még mindig rossz. A fürdőkabin kapaszkodójának már olyan alakja van mind a tenyeremnek, de még nem volt vele különösen bajom.
  - Remélem hamar túl leszel ezen. - mondta, és ekkor búcsúzóul megölelték egymást.
   A Dave a műszakjáról lógott el, hogy elvihesse a kaját Amandának. Megkereste Vanessát, és együtt folytatták a műszakot.
  - Ez aztán elhúzódott. - mondta Vanessa.
  - Csak valamit meg kellett beszélnünk. - montda, és bele gondolt, miért ne mondhatná el Vanessának - Amúgy az volt a téma, hogy az a csaj aki éppen Edre nyomul, az átakarja verni őt. - mondta, és Vanessa hirtelen felnézett.
  - Ki nyomul Edre?
  - Liza.
  - Miért akarja átverni?
  - A csajnak úgy látszik elég vad ex pasija van, és hogy védeni tudja magát ellene, ezért jár valaki mással.
  - Ez hogy derült így ki?
  - Hogy nem Ed lenne az első. Az erdőben él egy srác, akivel Liza ezért járt.
  - És miért gondoljátok, hogy Liza vele is ezért jár? - mondta, mire Dave összehúzott szemöldökkel meredt rá.
  - Most neked nem így kéne reagálnod.
  - Miért, hogyan?
  - Hát mondjuk úgy, hogy azt mondod, hogy utálod ezt a csajt, és meg akarod állítani.
  - Miért mondanám ezt? - erre Dave mosolyogni kezdett - Akkor Amanda mesélt mást is neked.
  - Hát ja. - nevetett fel Dave.

Egy tökéletes hely

   Amanda reggel bement a konyhába, ahol szerencséjére Rob reggelizett. Félve elé ült, és végig gondolta, hogy mit fog mondani. Ahogy végzett vele, nagy levegőt vett, és így szólt:
  - Tudom hova mehetnék el.
  - Az jó. - mondta, és Amanda várt egy kicsit, hogy végiggondolja.
  - Mii?! Ezt most hogy érted?
  - Jó. Ha kell akkor oda mész, de még nem kell.
  - Rob, most már elegem van ebből! Én akarok dönteni az erőmmel kapcsolatban! Én el akarok menni oda!
  - Én felügyelek rád anyád helyett! És én tudom hogy ő ezt nem engedné! Megoldjuk és kész, vita lezárva.
  - Nem intézheted el ezt ilyen könnyen!
  - De, mert ha kell, akkor bezárlak a szobádba, és megcsinálom hogy az ablakot csak bukóra lehessen nyitni! Nekem kell vigyáznom rád, és én nem engedem hogy egyedül kelljen az erdőben, vagy bárhol kóvályognod. - mondta hangosan, és felállt az asztaltól. A hűtőhöz ment, és kinyitotta. Amanda mérgesen hátra csapta magát - Egyébként milyen hely amit találtál?
  - Nem mondom el.
  - Értem. Mit kérsz? - mondta, és erre Amanda forgatni kezdte a szemét.
  - Semmit.
  - Értem, mindjárt megcsinálom. - mikor ezt kimondta akkor belépett Sam. Boldog volt, mint múltkor.
  - Sam - szólalt meg Amanda - megint boldog vagy. Miért?
  - Csak úgy.
  - Csak nem megint ...?
  - Ööö ... nem. - nézett félre, és leült az asztalhoz.
  - Sam, ezt most már komolyan kell venned! Nem érted, hogy ez veszélyes? - mondta, és Sam nem válaszolt, nem akarta, hogy Rob számára kiderüljön.
  - Mi a veszélyes? - kérdezte Rob.
  - Sam beszélget a barátnőjével.
  - MII?! Hogyan?
  - Internet. Video chat.
  - Istenem, szánalmas, hogy az internet veszélyt okoz egy vámpírokkal, varázslókkal és farkasokkal teli városra. Sam, azt akarod, hogy elküldjenek?
  - Elküldeni? - kérdezte Sam - Lehet olyat? Akkor én már mennék is.
  - Ez nem ilyen egyszerű. Ha valakit egy gond miatt küldenek el, akkor elveszik az itteni emlékeit.
  - Az még jobb.
  - Csak ez nem mindig így szokott sikerülni. Volt már, hogy valaki minden emlékét elveszítette. Ez nagyon veszélyes ám. - mondta, és Sam szomorúan nézett le a földre - De kezdjetek reggelizni, mert éhen fogtok halni.
   Amanda és Ed indultak tovább kideríteni, hogy ki volt a Királynő. Mondjuk ezen az ügyön már nem volt mit kideríteni. Még szerencse, hogy élt a legjobb barátja, és ha ő nem akarta elmondani, hogy ki volt, akkor nincs túl sok esély a folytatásra.
  - Még kit lehetne kérdezni? - kérdezte Ed.
  - Nem tudom. Úgy látom erről a témáról ennyit tudtunk kideríteni. Sajnos nincs olyan sok esélyünk.
  - Ne szívass, azt gondolod, hogy ezt nem sikerült megcsinálni? Az igaz, hogy nem tudtuk meg ki volt a Királynő, de kiderítettük, hogy vámpír volt, hogy a 10. Vámpírházban lakott, hogy nagyon sok ereje volt, és még azt is kiderítettük, hogy miért hordott feketét. Emlékszel mennyi ember volt, aki még most is azon rágódik, hogy miért volt olyan sok fekete ruhája? Te csak csettintesz egyet, és kideríted! Valaki ennyire se lenne képes. Szerintem ezt érdemes volt, végre valaki szerette volna megtudni. Mert amint látod, eddig senki sem akarta kideríteni. Szóval te vagy az első, aki nyomozott a legendás Királynő után. - biztatta Amandát sikeresen - De most vissza kell térnünk a járőrözésre. Szegény Vanessát ezzel kíntatjuk.
  - Csak Vanessát? Vajon miért csak rá gondoltál? - mosolygott Amanda.
  - Vanessáékat. Miért, nem ezt mondtam?
  - Nem, csak Vanessát mondtad.
  - Vanessáékra gondoltam.
  - Öhöm!
  - Maradj csöndben.
  - Jó, de azt nem tudod megváltoztatni amit hiszek.
  - Rosszul hiszed.
  - Hé, elárultad magad, azt se tudod mit hiszek!
  - Mit hiszel?
  - Azt hiszem ... hogy kék az ég. De ha te erre azt mondod hogy rosszul hiszem, akkor valami baj van ...
  - Nem ezt hiszed.
  - Úúh tudod mit hiszek, ez azt jelenti, HOGY TE IS AZT HISZED!
  - Ezt meg miért gondolod? - mondta enyhén mosolyogva.
  - Mert mosolyogsz, de visszafogod, és úgy nézel ki mint egy idióta. - vigyorgott Amanda Ed képébe.
  - Szálljunk le erről a témáról.
  - Nem. - mondta, és Ed ijesztően közelebb ment hozzá - Jó, jó nyugi, abbahagyom, csak ne csináld ezt. - Ed tovább folytatta - Hahó, nem hallasz? Ezt ne csináld!
  - Jó, nem csinálom.
   Eközben a háznál egyszer csak valaki kopogtat az ajtón. Rob kinyitja, és az a néni lép be rajta, akit Amanda és Ed tegnap látogattak meg.
  - Jó napot, elnézést a zavarásért, ugye ez a 11. Vámpírház? - kérdezte Debby.
  - Igen. Miben segíthetek?
  - Szeretnék beszélni magával.
  - Természetesen. Fáradjon beljebb.
   Rob beengedte Debbyt, és együtt a nappaliba mentek.
  - Nos szeretném tudatni magával min megy most keresztül Amanda Jensen. - mondta, és erre Rob felfigyelt - Úgy tudom, hogy most nagy erejével küzd, mint annak idején a Fekete Királynő. Neki az volt a megoldás, hogy elvonul egy helyre, ahol egyedül megtanulja szabályozni erejét.
  - Tudom, de Amandának nincs annyi ereje, hogy ehhez kéne folyamodnia.
  - Épp az, hogy annyi ereje van. És én tudom, hogy miért. - mondta, és kinézett az ablakon - Tegnap meglátogattak, hogy megtudjanak néhány dolgot a Fekete Királynőről. A bemutatkozások alapján, és persze a sugdolózások kihallgatásán rájöttem, hogy kik ők valójában. Az a legmókásabb, hogy saját nagyanyjuk után kutatgattak. - mondta, amikor Rob nagyon elcsodálkozott.
  - Tessék?
  - Igen. A Fekete Királynő az ő nagyanyjuk. Ezért van Amandának ekkora ereje. Higgye el, a Fekete Királynő is okozott nagy galibát mikor még csak megjelent ereje. És nem egyszerre jön meg a nagy erő, hanem fokozatosan. Szóval idővel, de egyre veszélyesebb lesz a körülötte lévőknek. Jól gondolja, mit kell tennie, és ha a lány anyja szemében ez hiba, akkor magának tudnia kell: így hozza meg a legjobb döntést. Én mindössze ennyit akartam mondani. Köszönöm, hogy meghallgatott. - és ezzel ki is ment. Rob a nappaliban maradt, és gondolkozott.
   Mikor a járőrözést befejezték, akkor hazasétáltak. Már egész sötét volt. Amanda a szobájában készülődött, egy kicsit el akart menni valahova titokban. De Rob éppen akkor akart vele beszélni. Ekkor meglátta, hogy menni akar.
  - Látom készülsz valahová. - mondta Rob.
  - Hát, nem akarok vitába kezdeni, szóval nem ellenzem.
  - Én csak beszélni akartam veled.
  - Miről?
  - Mégis megengedem, hogy elmenj. De persze nem örökre, és a kaját majd én küldetem valakivel. Persze, ha elmondod hova akarsz rejtőzni. - mondta, és Amanda nem értette miért gondolta meg magát, de úgy érezte, hogy ez megér egy ölelést.
  - Miért gondoltad meg magad?
  - Tudod, ma egy idős nő látogatott meg. Azt mondta tegnap Eddel meglátogattátok a Királynővel kapcsolatban.
  - Igen, Debby néni volt a legjobb barátja. Mit mondott?
  - Rájött, miért van ilyen sok erőd. - mondta, és Amanda azzal a "miért?" arckifejezéssel nézett rá - Nektek volt a nagymamátok. De mivel sosem láttátok őt ezért nem volt világos. - mondta, és Amanda az ágyra ült - Láttam mennyire akarod, és mivel mondta Debby hogy mennyi erőd lesz, ezért én is helyesnek tartom ezt a dolgot. Sajnálom, de ha te ezt gondolod, akkor most kivételesen engedem. Egyébként most már igazán elárulhatnád, hogy mégis milyen hely amit kiválasztottál.
  - Hát jó, de el kell kísérned a börtönbe.
  - Börtön? Mit csinálunk ott?
  - Tudod Patric azt akarja, hogy a háza ne menjen tönkre, ezért oda akarja adni valakinek.
  - Ingyen?
  - Biztos nem tudom ...
  - Hát jó, menjünk.
   Amandáék megkeresték Patricet. Mint mindig egy külön kis szobába vitték őket, és ott egy biztonsági őr felügyelete alatt folyt a beszélgetés.
  - Ugye még kell valaki aki vigyázzon a házadra. - mondta Amanda.
  - Igen. Miért tudsz valakit?
  - Igen. Nekem kéne.
  - És te ott egyedül akarsz lakni?
  - Igen. A nagy erőm miatt veszélyt jelentek másokra, és idő kell hogy megszokjam, bla bla bla ... Érted?
  - Igen, de ez nem azt jelenti, hogy oda is adom. Én ezért keresek valaki, hogy fenntartsa, és ne menjen tönkre. És ezek szerint te tönkre teheted.
  - Neki kell az a ház. - szólalt meg Rob - Nem fogja tönkre tenni. Ha igen akkor én megjavíttatom, esküszöm. Légyszíves, add oda neki. - mondta és Patric elkezdett gondolkozni.
  - Egye fene. Úgy sem lakok én ott már többet. - mondta, és Amanda szívéről egy tonna kő szabadult fel.
   Bonyolultan, de Amandáék megszerezték a kulcsot. Patric elmagyarázta, hogy majd ha beljebb megy az erdőben, akkor ott találkozni fog emberekkel, akiket megkérheti, hogy kísérjék el őt a házhoz. Amanda először megkereste, és utána hazament és összepakolt. A szobájában hevesen kapkodta a fejét, hogy végiggondolja mi kell neki, mögötte Dave szomorúan nézi őt. Mikor Amanda elkészült, akkor mindenki a nappaliba ment, hogy elköszönhessenek Amandától.
  - Sajnálom, hogy most el kell mennem innen, de a ti érdeketekben teszem. - mondta, Amanda, és a legtöbben a földet bámulva hallgatták - Tudom ez hirtelen ért titeket, de nincs vesztegetni való idő. Én nem mondanék többet, majd később visszajövök. Nagyon hiányozni fogtok. - mondta, és mindenki egy körbe ment, és közösen ölelkeztek, kivéve Edet. Rob próbálta buzdítani, hogy ő is ölelje meg, de Ed csak rázta a fejét.
   És Amanda elindult. Ray elkísérte a házig. Az erdőn áthágva, a házhoz érve így szólt Ray:
  - Ez nem olyan kicsi ház.
  - De nekem túl nagy, ahhoz hogy egyedül éljek itt.
  - Minden rendben lesz, te nagyon erős vagy, és megfogod tudni csinálni. Ha egy nap azt fogod gondolni, hogy nincs senkid, akkor nyugodtan hívj engem ha beszélni akarsz.
  - Nagyon aranyos vagy. Köszönöm szépen. - és ekkor megölelték egymást. Búcsút vettek egymástól, és Ray elhagyta Amandát. Amanda egyedül kóválygott a házban, gondolkodva, hogy hol kezdje el.
   Késő este, mikor már mindenki aludt, Vanessa egyszer csak benyit Ed szobájába, és felkapcsolja a villanyt. Ed hirtelen felébredt. Mérgesen nézett Vanessára.
  - Mi a fenét csinálsz? - dörzsölgette a szemét.
  - Emlékszel a tervemre, hogy hogyan kerüljük el a napi járőrözést?
  - Igen, miért?
  - Most akarom megvalósítani. Titkosan. Nem akarok egyedül menni, és csak téged avattalak bele ebbe. Akkor elkísérsz? - kérdezte és Ed haragosan magára húzta a takarót.
  - Tartozol nekem egyel!
  - Köszi!
   A szituáció: Az álmos Ed, és az izgatott Vanessa pizsamában mászkálnak a házak között, és szórólapokat raknak a postaládákba ...
  - Neked miért fontos ez ennyire? - kérdezte Ed.
  - Én csak azt szeretném, ha Davidéknek nem kellene itt járőrözni. Ha már a barátaiktól el lettek szakítva, akkor ne kelljen ügyeket megoldani, meg veszélyes emberek után futkosni. Ennek a városnak még van mit fejlődnie. Ráadásul most Amanda pácban van, mert ő most nem jön ki a házból egy ideig, pedig járőröznie kéne.
  - Ez igaz. - mondta - Végül is örülök, hogy eljöttem. Én helyettem te vagy az aki megvédi a tesóimat ... Szóval az a legkevesebb, hogy itt vagyok.
  - Szerintem ez már jó dolog, hogyha ezért teszed ezt, és nem azért mert kegyetlenül felébresztettelek az éjszaka közepén. - nevetett fel.
  - Amúgy mi van a szórólapon? - kért el egyet.
  - Felolvasom: A város nem rendelkezik rendes rendőrséggel, tűzoltósággal és mentősökkel, és ezért nekik az volt a megoldás, hogy a házakban lévő gyerekektől választanak rendőröket, mentősöket és tűzoltókat. Nagyon sok kiskorú gyerek is belekerült ebbe, akaratuk ellenére. Ha lenne valaki aki ez ellen szegül, akkor jelenjen meg ... ekkor és ekkor.
  - Ez jó. Biztos sokan lesznek akik megjelennek.
  - Hát remélem. Az lenne ezután a rossz, ha nem sikerülne. De én bevállalom. - mondta, és erre Ed elmosolyogta magát.
  - Még utoljára, nagyon hálás vagyok, hogy ezt megcsinálod értük.
  - Hé! Én nem csak értük csinálom! Magamért is! Meg persze érted is.
  - Nem is tudom mi történt volna múltkor, ha Dave nem állította volna le Abiet.
  - Mi történt?
  - Abie épp rám akart támadni, én meg nem csináltam semmi, és Dave védett meg. Elég hülyén érzetem magam ezután ...
  - Mázlista vagy, hogy ilyen tesóid vannak.
  - Igen - mosolyodott el - tudom.

Túl sok erőben

   Itt a nap, hogy megtudjunk a Fekete Királynőről új dolgokat. Patric a börtönben várja Edéket. Miközben ők még csak ébredeztek. Amanda izgatottan vonult a konyhába. Ahol ... nem volt senki. Szóval most az egyszer nem volt kivel beszéljen reggel. Leült. Gondolkozott. Oda ment a hűtőhöz. Kinyitotta. Becsukta. Megint kinyitotta, de észre kellett vennie, hogy miközben másodszorra kinyitotta, nem történt semmi. De szerintem ezzel mindenki így van ... Kivett mindenfélét amit lehetett, és megpróbált magának csinálni valamit. Az egyik fiókot kihúzta, és félve egy késért nyúlt. Felvett egy kést, és leült az asztalhoz. Mindent úgy csinált mintha rendben lett volna, de közben félt nagy erejétől. Fogta a kést, és keze remegni kezdett. Egy ideig csak azt nézte, hogy a kezében tartott kés hogy ugrál, és annyira elege lett ebből, hogy a kést ledobta az asztalra, és fejét fogva csak gondolkozott, mit tehet ez ellen. Ekkor Rob belépett a konyhába.

  - Óvatosan a késsel ... - mondta, mikor meglátta, hogy Amanda mozdulatlanul ült az asztalnál - vagy dobáld nyugodtan. Ne félj ettől, az nem fog segíteni! - ült le Amandával szemben.

  - De félek! Mit tehetnék? Félek, hogy megbántom azokat akik a környezetemben vannak. És én nem tudok mit csinálni ez ellen, mert idő kell, hogy megszokjam, de az olyan sok idő, hogy addig meglesz a világvége! Vagy én okozom a világvégét. - hadarta, és Rob reménykedve a földre nézett. 

  - Lesz megoldás.

  - Én csak azt látnám megoldásnak, hogy elmennék, és amíg meg nem szokom, addig nem jövök vissza.

  - Innen nem mehetsz el, mégis hová akarsz te menni?!

  - Még nem tudom! 

  - Nem mész el.

  - Akkor elszökök! De csak a ti érdeketekben. 

  - Elszöksz? - jött be Dave. Amanda könnyes szemmel nézi testvérét - Hogy érted, hogy elszöksz?

  - Én veszélyt jelentek a házra.

  - Csak mert megolvasztottál egy fém kést?

  - Nem lehet tudni, hogy mit fog okozni a jövőben az erőm. Nem akarom megtudni.

  - De nem mehetsz el! Ha tényleg azt akarod hogy nekünk legyen jó, akkor maradj itt. Én azt akarom. - mondta, Amanda mereven a földet bámulta - És én bármit megteszek, hogy itt maradhass. - mondta, Amanda felállt és egyenesen a szobájába tartott. Miután az ajtót becsukta, az ágyára ült, és az ablakon nézett ki. Ha a házból nem mehet el, akkor marad a szobájában, az egy fokkal biztonságosabb. Amanda kitörölte szeméből azt a pár könnycseppet, oda ment az éjjeli szekrényéhez, és kihúzta a fiókot. Benne volt az osztálykép, amit még Ed rakott oda, amikor Amanda szomorú volt. Amanda a polcára rakta, neki támasztotta a könyveknek. Ezután visszaült az ágyra, és a könyvét kezdte nézegetni. Ekkor Rob belépett, egy tányérral a kezében.
  - Azok alapján, amit a konyhában az asztalon hagytál, úgy gondolom, hogy még nem reggeliztél. - mondta, és beljebb jött. Leült az ágyra, és Amanda kezébe adta a tányért. Amanda maga mellé rakta - ha azt akarod, hogy túl legyél ezen, gyakorolnod kell.
  - Én gyakoroltam, de amikor tudatosan akartam csinálni, akkor alig ment. Aztán később véletlen elestem, na, akkor meg befagyasztottam a földet.
  - Befagyasztottad?
  - Igen.
  - Akkor ezek szerint arra is képes vagy.
  - Miért erre a többiek nem képesek?
  - Nem mindenki. De úgy látszik, te igen. Reggelizz meg, és készülj arra, hogy megyünk gyakorolni.
  - Gyakorolni? Hova?
  - Mondjuk, a pusztásra. Ott sok hely van.
  - Hát ... jó.
  - De el ne feledd, ma még be kell menni Patrichez.
  - Tudom.
   Rob és Amanda kiballagtak a pusztásra. Egyszer csak megálltak, Amanda nem értette, most meg mit kéne tenniük.
  - Na és most?
  - Most használd tudatosan az erődet. És direkt nem mondtam, hogy próbáld.
  - De múltkor próbáltam, de akkor nem nagyon sikerült.
  - De ezek szerint mégis ment valamennyire.
  - Hát ...
  - Na, csináld!
  - Jó. - mondta, és leguggolt a földre - Mit? - nézett fel.
  - Mondjuk a fagyasztást.
  - És mi van ha a fagyasztás helyett felgyújtom?
  - Olyat nem lehet.
  - De.
  - Nem és kész. Ne húzd az időt, gyerünk csináld.
  - Jó - és lerakta a földre a kezét. Koncentrált, nagyon koncentrált, és a föld szépen lassan kezdett befagyni Amanda kezétől. Rob örvendezni kezdett.
  - Na látod megy ez!
  - Megy. - mondta, és felállt - Na most mond meg, hogyan gyakoroljam azt, hogy visszafogjam magam. Az már nehezebb.
  - Ahhoz hozzá kell szokni, még csak pár napja van erőd.
  - Na, ez az én gondom. - mondta, erre Rob már nem tudott választ adni.
  - Akkor gyakoroljuk a másikat. Ha meg tudtad a kést olvasztani, akkor egy száraz fűszálat meg tudsz gyújtani. - tépett le egy marék száraz füvet.
  - Na, azt most inkább nem.
  - Miért?
  - Mert ha elejtem felgyullad a pusztás.
  - Ne dobd el.
  - De akkor ...
  - Nyugi, ha teljesen elégeted, akkor nem lesz baja a kezednek. De ha nem csinálod akkor ez hosszú ideig fog tartani.
  - Csinálom, na. - elvette Rob kezéből a füvet. Szorítani kezdte, és a fű el kezdett égni.
  - Nehogy elengedd, még tartsd a kezedben, amíg el nem ég teljesen! - mondta, és Amanda kezében szépen lassan elégett a fű - Van ehhez érzéked. Szerintem pár nap alatt meg is szokod.
  - Az még jó, hogy elégett, de ha érezted volna, hogy mennyire küszködnöm kell vele, akkor most ezt nem mondtad volna.
  - Akkor még gyakoroljuk.
  - Nem, én képtelen vagyok ezt ma tovább folytatni, majd talán holnap.
  - Akkor holnap.
   Bementek, és Amandáék már indultak is Patrichez a börtönbe. Egy teremben voltak, egy asztalnál ültek, hátul pedig állt egy biztonsági őr.
  - Mit tudsz a Fekete Királynőről? - kérdezte Amanda.
  - Hát, én láttam őt valaha, és szerintem ismerem a legjobb barátját. - mondta Patric.
  - Ki az?
  - Debby Ross. Debby néniként is lehet ismerni. Ha jól tudom még itt él.
  - Nagyon köszönjük! - kiáltott fel Amanda.
  - De még a Királynőről is tudok néhány dolgot.
  - Komolyan?
  - Igen.
  - Mesélj! Időnk mint a tenger.
  - Hát, nekem annál is több. - nevetett fel - Na, szóval. Elképesztően nagy ereje volt, szinte bármit meg tudott csinálni. A többiek álmodoztak ilyen nagy erőről. Én láttam, ahogy egyszer vihart csinált. Elképesztő volt! - mondta, Amanda csak nézett rá. Vajon a Fekete Királynő mit csinált az erejével?
  - Egyébként, - szólalt meg Ed - Debbyt hol találhatjuk?
  - Nem tudom.
  - Én tudom kit kell kérdezni. - mondta Amanda, és mosolyogva Edre nézett - Szerinted ha kiabálni kezdünk az utcák között, hogy "Itt van Ed", akkor Liza előbújik? Szerintem kiváló ötlet lenne!
  - Ha, ha! - mosolygott Ed - Na, Patric, szeretnél még mondani valamit?
  - Csak kérdezni. Tudtok valakit, akinek kellene egy ház? Az enyém üresen van, és nem akarom, hogy tönkre menjen.
  - Sajnos nem.
  - Akkor mindegy. De azért köszönöm.
  - Nincs mit.
   Amanda és Ed csak sétálgattak az utcák között, és várták, hogy Liza előjöjjön.
  - Nem fog sikerülni. - mondta Ed.
  - Ne kiabáld el! Higgy nekem,  két másodperc és elénk ugrik. - mondta, amikor kiáltozást hallott maga mögött, ami Liza volt - Vagy két másodperc, és ordibálni kezd mögöttünk. Nyertem, tessa!
  - Csak félig. - röhögött fel Ed. Liza már ott volt mellettük.
  - Szijjja, Liza! - kiáltott fel Amanda - Ed éppen téged keresett.
  - Tényleg? - mondta Liza csodálkozva.
  - Igen!
  - Igazából - mondta Ed - csak azért kerestünk, mert te azt mondta, hogy tudod hol laknak az emberek. Debby Rost ismered?
  - Igen. - mondta Liza.
  - Hol lakik?
  - Hmm, - kezdett gondolkozni - talán a 13. utcában. Pontosan nem tudom hol, de valahol az elején.
  - Köszi.
  - Szívesen. De most megyek, mert a háztulajdonos ki fog akadni rám.
   Amanda és Ed jó sok ideig sétálgattak, hogy elérjenek a 13, utcához. Aztán el kezdték keresni Debby nénit. Mikor megtalálták, bekopogtattak, és ahogy várták, egy néni nyitotta ki az ajtót. A néni kíváncsian nézett Edékre. Mondták, hogy kiről lenne szó, és a néni beengedte a házába őket.
  - Nagyon kedves volt, de szomorú. - mondta Debby.
  - Miért? - kérdezte Ed.
  - A múltja miatt. Sok mindenkit elvesztett élete során. De én mindig is mellette álltam.
  - Szóval ezért voltak feketék a ruháik? - tette fel a kérdést Amanda.
  - Valószínűleg igen, sosem mertem konkrétan megkérdezni tőle.
  -  Mondja csak, mit tud az erejéről? - kérdezte, és Ed összeráncolt szemöldökkel nézett Amandára.
  - Hát, neki nagyon nagy ereje volt. Úgy emlékszem először csak jég és tűz jelent meg, de kiderült hogy a széllel is tud játszani.
  - Értem.
  - Hozhatok nektek valamit?
  - Én nem kérek, köszönöm. - mondta Ed.
  - Én egy pohár vizet szeretnék.
  - Jól van, mindjárt hozom. - mondta, és kiment a helyről.
  - Amanda - suttogott Ed - miért kérdezgetted az erejéről?
  - Szerintem jól tudod. - mondta, és jött Debby. De ő azt gondolta, hogy itt az ideje egy kicsit hallgatózni. Még megvárta, mi sül ki ebből a beszélgetésből - Lehet, hogy a Királynőnek ugyan az volt a baja régen, ami most nekem. Szeretném megtudni, hogy ő hogyan tanulta meg használni az erejét.
  - Jó, de ne csak erről kérdezgessük, elvégre nem azért vagyunk itt.
  - Rendben. - és ekkor Debby előjött.
  - Itt a vized - adta oda Debby Amandának a pohár vizet - Egyébként hogy hívnak titeket?
  - Én Amanda Jensen vagyok.
  - Értem, és téged hogy hívnak? - kérdezte Edet.
  - Én Ed Jensen vagyok.
  - Áhh. Testvérek vagytok?
  - Igen.
  - Csak ti ketten?
  - Nem, - mondta Amanda - valójában van egy ikertesóm aki fiú.
  - És ő kicsoda?
  - David Jensen.
  - Jól van. Mellesleg melyik házba jártok?
  - 11. Vámpírház.
  - Én a 10.-be jártam! Micsoda véletlen - és a "véletlen"-re érdekes hangsúlyt tett. Amanda és Ed egyre furábban érezték magukat.
  - Nos, megmondja nekünk a Fekete Királynő nevét?
  - Nem mondhatom, megígértem neki, hogy senki felett nem fedem fel.
  - Értem. Van valami, amit szívesen elmondana róla?
  - Igen, például, hogy régen, amikor még éppen az erejét akarta megszokni, akkor elment egy időre, és később visszajött. - mondta, és Amanda idegesen nyelt egyet.
  - Hova ment?
  - Nem tudom. Az erdőbe talán. Az ott élő emberek segítettek neki megszokni az erejét. Ők teljesen olyanok mint az indiánok.
  - Akkor végül bevált ez az ötlet?
  - Igen, teljesen bevált. - mondta, amikor meglátta az Amanda mellet ülő Edet, aki a fejét fogta a hallottak alapján - Nem tudom, hogy még mi az amit elmondhatok róla.
  - Akkor köszönjük. - mondta Ed, és már felállt.
   Az úton Amanda egy szót se szólalt. Ed félt, hogy most még inkább el akar menni. De hiába mond bármit is, nagyobb oka nincsen, hogy meggátolja abban, hogy elmenjen a házból.
  - És hova akarsz menni?
  - Hogy hogy hova akarok menni?
  - Tudod te. - mondta, és Amanda szomorúan ránézett.
  - Nem tudom. De eddig ez tűnt a legjobb ötletnek. Én próbáltam százféle megoldást keresni, de csak ez az egy a jó. A többiben ártanék másoknak. Nekem most az a fontos, hogy távol legyek tőletek.
  - Sajnálom, hogy ez a megoldás.
  - Te miért nem kezdesz veszekedni velem?
  - Értelmetlen. Ráadásul nincs min vitázni, ha nem tudod hova akarsz menni. Én csak attól félek, hogy magadnak ártasz.
  - De én saját magamnak nem tudok ártani az erőmmel.
  - Én úgy értem, hogy úgy ártanál magadnak, hogy egyedül vagy egy házban, nincs kivel beszélni, és ettől az ember megőrül.
  - De tudsz jobb ötletet?
  - Nem.
   A nap nehéz volt. Amanda úgy érzi magát mint egy rongy, testileg, de leginkább lelkileg. Este az ágyában feküdve a helyen gondolkozott, ahova el fog rejtőzködni. Egyszer csak beugrott neki egy hely, ami jó lenne. És végül abban a tudatban, hogy megvan a megoldás, egyszer csak elaludt.