Amanda reggel felkelt, és a nagy üres konyhába ballagott. Patricnek nagyon szép háza volt, vigyázott rá, teljesen tiszta volt. Na, és persze nagyon üres.
A konyhában ülő Amanda miközben készítette kajáját, azon gondolkozott, hogy el kéne mennie sétálni az erdőben. Ha már itt lesz egy ideig, akkor meg kéne ismerkednie a hellyel. Mikor kész volt így is tett. Bezárta az ajtót, körülnézett, és gondolkozni kezdett azon, hogy most melyik irányba kéne mennie. Elindult egyszer csak, kíváncsi volt hova viszi a lába. Megjegyezte, hogy hol járt, hogy vissza tudjon jutni. Jó sok ideig botorkált az erdőben, azon gondolkodva, hogy mégis Patric hogy élhetett teljesen egyedül egy nagy házban az erdőben.
Vissza fordult, de ekkor egy kutya megjelent előtte. Vadan ugatni kezdett, és Amanda egyre inkább félt már tőle. Kiabált a kutyának, hogy menjen el, de a kutya nem csitult. Amanda gondolt egyet, és kezét a kutya felé irányította. Magát védve próbálkozott, mikor egyszer csak elő jött egy barna hajú magas srác a bokrok közül.
- Hallod, ne merd bántani!- kiáltott Amandára az ismeretlen. Amanda ijedten ránézett, és kezét lehajtotta.
- Sajnálom, csak megijedtem tőle. - mondta, és a srác furcsán fürkészni kezdte Amandát.
- Te meg mit csinálsz errefelé? Még nem láttalak.
- Hát, ez egy hosszú történet.
- Időm mint a tenger. Szeretném megtudni mit csinálsz itt.
- Ide menekültem, mert túl nagy az erőm. Még nem tudom használni, és veszélyt jelentettem mindenkire, ezért idejöttem.
- Egy házba?
- Igen - sétált Amanda a srác mellé - Egyébként Amanda vagyok.
- Én Jace. - mondta - A ház ahol laksz, hol van? Én csak egyet tudok itt, ...
- Patric házát, ugye?
- Igen. Miért?
- Most én lakom ott.
- Te tudod hol van Patric?
- Igen.
- Huhh ... kezdtük azt hinni, valami baj van vele. Mégis hol van most?
- Hát ... - sütötte le szemét Amanda - börtönben.
- Börtön? Mit követett el?
- Gyerekbántalmazás.
- Patric? Ez most komoly?
- Igen. Sajnos. - mondta, és Amandának eszébe jutott, hogy azt mondta Rob, hogy ő küldeti a kaját - Jut eszembe, nekem mennem kell. Szia!
- Várj, had kísérjelek el!
- Hát ... Tőlem.
Jace elkísérte Amandát a házig. Mikor bementek, akkor kezdődött a bemutatkozás.
- Mond csak ... - kezdte Amanda - Hány éves is vagy? - ment a nappaliba.
- Én 21. Te? - ült le a fotelba.
- 12. - mondta és leült Jace mellé.
- Először vagy itt?
- Aha.
- Te szegény.
- Vannak rokonaid?
- Vannak, de velük nem tartom a kapcsolatot. Az új rokonaim azok akik itt élnek az erdőben. Szóval már te is közénk tartozol.
- Én nem maradok itt örökre.
- Mikor mész el?
- Nem tudom.
- Akkor te jössz. Neked vannak rokonaid?
- Vannak. Van egy ikertesóm, és egy bátyám.
- Ikertesó?! Ez de király lehet! Valaki aki olyan mint te ...
- Hát nem igazán. - nevetett fel - Az ikertesóm fiú.
- Az még jobb! Bátyád mennyi?
- 19. Most lesz húsz. - mondta, és ezzel elfogyott a téma. Csak ültek és várták mikor jön meg a valaki, aki hozza a kaját - Te miért jöttél az erdőbe?
- Hát ... - nézett félre - Muszáj elmesélni?
- Muszáj! - mosolygott Amanda.
- Egy lány miatt ... - mondta, és azt gondolta ennyi elég lesz Amandának.
- Húha. Ez aztán a bonyolult sztori. Légyszi meséld el még egyszer, mert nagyon hosszú volt.
- Jó. Egy lány nagyon tetszett nekem, és én úgy láttam, hogy viszonozza amit érzek, és már éppen azt gondoltam, hogy ő a nagy ő, és kiderült, hogy csak azért járt velem, hogy legyen kivel megvédhesse magát az előző barátja ellen. Mikor éppen megvédtem, akkor egyszer csak eltűnt, és azóta nem láttam.
- Hahh ... Ez aztán a bunkó lány.
- Az.
- Áruld már el, ki ez a csaj?
- Nem tudom ismered e, Elizabethnek hívják.
- Liza?
- Ja.
- Jujj! - kapott szájához Amanda.
- Mi van?
- Kinyiffantom azt a csajt! Szóval ezért figyelte, hogy mikor járkál Ed az utcákon!
- Ki az az Ed?
- A bátyám.
- Ne már! Pont a te bátyád?
- Még mázli is! Akkor tudjuk figyelmeztetni.
- Igaz.
Ekkor valaki kopogtatott az ajtón. Amanda kinyitotta, és az ajtó mögül Dave bukkant fel egy dobozzal a kezében. Dave beljebb jött és meglátta a nappaliban ülő Jacet. Amanda bemutatta Jacenek Davidet.
- Jace, ő itt az ikertesóm, Dave, ő itt Jace. - mondta zavartan Amanda.
- Örülök, hogy megismerhettelek. - mosolygott Jace. Dave bólintott, hogy viszonozza.
- Jace is az erdőben lakik. Most ismerkedtünk meg. Dave, egy kicsit beszélnünk kéne a konyhában. - mondta, és a konyha felé terelte - Bocsi Jace, csak egy pillanat, és itt vagyok. - elindult Daviddel a konyhába. Ahogy bezárta az ajtót, nekitámaszkodott - Liza át akarja verni Edet. - hadarta.
- Ki?
- Liza. Ugye tudod kicsoda?
- Hát nem igazán.
- Nem láttad még?
- Ööö ... barna haja van?
- Igen.
- Sokat tud arról ki merre lakik?
- Öö ... Asszem.
- Látszik, hogy tetszik neki Ed, ugye?
- Már tudod ki ő.
- És át akarja verni?
- Aham - ült le a fejét törve - Jacesszel régen járt Liza, és csak azért, hogy tudja magát védeni valaki ellen. Aztán amikor Jace szembe szált azzal a fazonnal, akkor Liza eltűnt, és nyoma veszett. De most megjelent. És azt akarja, hogy újra eljátszhassa ez a jelenetet. Csak most szegény Edet akarja átverni.
- És ha Ed tényleg beleszeret, és a csaj cserbenhagyja, akkor megint jönnek a depi rohamai. - fogta fejét Dave.
- Nyugi, - simogatta meg vállát - ezért kell szólnunk neki, hogy vele ez ne történhessen meg.
- Benne vagyok.
- Remek! Akkor ma mond neki, és érd el azt, hogy holnap ő hozza nekem a kaját. Én idehívom Jacet és ő elmeséli a sztorit.
- Ed nem fogja ezt ilyen könnyen elhinni.
- Azért hátha nem kell addig várnunk amíg már késő lesz.
- Remélem.
- De ha meg is törtnénik, akkor sincs világ vége ... - sütötte le szemét Amanda mosolyogva.
- Ezt hogy érted?
- Hát ott van Vanessa.
- Mármint úgy, hogy ... - mondta, és Amanda hevesen bólogatni kezdett - Azért ezt jó tudni! És mennyire?
- Szerintem felülmúlja azt, amilyen kapcsolata van Lizával.
- Akkor nem is olyan vészes a szitu!
- Hát nem tudom, mi fog ebből kisülni.
- Én is kíváncsi vagyok rá. Na de én megyek vissza. Egyébként, milyen itt élni?
- Szép ez a ház.
- És az erőd hogy van?
- Még mindig rossz. A fürdőkabin kapaszkodójának már olyan alakja van mind a tenyeremnek, de még nem volt vele különösen bajom.
- Remélem hamar túl leszel ezen. - mondta, és ekkor búcsúzóul megölelték egymást.
A Dave a műszakjáról lógott el, hogy elvihesse a kaját Amandának. Megkereste Vanessát, és együtt folytatták a műszakot.
- Ez aztán elhúzódott. - mondta Vanessa.
- Csak valamit meg kellett beszélnünk. - montda, és bele gondolt, miért ne mondhatná el Vanessának - Amúgy az volt a téma, hogy az a csaj aki éppen Edre nyomul, az átakarja verni őt. - mondta, és Vanessa hirtelen felnézett.
- Ki nyomul Edre?
- Liza.
- Miért akarja átverni?
- A csajnak úgy látszik elég vad ex pasija van, és hogy védeni tudja magát ellene, ezért jár valaki mással.
- Ez hogy derült így ki?
- Hogy nem Ed lenne az első. Az erdőben él egy srác, akivel Liza ezért járt.
- És miért gondoljátok, hogy Liza vele is ezért jár? - mondta, mire Dave összehúzott szemöldökkel meredt rá.
- Most neked nem így kéne reagálnod.
- Miért, hogyan?
- Hát mondjuk úgy, hogy azt mondod, hogy utálod ezt a csajt, és meg akarod állítani.
- Miért mondanám ezt? - erre Dave mosolyogni kezdett - Akkor Amanda mesélt mást is neked.
- Hát ja. - nevetett fel Dave.
2014. március 24., hétfő
2014. március 18., kedd
Egy tökéletes hely
Amanda reggel bement a konyhába, ahol szerencséjére Rob reggelizett. Félve elé ült, és végig gondolta, hogy mit fog mondani. Ahogy végzett vele, nagy levegőt vett, és így szólt:
- Tudom hova mehetnék el.
- Az jó. - mondta, és Amanda várt egy kicsit, hogy végiggondolja.
- Mii?! Ezt most hogy érted?
- Jó. Ha kell akkor oda mész, de még nem kell.
- Rob, most már elegem van ebből! Én akarok dönteni az erőmmel kapcsolatban! Én el akarok menni oda!
- Én felügyelek rád anyád helyett! És én tudom hogy ő ezt nem engedné! Megoldjuk és kész, vita lezárva.
- Nem intézheted el ezt ilyen könnyen!
- De, mert ha kell, akkor bezárlak a szobádba, és megcsinálom hogy az ablakot csak bukóra lehessen nyitni! Nekem kell vigyáznom rád, és én nem engedem hogy egyedül kelljen az erdőben, vagy bárhol kóvályognod. - mondta hangosan, és felállt az asztaltól. A hűtőhöz ment, és kinyitotta. Amanda mérgesen hátra csapta magát - Egyébként milyen hely amit találtál?
- Nem mondom el.
- Értem. Mit kérsz? - mondta, és erre Amanda forgatni kezdte a szemét.
- Semmit.
- Értem, mindjárt megcsinálom. - mikor ezt kimondta akkor belépett Sam. Boldog volt, mint múltkor.
- Sam - szólalt meg Amanda - megint boldog vagy. Miért?
- Csak úgy.
- Csak nem megint ...?
- Ööö ... nem. - nézett félre, és leült az asztalhoz.
- Sam, ezt most már komolyan kell venned! Nem érted, hogy ez veszélyes? - mondta, és Sam nem válaszolt, nem akarta, hogy Rob számára kiderüljön.
- Mi a veszélyes? - kérdezte Rob.
- Sam beszélget a barátnőjével.
- MII?! Hogyan?
- Internet. Video chat.
- Istenem, szánalmas, hogy az internet veszélyt okoz egy vámpírokkal, varázslókkal és farkasokkal teli városra. Sam, azt akarod, hogy elküldjenek?
- Elküldeni? - kérdezte Sam - Lehet olyat? Akkor én már mennék is.
- Ez nem ilyen egyszerű. Ha valakit egy gond miatt küldenek el, akkor elveszik az itteni emlékeit.
- Az még jobb.
- Csak ez nem mindig így szokott sikerülni. Volt már, hogy valaki minden emlékét elveszítette. Ez nagyon veszélyes ám. - mondta, és Sam szomorúan nézett le a földre - De kezdjetek reggelizni, mert éhen fogtok halni.
Amanda és Ed indultak tovább kideríteni, hogy ki volt a Királynő. Mondjuk ezen az ügyön már nem volt mit kideríteni. Még szerencse, hogy élt a legjobb barátja, és ha ő nem akarta elmondani, hogy ki volt, akkor nincs túl sok esély a folytatásra.
- Még kit lehetne kérdezni? - kérdezte Ed.
- Nem tudom. Úgy látom erről a témáról ennyit tudtunk kideríteni. Sajnos nincs olyan sok esélyünk.
- Ne szívass, azt gondolod, hogy ezt nem sikerült megcsinálni? Az igaz, hogy nem tudtuk meg ki volt a Királynő, de kiderítettük, hogy vámpír volt, hogy a 10. Vámpírházban lakott, hogy nagyon sok ereje volt, és még azt is kiderítettük, hogy miért hordott feketét. Emlékszel mennyi ember volt, aki még most is azon rágódik, hogy miért volt olyan sok fekete ruhája? Te csak csettintesz egyet, és kideríted! Valaki ennyire se lenne képes. Szerintem ezt érdemes volt, végre valaki szerette volna megtudni. Mert amint látod, eddig senki sem akarta kideríteni. Szóval te vagy az első, aki nyomozott a legendás Királynő után. - biztatta Amandát sikeresen - De most vissza kell térnünk a járőrözésre. Szegény Vanessát ezzel kíntatjuk.
- Csak Vanessát? Vajon miért csak rá gondoltál? - mosolygott Amanda.
- Vanessáékat. Miért, nem ezt mondtam?
- Nem, csak Vanessát mondtad.
- Vanessáékra gondoltam.
- Öhöm!
- Maradj csöndben.
- Jó, de azt nem tudod megváltoztatni amit hiszek.
- Rosszul hiszed.
- Hé, elárultad magad, azt se tudod mit hiszek!
- Mit hiszel?
- Azt hiszem ... hogy kék az ég. De ha te erre azt mondod hogy rosszul hiszem, akkor valami baj van ...
- Nem ezt hiszed.
- Úúh tudod mit hiszek, ez azt jelenti, HOGY TE IS AZT HISZED!
- Ezt meg miért gondolod? - mondta enyhén mosolyogva.
- Mert mosolyogsz, de visszafogod, és úgy nézel ki mint egy idióta. - vigyorgott Amanda Ed képébe.
- Szálljunk le erről a témáról.
- Nem. - mondta, és Ed ijesztően közelebb ment hozzá - Jó, jó nyugi, abbahagyom, csak ne csináld ezt. - Ed tovább folytatta - Hahó, nem hallasz? Ezt ne csináld!
- Jó, nem csinálom.
Eközben a háznál egyszer csak valaki kopogtat az ajtón. Rob kinyitja, és az a néni lép be rajta, akit Amanda és Ed tegnap látogattak meg.
- Jó napot, elnézést a zavarásért, ugye ez a 11. Vámpírház? - kérdezte Debby.
- Igen. Miben segíthetek?
- Szeretnék beszélni magával.
- Természetesen. Fáradjon beljebb.
Rob beengedte Debbyt, és együtt a nappaliba mentek.
- Nos szeretném tudatni magával min megy most keresztül Amanda Jensen. - mondta, és erre Rob felfigyelt - Úgy tudom, hogy most nagy erejével küzd, mint annak idején a Fekete Királynő. Neki az volt a megoldás, hogy elvonul egy helyre, ahol egyedül megtanulja szabályozni erejét.
- Tudom, de Amandának nincs annyi ereje, hogy ehhez kéne folyamodnia.
- Épp az, hogy annyi ereje van. És én tudom, hogy miért. - mondta, és kinézett az ablakon - Tegnap meglátogattak, hogy megtudjanak néhány dolgot a Fekete Királynőről. A bemutatkozások alapján, és persze a sugdolózások kihallgatásán rájöttem, hogy kik ők valójában. Az a legmókásabb, hogy saját nagyanyjuk után kutatgattak. - mondta, amikor Rob nagyon elcsodálkozott.
- Tessék?
- Igen. A Fekete Királynő az ő nagyanyjuk. Ezért van Amandának ekkora ereje. Higgye el, a Fekete Királynő is okozott nagy galibát mikor még csak megjelent ereje. És nem egyszerre jön meg a nagy erő, hanem fokozatosan. Szóval idővel, de egyre veszélyesebb lesz a körülötte lévőknek. Jól gondolja, mit kell tennie, és ha a lány anyja szemében ez hiba, akkor magának tudnia kell: így hozza meg a legjobb döntést. Én mindössze ennyit akartam mondani. Köszönöm, hogy meghallgatott. - és ezzel ki is ment. Rob a nappaliban maradt, és gondolkozott.
Mikor a járőrözést befejezték, akkor hazasétáltak. Már egész sötét volt. Amanda a szobájában készülődött, egy kicsit el akart menni valahova titokban. De Rob éppen akkor akart vele beszélni. Ekkor meglátta, hogy menni akar.
- Látom készülsz valahová. - mondta Rob.
- Hát, nem akarok vitába kezdeni, szóval nem ellenzem.
- Én csak beszélni akartam veled.
- Miről?
- Mégis megengedem, hogy elmenj. De persze nem örökre, és a kaját majd én küldetem valakivel. Persze, ha elmondod hova akarsz rejtőzni. - mondta, és Amanda nem értette miért gondolta meg magát, de úgy érezte, hogy ez megér egy ölelést.
- Miért gondoltad meg magad?
- Tudod, ma egy idős nő látogatott meg. Azt mondta tegnap Eddel meglátogattátok a Királynővel kapcsolatban.
- Igen, Debby néni volt a legjobb barátja. Mit mondott?
- Rájött, miért van ilyen sok erőd. - mondta, és Amanda azzal a "miért?" arckifejezéssel nézett rá - Nektek volt a nagymamátok. De mivel sosem láttátok őt ezért nem volt világos. - mondta, és Amanda az ágyra ült - Láttam mennyire akarod, és mivel mondta Debby hogy mennyi erőd lesz, ezért én is helyesnek tartom ezt a dolgot. Sajnálom, de ha te ezt gondolod, akkor most kivételesen engedem. Egyébként most már igazán elárulhatnád, hogy mégis milyen hely amit kiválasztottál.
- Hát jó, de el kell kísérned a börtönbe.
- Börtön? Mit csinálunk ott?
- Tudod Patric azt akarja, hogy a háza ne menjen tönkre, ezért oda akarja adni valakinek.
- Ingyen?
- Biztos nem tudom ...
- Hát jó, menjünk.
Amandáék megkeresték Patricet. Mint mindig egy külön kis szobába vitték őket, és ott egy biztonsági őr felügyelete alatt folyt a beszélgetés.
- Ugye még kell valaki aki vigyázzon a házadra. - mondta Amanda.
- Igen. Miért tudsz valakit?
- Igen. Nekem kéne.
- És te ott egyedül akarsz lakni?
- Igen. A nagy erőm miatt veszélyt jelentek másokra, és idő kell hogy megszokjam, bla bla bla ... Érted?
- Igen, de ez nem azt jelenti, hogy oda is adom. Én ezért keresek valaki, hogy fenntartsa, és ne menjen tönkre. És ezek szerint te tönkre teheted.
- Neki kell az a ház. - szólalt meg Rob - Nem fogja tönkre tenni. Ha igen akkor én megjavíttatom, esküszöm. Légyszíves, add oda neki. - mondta és Patric elkezdett gondolkozni.
- Egye fene. Úgy sem lakok én ott már többet. - mondta, és Amanda szívéről egy tonna kő szabadult fel.
Bonyolultan, de Amandáék megszerezték a kulcsot. Patric elmagyarázta, hogy majd ha beljebb megy az erdőben, akkor ott találkozni fog emberekkel, akiket megkérheti, hogy kísérjék el őt a házhoz. Amanda először megkereste, és utána hazament és összepakolt. A szobájában hevesen kapkodta a fejét, hogy végiggondolja mi kell neki, mögötte Dave szomorúan nézi őt. Mikor Amanda elkészült, akkor mindenki a nappaliba ment, hogy elköszönhessenek Amandától.
- Sajnálom, hogy most el kell mennem innen, de a ti érdeketekben teszem. - mondta, Amanda, és a legtöbben a földet bámulva hallgatták - Tudom ez hirtelen ért titeket, de nincs vesztegetni való idő. Én nem mondanék többet, majd később visszajövök. Nagyon hiányozni fogtok. - mondta, és mindenki egy körbe ment, és közösen ölelkeztek, kivéve Edet. Rob próbálta buzdítani, hogy ő is ölelje meg, de Ed csak rázta a fejét.
És Amanda elindult. Ray elkísérte a házig. Az erdőn áthágva, a házhoz érve így szólt Ray:
- Ez nem olyan kicsi ház.
- De nekem túl nagy, ahhoz hogy egyedül éljek itt.
- Minden rendben lesz, te nagyon erős vagy, és megfogod tudni csinálni. Ha egy nap azt fogod gondolni, hogy nincs senkid, akkor nyugodtan hívj engem ha beszélni akarsz.
- Nagyon aranyos vagy. Köszönöm szépen. - és ekkor megölelték egymást. Búcsút vettek egymástól, és Ray elhagyta Amandát. Amanda egyedül kóválygott a házban, gondolkodva, hogy hol kezdje el.
Késő este, mikor már mindenki aludt, Vanessa egyszer csak benyit Ed szobájába, és felkapcsolja a villanyt. Ed hirtelen felébredt. Mérgesen nézett Vanessára.
- Mi a fenét csinálsz? - dörzsölgette a szemét.
- Emlékszel a tervemre, hogy hogyan kerüljük el a napi járőrözést?
- Igen, miért?
- Most akarom megvalósítani. Titkosan. Nem akarok egyedül menni, és csak téged avattalak bele ebbe. Akkor elkísérsz? - kérdezte és Ed haragosan magára húzta a takarót.
- Tartozol nekem egyel!
- Köszi!
A szituáció: Az álmos Ed, és az izgatott Vanessa pizsamában mászkálnak a házak között, és szórólapokat raknak a postaládákba ...
- Neked miért fontos ez ennyire? - kérdezte Ed.
- Én csak azt szeretném, ha Davidéknek nem kellene itt járőrözni. Ha már a barátaiktól el lettek szakítva, akkor ne kelljen ügyeket megoldani, meg veszélyes emberek után futkosni. Ennek a városnak még van mit fejlődnie. Ráadásul most Amanda pácban van, mert ő most nem jön ki a házból egy ideig, pedig járőröznie kéne.
- Ez igaz. - mondta - Végül is örülök, hogy eljöttem. Én helyettem te vagy az aki megvédi a tesóimat ... Szóval az a legkevesebb, hogy itt vagyok.
- Szerintem ez már jó dolog, hogyha ezért teszed ezt, és nem azért mert kegyetlenül felébresztettelek az éjszaka közepén. - nevetett fel.
- Amúgy mi van a szórólapon? - kért el egyet.
- Felolvasom: A város nem rendelkezik rendes rendőrséggel, tűzoltósággal és mentősökkel, és ezért nekik az volt a megoldás, hogy a házakban lévő gyerekektől választanak rendőröket, mentősöket és tűzoltókat. Nagyon sok kiskorú gyerek is belekerült ebbe, akaratuk ellenére. Ha lenne valaki aki ez ellen szegül, akkor jelenjen meg ... ekkor és ekkor.
- Ez jó. Biztos sokan lesznek akik megjelennek.
- Hát remélem. Az lenne ezután a rossz, ha nem sikerülne. De én bevállalom. - mondta, és erre Ed elmosolyogta magát.
- Még utoljára, nagyon hálás vagyok, hogy ezt megcsinálod értük.
- Hé! Én nem csak értük csinálom! Magamért is! Meg persze érted is.
- Nem is tudom mi történt volna múltkor, ha Dave nem állította volna le Abiet.
- Mi történt?
- Abie épp rám akart támadni, én meg nem csináltam semmi, és Dave védett meg. Elég hülyén érzetem magam ezután ...
- Mázlista vagy, hogy ilyen tesóid vannak.
- Igen - mosolyodott el - tudom.
- Tudom hova mehetnék el.
- Az jó. - mondta, és Amanda várt egy kicsit, hogy végiggondolja.
- Mii?! Ezt most hogy érted?
- Jó. Ha kell akkor oda mész, de még nem kell.
- Rob, most már elegem van ebből! Én akarok dönteni az erőmmel kapcsolatban! Én el akarok menni oda!
- Én felügyelek rád anyád helyett! És én tudom hogy ő ezt nem engedné! Megoldjuk és kész, vita lezárva.
- Nem intézheted el ezt ilyen könnyen!
- De, mert ha kell, akkor bezárlak a szobádba, és megcsinálom hogy az ablakot csak bukóra lehessen nyitni! Nekem kell vigyáznom rád, és én nem engedem hogy egyedül kelljen az erdőben, vagy bárhol kóvályognod. - mondta hangosan, és felállt az asztaltól. A hűtőhöz ment, és kinyitotta. Amanda mérgesen hátra csapta magát - Egyébként milyen hely amit találtál?
- Nem mondom el.
- Értem. Mit kérsz? - mondta, és erre Amanda forgatni kezdte a szemét.
- Semmit.
- Értem, mindjárt megcsinálom. - mikor ezt kimondta akkor belépett Sam. Boldog volt, mint múltkor.
- Sam - szólalt meg Amanda - megint boldog vagy. Miért?
- Csak úgy.
- Csak nem megint ...?
- Ööö ... nem. - nézett félre, és leült az asztalhoz.
- Sam, ezt most már komolyan kell venned! Nem érted, hogy ez veszélyes? - mondta, és Sam nem válaszolt, nem akarta, hogy Rob számára kiderüljön.
- Mi a veszélyes? - kérdezte Rob.
- Sam beszélget a barátnőjével.
- MII?! Hogyan?
- Internet. Video chat.
- Istenem, szánalmas, hogy az internet veszélyt okoz egy vámpírokkal, varázslókkal és farkasokkal teli városra. Sam, azt akarod, hogy elküldjenek?
- Elküldeni? - kérdezte Sam - Lehet olyat? Akkor én már mennék is.
- Ez nem ilyen egyszerű. Ha valakit egy gond miatt küldenek el, akkor elveszik az itteni emlékeit.
- Az még jobb.
- Csak ez nem mindig így szokott sikerülni. Volt már, hogy valaki minden emlékét elveszítette. Ez nagyon veszélyes ám. - mondta, és Sam szomorúan nézett le a földre - De kezdjetek reggelizni, mert éhen fogtok halni.
Amanda és Ed indultak tovább kideríteni, hogy ki volt a Királynő. Mondjuk ezen az ügyön már nem volt mit kideríteni. Még szerencse, hogy élt a legjobb barátja, és ha ő nem akarta elmondani, hogy ki volt, akkor nincs túl sok esély a folytatásra.
- Még kit lehetne kérdezni? - kérdezte Ed.
- Nem tudom. Úgy látom erről a témáról ennyit tudtunk kideríteni. Sajnos nincs olyan sok esélyünk.
- Ne szívass, azt gondolod, hogy ezt nem sikerült megcsinálni? Az igaz, hogy nem tudtuk meg ki volt a Királynő, de kiderítettük, hogy vámpír volt, hogy a 10. Vámpírházban lakott, hogy nagyon sok ereje volt, és még azt is kiderítettük, hogy miért hordott feketét. Emlékszel mennyi ember volt, aki még most is azon rágódik, hogy miért volt olyan sok fekete ruhája? Te csak csettintesz egyet, és kideríted! Valaki ennyire se lenne képes. Szerintem ezt érdemes volt, végre valaki szerette volna megtudni. Mert amint látod, eddig senki sem akarta kideríteni. Szóval te vagy az első, aki nyomozott a legendás Királynő után. - biztatta Amandát sikeresen - De most vissza kell térnünk a járőrözésre. Szegény Vanessát ezzel kíntatjuk.
- Csak Vanessát? Vajon miért csak rá gondoltál? - mosolygott Amanda.
- Vanessáékat. Miért, nem ezt mondtam?
- Nem, csak Vanessát mondtad.
- Vanessáékra gondoltam.
- Öhöm!
- Maradj csöndben.
- Jó, de azt nem tudod megváltoztatni amit hiszek.
- Rosszul hiszed.
- Hé, elárultad magad, azt se tudod mit hiszek!
- Mit hiszel?
- Azt hiszem ... hogy kék az ég. De ha te erre azt mondod hogy rosszul hiszem, akkor valami baj van ...
- Nem ezt hiszed.
- Úúh tudod mit hiszek, ez azt jelenti, HOGY TE IS AZT HISZED!
- Ezt meg miért gondolod? - mondta enyhén mosolyogva.
- Mert mosolyogsz, de visszafogod, és úgy nézel ki mint egy idióta. - vigyorgott Amanda Ed képébe.
- Szálljunk le erről a témáról.
- Nem. - mondta, és Ed ijesztően közelebb ment hozzá - Jó, jó nyugi, abbahagyom, csak ne csináld ezt. - Ed tovább folytatta - Hahó, nem hallasz? Ezt ne csináld!
- Jó, nem csinálom.
Eközben a háznál egyszer csak valaki kopogtat az ajtón. Rob kinyitja, és az a néni lép be rajta, akit Amanda és Ed tegnap látogattak meg.
- Jó napot, elnézést a zavarásért, ugye ez a 11. Vámpírház? - kérdezte Debby.
- Igen. Miben segíthetek?
- Szeretnék beszélni magával.
- Természetesen. Fáradjon beljebb.
Rob beengedte Debbyt, és együtt a nappaliba mentek.
- Nos szeretném tudatni magával min megy most keresztül Amanda Jensen. - mondta, és erre Rob felfigyelt - Úgy tudom, hogy most nagy erejével küzd, mint annak idején a Fekete Királynő. Neki az volt a megoldás, hogy elvonul egy helyre, ahol egyedül megtanulja szabályozni erejét.
- Tudom, de Amandának nincs annyi ereje, hogy ehhez kéne folyamodnia.
- Épp az, hogy annyi ereje van. És én tudom, hogy miért. - mondta, és kinézett az ablakon - Tegnap meglátogattak, hogy megtudjanak néhány dolgot a Fekete Királynőről. A bemutatkozások alapján, és persze a sugdolózások kihallgatásán rájöttem, hogy kik ők valójában. Az a legmókásabb, hogy saját nagyanyjuk után kutatgattak. - mondta, amikor Rob nagyon elcsodálkozott.
- Tessék?
- Igen. A Fekete Királynő az ő nagyanyjuk. Ezért van Amandának ekkora ereje. Higgye el, a Fekete Királynő is okozott nagy galibát mikor még csak megjelent ereje. És nem egyszerre jön meg a nagy erő, hanem fokozatosan. Szóval idővel, de egyre veszélyesebb lesz a körülötte lévőknek. Jól gondolja, mit kell tennie, és ha a lány anyja szemében ez hiba, akkor magának tudnia kell: így hozza meg a legjobb döntést. Én mindössze ennyit akartam mondani. Köszönöm, hogy meghallgatott. - és ezzel ki is ment. Rob a nappaliban maradt, és gondolkozott.
Mikor a járőrözést befejezték, akkor hazasétáltak. Már egész sötét volt. Amanda a szobájában készülődött, egy kicsit el akart menni valahova titokban. De Rob éppen akkor akart vele beszélni. Ekkor meglátta, hogy menni akar.
- Látom készülsz valahová. - mondta Rob.
- Hát, nem akarok vitába kezdeni, szóval nem ellenzem.
- Én csak beszélni akartam veled.
- Miről?
- Mégis megengedem, hogy elmenj. De persze nem örökre, és a kaját majd én küldetem valakivel. Persze, ha elmondod hova akarsz rejtőzni. - mondta, és Amanda nem értette miért gondolta meg magát, de úgy érezte, hogy ez megér egy ölelést.
- Miért gondoltad meg magad?
- Tudod, ma egy idős nő látogatott meg. Azt mondta tegnap Eddel meglátogattátok a Királynővel kapcsolatban.
- Igen, Debby néni volt a legjobb barátja. Mit mondott?
- Rájött, miért van ilyen sok erőd. - mondta, és Amanda azzal a "miért?" arckifejezéssel nézett rá - Nektek volt a nagymamátok. De mivel sosem láttátok őt ezért nem volt világos. - mondta, és Amanda az ágyra ült - Láttam mennyire akarod, és mivel mondta Debby hogy mennyi erőd lesz, ezért én is helyesnek tartom ezt a dolgot. Sajnálom, de ha te ezt gondolod, akkor most kivételesen engedem. Egyébként most már igazán elárulhatnád, hogy mégis milyen hely amit kiválasztottál.
- Hát jó, de el kell kísérned a börtönbe.
- Börtön? Mit csinálunk ott?
- Tudod Patric azt akarja, hogy a háza ne menjen tönkre, ezért oda akarja adni valakinek.
- Ingyen?
- Biztos nem tudom ...
- Hát jó, menjünk.
Amandáék megkeresték Patricet. Mint mindig egy külön kis szobába vitték őket, és ott egy biztonsági őr felügyelete alatt folyt a beszélgetés.
- Ugye még kell valaki aki vigyázzon a házadra. - mondta Amanda.
- Igen. Miért tudsz valakit?
- Igen. Nekem kéne.
- És te ott egyedül akarsz lakni?
- Igen. A nagy erőm miatt veszélyt jelentek másokra, és idő kell hogy megszokjam, bla bla bla ... Érted?
- Igen, de ez nem azt jelenti, hogy oda is adom. Én ezért keresek valaki, hogy fenntartsa, és ne menjen tönkre. És ezek szerint te tönkre teheted.
- Neki kell az a ház. - szólalt meg Rob - Nem fogja tönkre tenni. Ha igen akkor én megjavíttatom, esküszöm. Légyszíves, add oda neki. - mondta és Patric elkezdett gondolkozni.
- Egye fene. Úgy sem lakok én ott már többet. - mondta, és Amanda szívéről egy tonna kő szabadult fel.
Bonyolultan, de Amandáék megszerezték a kulcsot. Patric elmagyarázta, hogy majd ha beljebb megy az erdőben, akkor ott találkozni fog emberekkel, akiket megkérheti, hogy kísérjék el őt a házhoz. Amanda először megkereste, és utána hazament és összepakolt. A szobájában hevesen kapkodta a fejét, hogy végiggondolja mi kell neki, mögötte Dave szomorúan nézi őt. Mikor Amanda elkészült, akkor mindenki a nappaliba ment, hogy elköszönhessenek Amandától.
- Sajnálom, hogy most el kell mennem innen, de a ti érdeketekben teszem. - mondta, Amanda, és a legtöbben a földet bámulva hallgatták - Tudom ez hirtelen ért titeket, de nincs vesztegetni való idő. Én nem mondanék többet, majd később visszajövök. Nagyon hiányozni fogtok. - mondta, és mindenki egy körbe ment, és közösen ölelkeztek, kivéve Edet. Rob próbálta buzdítani, hogy ő is ölelje meg, de Ed csak rázta a fejét.
És Amanda elindult. Ray elkísérte a házig. Az erdőn áthágva, a házhoz érve így szólt Ray:
- Ez nem olyan kicsi ház.
- De nekem túl nagy, ahhoz hogy egyedül éljek itt.
- Minden rendben lesz, te nagyon erős vagy, és megfogod tudni csinálni. Ha egy nap azt fogod gondolni, hogy nincs senkid, akkor nyugodtan hívj engem ha beszélni akarsz.
- Nagyon aranyos vagy. Köszönöm szépen. - és ekkor megölelték egymást. Búcsút vettek egymástól, és Ray elhagyta Amandát. Amanda egyedül kóválygott a házban, gondolkodva, hogy hol kezdje el.
Késő este, mikor már mindenki aludt, Vanessa egyszer csak benyit Ed szobájába, és felkapcsolja a villanyt. Ed hirtelen felébredt. Mérgesen nézett Vanessára.
- Mi a fenét csinálsz? - dörzsölgette a szemét.
- Emlékszel a tervemre, hogy hogyan kerüljük el a napi járőrözést?
- Igen, miért?
- Most akarom megvalósítani. Titkosan. Nem akarok egyedül menni, és csak téged avattalak bele ebbe. Akkor elkísérsz? - kérdezte és Ed haragosan magára húzta a takarót.
- Tartozol nekem egyel!
- Köszi!
A szituáció: Az álmos Ed, és az izgatott Vanessa pizsamában mászkálnak a házak között, és szórólapokat raknak a postaládákba ...
- Neked miért fontos ez ennyire? - kérdezte Ed.
- Én csak azt szeretném, ha Davidéknek nem kellene itt járőrözni. Ha már a barátaiktól el lettek szakítva, akkor ne kelljen ügyeket megoldani, meg veszélyes emberek után futkosni. Ennek a városnak még van mit fejlődnie. Ráadásul most Amanda pácban van, mert ő most nem jön ki a házból egy ideig, pedig járőröznie kéne.
- Ez igaz. - mondta - Végül is örülök, hogy eljöttem. Én helyettem te vagy az aki megvédi a tesóimat ... Szóval az a legkevesebb, hogy itt vagyok.
- Szerintem ez már jó dolog, hogyha ezért teszed ezt, és nem azért mert kegyetlenül felébresztettelek az éjszaka közepén. - nevetett fel.
- Amúgy mi van a szórólapon? - kért el egyet.
- Felolvasom: A város nem rendelkezik rendes rendőrséggel, tűzoltósággal és mentősökkel, és ezért nekik az volt a megoldás, hogy a házakban lévő gyerekektől választanak rendőröket, mentősöket és tűzoltókat. Nagyon sok kiskorú gyerek is belekerült ebbe, akaratuk ellenére. Ha lenne valaki aki ez ellen szegül, akkor jelenjen meg ... ekkor és ekkor.
- Ez jó. Biztos sokan lesznek akik megjelennek.
- Hát remélem. Az lenne ezután a rossz, ha nem sikerülne. De én bevállalom. - mondta, és erre Ed elmosolyogta magát.
- Még utoljára, nagyon hálás vagyok, hogy ezt megcsinálod értük.
- Hé! Én nem csak értük csinálom! Magamért is! Meg persze érted is.
- Nem is tudom mi történt volna múltkor, ha Dave nem állította volna le Abiet.
- Mi történt?
- Abie épp rám akart támadni, én meg nem csináltam semmi, és Dave védett meg. Elég hülyén érzetem magam ezután ...
- Mázlista vagy, hogy ilyen tesóid vannak.
- Igen - mosolyodott el - tudom.
2014. március 14., péntek
Túl sok erőben
Itt a nap, hogy megtudjunk a Fekete Királynőről új dolgokat. Patric a börtönben várja Edéket. Miközben ők még csak ébredeztek. Amanda izgatottan vonult a konyhába. Ahol ... nem volt senki. Szóval most az egyszer nem volt kivel beszéljen reggel. Leült. Gondolkozott. Oda ment a hűtőhöz. Kinyitotta. Becsukta. Megint kinyitotta, de észre kellett vennie, hogy miközben másodszorra kinyitotta, nem történt semmi. De szerintem ezzel mindenki így van ... Kivett mindenfélét amit lehetett, és megpróbált magának csinálni valamit. Az egyik fiókot kihúzta, és félve egy késért nyúlt. Felvett egy kést, és leült az asztalhoz. Mindent úgy csinált mintha rendben lett volna, de közben félt nagy erejétől. Fogta a kést, és keze remegni kezdett. Egy ideig csak azt nézte, hogy a kezében tartott kés hogy ugrál, és annyira elege lett ebből, hogy a kést ledobta az asztalra, és fejét fogva csak gondolkozott, mit tehet ez ellen. Ekkor Rob belépett a konyhába.
- Óvatosan a késsel ... - mondta, mikor meglátta, hogy Amanda mozdulatlanul ült az asztalnál - vagy dobáld nyugodtan. Ne félj ettől, az nem fog segíteni! - ült le Amandával szemben.
- De félek! Mit tehetnék? Félek, hogy megbántom azokat akik a környezetemben vannak. És én nem tudok mit csinálni ez ellen, mert idő kell, hogy megszokjam, de az olyan sok idő, hogy addig meglesz a világvége! Vagy én okozom a világvégét. - hadarta, és Rob reménykedve a földre nézett.
- Lesz megoldás.
- Én csak azt látnám megoldásnak, hogy elmennék, és amíg meg nem szokom, addig nem jövök vissza.
- Innen nem mehetsz el, mégis hová akarsz te menni?!
- Még nem tudom!
- Nem mész el.
- Akkor elszökök! De csak a ti érdeketekben.
- Elszöksz? - jött be Dave. Amanda könnyes szemmel nézi testvérét - Hogy érted, hogy elszöksz?
- Én veszélyt jelentek a házra.
- Csak mert megolvasztottál egy fém kést?
- Nem lehet tudni, hogy mit fog okozni a jövőben az erőm. Nem akarom megtudni.
- De nem mehetsz el! Ha tényleg azt akarod hogy nekünk legyen jó, akkor maradj itt. Én azt akarom. - mondta, Amanda mereven a földet bámulta - És én bármit megteszek, hogy itt maradhass. - mondta, Amanda felállt és egyenesen a szobájába tartott. Miután az ajtót becsukta, az ágyára ült, és az ablakon nézett ki. Ha a házból nem mehet el, akkor marad a szobájában, az egy fokkal biztonságosabb. Amanda kitörölte szeméből azt a pár könnycseppet, oda ment az éjjeli szekrényéhez, és kihúzta a fiókot. Benne volt az osztálykép, amit még Ed rakott oda, amikor Amanda szomorú volt. Amanda a polcára rakta, neki támasztotta a könyveknek. Ezután visszaült az ágyra, és a könyvét kezdte nézegetni. Ekkor Rob belépett, egy tányérral a kezében.
- Azok alapján, amit a konyhában az asztalon hagytál, úgy gondolom, hogy még nem reggeliztél. - mondta, és beljebb jött. Leült az ágyra, és Amanda kezébe adta a tányért. Amanda maga mellé rakta - ha azt akarod, hogy túl legyél ezen, gyakorolnod kell.
- Én gyakoroltam, de amikor tudatosan akartam csinálni, akkor alig ment. Aztán később véletlen elestem, na, akkor meg befagyasztottam a földet.
- Befagyasztottad?
- Igen.
- Akkor ezek szerint arra is képes vagy.
- Miért erre a többiek nem képesek?
- Nem mindenki. De úgy látszik, te igen. Reggelizz meg, és készülj arra, hogy megyünk gyakorolni.
- Gyakorolni? Hova?
- Mondjuk, a pusztásra. Ott sok hely van.
- Hát ... jó.
- De el ne feledd, ma még be kell menni Patrichez.
- Tudom.
Rob és Amanda kiballagtak a pusztásra. Egyszer csak megálltak, Amanda nem értette, most meg mit kéne tenniük.
- Na és most?
- Most használd tudatosan az erődet. És direkt nem mondtam, hogy próbáld.
- De múltkor próbáltam, de akkor nem nagyon sikerült.
- De ezek szerint mégis ment valamennyire.
- Hát ...
- Na, csináld!
- Jó. - mondta, és leguggolt a földre - Mit? - nézett fel.
- Mondjuk a fagyasztást.
- És mi van ha a fagyasztás helyett felgyújtom?
- Olyat nem lehet.
- De.
- Nem és kész. Ne húzd az időt, gyerünk csináld.
- Jó - és lerakta a földre a kezét. Koncentrált, nagyon koncentrált, és a föld szépen lassan kezdett befagyni Amanda kezétől. Rob örvendezni kezdett.
- Na látod megy ez!
- Megy. - mondta, és felállt - Na most mond meg, hogyan gyakoroljam azt, hogy visszafogjam magam. Az már nehezebb.
- Ahhoz hozzá kell szokni, még csak pár napja van erőd.
- Na, ez az én gondom. - mondta, erre Rob már nem tudott választ adni.
- Akkor gyakoroljuk a másikat. Ha meg tudtad a kést olvasztani, akkor egy száraz fűszálat meg tudsz gyújtani. - tépett le egy marék száraz füvet.
- Na, azt most inkább nem.
- Miért?
- Mert ha elejtem felgyullad a pusztás.
- Ne dobd el.
- De akkor ...
- Nyugi, ha teljesen elégeted, akkor nem lesz baja a kezednek. De ha nem csinálod akkor ez hosszú ideig fog tartani.
- Csinálom, na. - elvette Rob kezéből a füvet. Szorítani kezdte, és a fű el kezdett égni.
- Nehogy elengedd, még tartsd a kezedben, amíg el nem ég teljesen! - mondta, és Amanda kezében szépen lassan elégett a fű - Van ehhez érzéked. Szerintem pár nap alatt meg is szokod.
- Az még jó, hogy elégett, de ha érezted volna, hogy mennyire küszködnöm kell vele, akkor most ezt nem mondtad volna.
- Akkor még gyakoroljuk.
- Nem, én képtelen vagyok ezt ma tovább folytatni, majd talán holnap.
- Akkor holnap.
Bementek, és Amandáék már indultak is Patrichez a börtönbe. Egy teremben voltak, egy asztalnál ültek, hátul pedig állt egy biztonsági őr.
- Mit tudsz a Fekete Királynőről? - kérdezte Amanda.
- Hát, én láttam őt valaha, és szerintem ismerem a legjobb barátját. - mondta Patric.
- Ki az?
- Debby Ross. Debby néniként is lehet ismerni. Ha jól tudom még itt él.
- Nagyon köszönjük! - kiáltott fel Amanda.
- De még a Királynőről is tudok néhány dolgot.
- Komolyan?
- Igen.
- Mesélj! Időnk mint a tenger.
- Hát, nekem annál is több. - nevetett fel - Na, szóval. Elképesztően nagy ereje volt, szinte bármit meg tudott csinálni. A többiek álmodoztak ilyen nagy erőről. Én láttam, ahogy egyszer vihart csinált. Elképesztő volt! - mondta, Amanda csak nézett rá. Vajon a Fekete Királynő mit csinált az erejével?
- Egyébként, - szólalt meg Ed - Debbyt hol találhatjuk?
- Nem tudom.
- Én tudom kit kell kérdezni. - mondta Amanda, és mosolyogva Edre nézett - Szerinted ha kiabálni kezdünk az utcák között, hogy "Itt van Ed", akkor Liza előbújik? Szerintem kiváló ötlet lenne!
- Ha, ha! - mosolygott Ed - Na, Patric, szeretnél még mondani valamit?
- Csak kérdezni. Tudtok valakit, akinek kellene egy ház? Az enyém üresen van, és nem akarom, hogy tönkre menjen.
- Sajnos nem.
- Akkor mindegy. De azért köszönöm.
- Nincs mit.
Amanda és Ed csak sétálgattak az utcák között, és várták, hogy Liza előjöjjön.
- Nem fog sikerülni. - mondta Ed.
- Ne kiabáld el! Higgy nekem, két másodperc és elénk ugrik. - mondta, amikor kiáltozást hallott maga mögött, ami Liza volt - Vagy két másodperc, és ordibálni kezd mögöttünk. Nyertem, tessa!
- Csak félig. - röhögött fel Ed. Liza már ott volt mellettük.
- Szijjja, Liza! - kiáltott fel Amanda - Ed éppen téged keresett.
- Tényleg? - mondta Liza csodálkozva.
- Igen!
- Igazából - mondta Ed - csak azért kerestünk, mert te azt mondta, hogy tudod hol laknak az emberek. Debby Rost ismered?
- Igen. - mondta Liza.
- Hol lakik?
- Hmm, - kezdett gondolkozni - talán a 13. utcában. Pontosan nem tudom hol, de valahol az elején.
- Köszi.
- Szívesen. De most megyek, mert a háztulajdonos ki fog akadni rám.
Amanda és Ed jó sok ideig sétálgattak, hogy elérjenek a 13, utcához. Aztán el kezdték keresni Debby nénit. Mikor megtalálták, bekopogtattak, és ahogy várták, egy néni nyitotta ki az ajtót. A néni kíváncsian nézett Edékre. Mondták, hogy kiről lenne szó, és a néni beengedte a házába őket.
- Nagyon kedves volt, de szomorú. - mondta Debby.
- Miért? - kérdezte Ed.
- A múltja miatt. Sok mindenkit elvesztett élete során. De én mindig is mellette álltam.
- Szóval ezért voltak feketék a ruháik? - tette fel a kérdést Amanda.
- Valószínűleg igen, sosem mertem konkrétan megkérdezni tőle.
- Mondja csak, mit tud az erejéről? - kérdezte, és Ed összeráncolt szemöldökkel nézett Amandára.
- Hát, neki nagyon nagy ereje volt. Úgy emlékszem először csak jég és tűz jelent meg, de kiderült hogy a széllel is tud játszani.
- Értem.
- Hozhatok nektek valamit?
- Én nem kérek, köszönöm. - mondta Ed.
- Én egy pohár vizet szeretnék.
- Jól van, mindjárt hozom. - mondta, és kiment a helyről.
- Amanda - suttogott Ed - miért kérdezgetted az erejéről?
- Szerintem jól tudod. - mondta, és jött Debby. De ő azt gondolta, hogy itt az ideje egy kicsit hallgatózni. Még megvárta, mi sül ki ebből a beszélgetésből - Lehet, hogy a Királynőnek ugyan az volt a baja régen, ami most nekem. Szeretném megtudni, hogy ő hogyan tanulta meg használni az erejét.
- Jó, de ne csak erről kérdezgessük, elvégre nem azért vagyunk itt.
- Rendben. - és ekkor Debby előjött.
- Itt a vized - adta oda Debby Amandának a pohár vizet - Egyébként hogy hívnak titeket?
- Én Amanda Jensen vagyok.
- Értem, és téged hogy hívnak? - kérdezte Edet.
- Én Ed Jensen vagyok.
- Áhh. Testvérek vagytok?
- Igen.
- Csak ti ketten?
- Nem, - mondta Amanda - valójában van egy ikertesóm aki fiú.
- És ő kicsoda?
- David Jensen.
- Jól van. Mellesleg melyik házba jártok?
- 11. Vámpírház.
- Én a 10.-be jártam! Micsoda véletlen - és a "véletlen"-re érdekes hangsúlyt tett. Amanda és Ed egyre furábban érezték magukat.
- Nos, megmondja nekünk a Fekete Királynő nevét?
- Nem mondhatom, megígértem neki, hogy senki felett nem fedem fel.
- Értem. Van valami, amit szívesen elmondana róla?
- Igen, például, hogy régen, amikor még éppen az erejét akarta megszokni, akkor elment egy időre, és később visszajött. - mondta, és Amanda idegesen nyelt egyet.
- Hova ment?
- Nem tudom. Az erdőbe talán. Az ott élő emberek segítettek neki megszokni az erejét. Ők teljesen olyanok mint az indiánok.
- Akkor végül bevált ez az ötlet?
- Igen, teljesen bevált. - mondta, amikor meglátta az Amanda mellet ülő Edet, aki a fejét fogta a hallottak alapján - Nem tudom, hogy még mi az amit elmondhatok róla.
- Akkor köszönjük. - mondta Ed, és már felállt.
Az úton Amanda egy szót se szólalt. Ed félt, hogy most még inkább el akar menni. De hiába mond bármit is, nagyobb oka nincsen, hogy meggátolja abban, hogy elmenjen a házból.
- És hova akarsz menni?
- Hogy hogy hova akarok menni?
- Tudod te. - mondta, és Amanda szomorúan ránézett.
- Nem tudom. De eddig ez tűnt a legjobb ötletnek. Én próbáltam százféle megoldást keresni, de csak ez az egy a jó. A többiben ártanék másoknak. Nekem most az a fontos, hogy távol legyek tőletek.
- Sajnálom, hogy ez a megoldás.
- Te miért nem kezdesz veszekedni velem?
- Értelmetlen. Ráadásul nincs min vitázni, ha nem tudod hova akarsz menni. Én csak attól félek, hogy magadnak ártasz.
- De én saját magamnak nem tudok ártani az erőmmel.
- Én úgy értem, hogy úgy ártanál magadnak, hogy egyedül vagy egy házban, nincs kivel beszélni, és ettől az ember megőrül.
- De tudsz jobb ötletet?
- Nem.
A nap nehéz volt. Amanda úgy érzi magát mint egy rongy, testileg, de leginkább lelkileg. Este az ágyában feküdve a helyen gondolkozott, ahova el fog rejtőzködni. Egyszer csak beugrott neki egy hely, ami jó lenne. És végül abban a tudatban, hogy megvan a megoldás, egyszer csak elaludt.
- Azok alapján, amit a konyhában az asztalon hagytál, úgy gondolom, hogy még nem reggeliztél. - mondta, és beljebb jött. Leült az ágyra, és Amanda kezébe adta a tányért. Amanda maga mellé rakta - ha azt akarod, hogy túl legyél ezen, gyakorolnod kell.
- Én gyakoroltam, de amikor tudatosan akartam csinálni, akkor alig ment. Aztán később véletlen elestem, na, akkor meg befagyasztottam a földet.
- Befagyasztottad?
- Igen.
- Akkor ezek szerint arra is képes vagy.
- Miért erre a többiek nem képesek?
- Nem mindenki. De úgy látszik, te igen. Reggelizz meg, és készülj arra, hogy megyünk gyakorolni.
- Gyakorolni? Hova?
- Mondjuk, a pusztásra. Ott sok hely van.
- Hát ... jó.
- De el ne feledd, ma még be kell menni Patrichez.
- Tudom.
Rob és Amanda kiballagtak a pusztásra. Egyszer csak megálltak, Amanda nem értette, most meg mit kéne tenniük.
- Na és most?
- Most használd tudatosan az erődet. És direkt nem mondtam, hogy próbáld.
- De múltkor próbáltam, de akkor nem nagyon sikerült.
- De ezek szerint mégis ment valamennyire.
- Hát ...
- Na, csináld!
- Jó. - mondta, és leguggolt a földre - Mit? - nézett fel.
- Mondjuk a fagyasztást.
- És mi van ha a fagyasztás helyett felgyújtom?
- Olyat nem lehet.
- De.
- Nem és kész. Ne húzd az időt, gyerünk csináld.
- Jó - és lerakta a földre a kezét. Koncentrált, nagyon koncentrált, és a föld szépen lassan kezdett befagyni Amanda kezétől. Rob örvendezni kezdett.
- Na látod megy ez!
- Megy. - mondta, és felállt - Na most mond meg, hogyan gyakoroljam azt, hogy visszafogjam magam. Az már nehezebb.
- Ahhoz hozzá kell szokni, még csak pár napja van erőd.
- Na, ez az én gondom. - mondta, erre Rob már nem tudott választ adni.
- Akkor gyakoroljuk a másikat. Ha meg tudtad a kést olvasztani, akkor egy száraz fűszálat meg tudsz gyújtani. - tépett le egy marék száraz füvet.
- Na, azt most inkább nem.
- Miért?
- Mert ha elejtem felgyullad a pusztás.
- Ne dobd el.
- De akkor ...
- Nyugi, ha teljesen elégeted, akkor nem lesz baja a kezednek. De ha nem csinálod akkor ez hosszú ideig fog tartani.
- Csinálom, na. - elvette Rob kezéből a füvet. Szorítani kezdte, és a fű el kezdett égni.
- Nehogy elengedd, még tartsd a kezedben, amíg el nem ég teljesen! - mondta, és Amanda kezében szépen lassan elégett a fű - Van ehhez érzéked. Szerintem pár nap alatt meg is szokod.
- Az még jó, hogy elégett, de ha érezted volna, hogy mennyire küszködnöm kell vele, akkor most ezt nem mondtad volna.
- Akkor még gyakoroljuk.
- Nem, én képtelen vagyok ezt ma tovább folytatni, majd talán holnap.
- Akkor holnap.
Bementek, és Amandáék már indultak is Patrichez a börtönbe. Egy teremben voltak, egy asztalnál ültek, hátul pedig állt egy biztonsági őr.
- Mit tudsz a Fekete Királynőről? - kérdezte Amanda.
- Hát, én láttam őt valaha, és szerintem ismerem a legjobb barátját. - mondta Patric.
- Ki az?
- Debby Ross. Debby néniként is lehet ismerni. Ha jól tudom még itt él.
- Nagyon köszönjük! - kiáltott fel Amanda.
- De még a Királynőről is tudok néhány dolgot.
- Komolyan?
- Igen.
- Mesélj! Időnk mint a tenger.
- Hát, nekem annál is több. - nevetett fel - Na, szóval. Elképesztően nagy ereje volt, szinte bármit meg tudott csinálni. A többiek álmodoztak ilyen nagy erőről. Én láttam, ahogy egyszer vihart csinált. Elképesztő volt! - mondta, Amanda csak nézett rá. Vajon a Fekete Királynő mit csinált az erejével?
- Egyébként, - szólalt meg Ed - Debbyt hol találhatjuk?
- Nem tudom.
- Én tudom kit kell kérdezni. - mondta Amanda, és mosolyogva Edre nézett - Szerinted ha kiabálni kezdünk az utcák között, hogy "Itt van Ed", akkor Liza előbújik? Szerintem kiváló ötlet lenne!
- Ha, ha! - mosolygott Ed - Na, Patric, szeretnél még mondani valamit?
- Csak kérdezni. Tudtok valakit, akinek kellene egy ház? Az enyém üresen van, és nem akarom, hogy tönkre menjen.
- Sajnos nem.
- Akkor mindegy. De azért köszönöm.
- Nincs mit.
Amanda és Ed csak sétálgattak az utcák között, és várták, hogy Liza előjöjjön.
- Nem fog sikerülni. - mondta Ed.
- Ne kiabáld el! Higgy nekem, két másodperc és elénk ugrik. - mondta, amikor kiáltozást hallott maga mögött, ami Liza volt - Vagy két másodperc, és ordibálni kezd mögöttünk. Nyertem, tessa!
- Csak félig. - röhögött fel Ed. Liza már ott volt mellettük.
- Szijjja, Liza! - kiáltott fel Amanda - Ed éppen téged keresett.
- Tényleg? - mondta Liza csodálkozva.
- Igen!
- Igazából - mondta Ed - csak azért kerestünk, mert te azt mondta, hogy tudod hol laknak az emberek. Debby Rost ismered?
- Igen. - mondta Liza.
- Hol lakik?
- Hmm, - kezdett gondolkozni - talán a 13. utcában. Pontosan nem tudom hol, de valahol az elején.
- Köszi.
- Szívesen. De most megyek, mert a háztulajdonos ki fog akadni rám.
Amanda és Ed jó sok ideig sétálgattak, hogy elérjenek a 13, utcához. Aztán el kezdték keresni Debby nénit. Mikor megtalálták, bekopogtattak, és ahogy várták, egy néni nyitotta ki az ajtót. A néni kíváncsian nézett Edékre. Mondták, hogy kiről lenne szó, és a néni beengedte a házába őket.
- Nagyon kedves volt, de szomorú. - mondta Debby.
- Miért? - kérdezte Ed.
- A múltja miatt. Sok mindenkit elvesztett élete során. De én mindig is mellette álltam.
- Szóval ezért voltak feketék a ruháik? - tette fel a kérdést Amanda.
- Valószínűleg igen, sosem mertem konkrétan megkérdezni tőle.
- Mondja csak, mit tud az erejéről? - kérdezte, és Ed összeráncolt szemöldökkel nézett Amandára.
- Hát, neki nagyon nagy ereje volt. Úgy emlékszem először csak jég és tűz jelent meg, de kiderült hogy a széllel is tud játszani.
- Értem.
- Hozhatok nektek valamit?
- Én nem kérek, köszönöm. - mondta Ed.
- Én egy pohár vizet szeretnék.
- Jól van, mindjárt hozom. - mondta, és kiment a helyről.
- Amanda - suttogott Ed - miért kérdezgetted az erejéről?
- Szerintem jól tudod. - mondta, és jött Debby. De ő azt gondolta, hogy itt az ideje egy kicsit hallgatózni. Még megvárta, mi sül ki ebből a beszélgetésből - Lehet, hogy a Királynőnek ugyan az volt a baja régen, ami most nekem. Szeretném megtudni, hogy ő hogyan tanulta meg használni az erejét.
- Jó, de ne csak erről kérdezgessük, elvégre nem azért vagyunk itt.
- Rendben. - és ekkor Debby előjött.
- Itt a vized - adta oda Debby Amandának a pohár vizet - Egyébként hogy hívnak titeket?
- Én Amanda Jensen vagyok.
- Értem, és téged hogy hívnak? - kérdezte Edet.
- Én Ed Jensen vagyok.
- Áhh. Testvérek vagytok?
- Igen.
- Csak ti ketten?
- Nem, - mondta Amanda - valójában van egy ikertesóm aki fiú.
- És ő kicsoda?
- David Jensen.
- Jól van. Mellesleg melyik házba jártok?
- 11. Vámpírház.
- Én a 10.-be jártam! Micsoda véletlen - és a "véletlen"-re érdekes hangsúlyt tett. Amanda és Ed egyre furábban érezték magukat.
- Nos, megmondja nekünk a Fekete Királynő nevét?
- Nem mondhatom, megígértem neki, hogy senki felett nem fedem fel.
- Értem. Van valami, amit szívesen elmondana róla?
- Igen, például, hogy régen, amikor még éppen az erejét akarta megszokni, akkor elment egy időre, és később visszajött. - mondta, és Amanda idegesen nyelt egyet.
- Hova ment?
- Nem tudom. Az erdőbe talán. Az ott élő emberek segítettek neki megszokni az erejét. Ők teljesen olyanok mint az indiánok.
- Akkor végül bevált ez az ötlet?
- Igen, teljesen bevált. - mondta, amikor meglátta az Amanda mellet ülő Edet, aki a fejét fogta a hallottak alapján - Nem tudom, hogy még mi az amit elmondhatok róla.
- Akkor köszönjük. - mondta Ed, és már felállt.
Az úton Amanda egy szót se szólalt. Ed félt, hogy most még inkább el akar menni. De hiába mond bármit is, nagyobb oka nincsen, hogy meggátolja abban, hogy elmenjen a házból.
- És hova akarsz menni?
- Hogy hogy hova akarok menni?
- Tudod te. - mondta, és Amanda szomorúan ránézett.
- Nem tudom. De eddig ez tűnt a legjobb ötletnek. Én próbáltam százféle megoldást keresni, de csak ez az egy a jó. A többiben ártanék másoknak. Nekem most az a fontos, hogy távol legyek tőletek.
- Sajnálom, hogy ez a megoldás.
- Te miért nem kezdesz veszekedni velem?
- Értelmetlen. Ráadásul nincs min vitázni, ha nem tudod hova akarsz menni. Én csak attól félek, hogy magadnak ártasz.
- De én saját magamnak nem tudok ártani az erőmmel.
- Én úgy értem, hogy úgy ártanál magadnak, hogy egyedül vagy egy házban, nincs kivel beszélni, és ettől az ember megőrül.
- De tudsz jobb ötletet?
- Nem.
A nap nehéz volt. Amanda úgy érzi magát mint egy rongy, testileg, de leginkább lelkileg. Este az ágyában feküdve a helyen gondolkozott, ahova el fog rejtőzködni. Egyszer csak beugrott neki egy hely, ami jó lenne. És végül abban a tudatban, hogy megvan a megoldás, egyszer csak elaludt.
2014. március 10., hétfő
Ki a Fekete Királynő?
Amanda már sok ezerszer elolvasta a Fekete Királynőről szóló részt a könyvében. Nem értette, általában minden témáról hosszú, részletes szöveg van a könyvében, de erről az egyről egy kis rész van. Más könyvekben is ahol megtalálta, az sem árult, többet. Sőt, Amanda könyvében több információ volt. Amanda arra gondolt, miért ne lehetne kideríteni, ki volt?
A konyhában Ray és Rob ültek. Amanda csodálatos ötletével sietett be.
- Rob, Ray - mondta Amanda.
- Neked is szia. - mosolygott Rob.
- Bocsi, csak azon gondolkozok, hogy mi lenne, ha kiderítenénk, ki a Fekete Királynő, a múlt évszázad hősnője!
- Ez jó, de miért kell neked ez az információ?
- Mert kíváncsi vagyok rá.
- Hát ... - mondta Rob - ha te ennyire akarod.
- EZAZ! Köszikösziköszi!
- Kell bele pénz?
- Ööö ... nem tudom. Ha kell akkor ... segítesz?
- Meg kell tanulnom nemet mondani. - suttogta magában - Igen! Mindig is kíváncsi voltam ki a Fekete Királynő.
- Király, kösziiiiiiii.
- Na várj csak egy kicsit! Mégis, mikor tudsz erre időt szakítani? Neked járőröznöd kell, akkor nem intézkedhetsz.
- Ooh ... a francba.
Vanessa belépett a konyhába, és köszönt mindenkinek. Amanda oda ment mellé, Vanessa pedig felhúzott szemöldökkel nézett rá.
- Öhm ... Szia Amanda - köszönt Vanessa.
- Szia! Lenne egy kérdésem.
- Mondjad.
- Hát ... szeretném kideríteni ki a Fekete Királynő. És erre csak akkor lenne időm, ha nem kéne járőrözgetni folyamatosan. Szóval ... nem lenne baj, ha a mi helyünkön is járkálnátok Daviddel? - kérdezte, Vanessa csak nézte őt.
- Mivel neked nem kéne járőrözgetni, ezért elvállalom. Dave nevében is.
- Komolyan?!
- Aha.
- Kööszii!
- Szívesen.
Amanda nagy örömében berontott Ed szobájába, hogy közölje vele, mit fognak csinálni. Viszont azt elfelejtette, hogy Ed még alszik. Amanda hangosan benyitott, és a nagy sötétséget, és az ébredező Edet látva a szája elé húzta a kezét.
- Bocsika - vigyorgott Amanda.
- Hah - nyögött Ed - jó reggelt.
- Jó reggelt.
- Mi az a rendkívül fontos dolog - mondta Ed a szemét dörzsölgetve - amiért fel ébresztettél - ült fel az ágyában. Amanda Eddel szemben, az ágy szélére ült.
- Csak annyi, hogy Rob megengedte, hogy kiderítsük ki a Feka Királynő.
- Mikor?
- Munkaidőben.
- De akkor nem ... - mondta de Amanda félbeszakította.
- Vanessáék elvállalták, hogy járőröznek helyettünk is.
- Jó. - mondta és vissza feküdt az ágyba. A takaróját a fejére húzta.
- Te is kíváncsi vagy, ki a Királynő?
- Ja - hallatszott tompán a takaró mögül.
- És nem akarsz mondani valamit azért, hogy nem kell az utcán járkálnunk minden nap, és Liza bugyuta kérdéseire válaszokat adni?
- Egyrészt kösz, másrészt nem is bugyuták a kérdései. - emelte fel a takaróját.
- Nem? Ezt most mond a szemembe, és akkor elhiszem. - mosolygott Edre.
- Egyébként! Nem akarsz mondani valamit azért, hogy csak úgy berontottál a szobámba, és felébresztettél anélkül, hogy én kértem volna?
- Nem, nem hiszem hogy akarnék bármit is mondani. - mondta, és Ed csak hosszasan nézett rá - Jól van - nevette el magát Amanda - bocsi - és azzal megölelte az ágyon fekvő Edet. Ed nem ölelt vissza. Csak a takarója alatt mosolygott. Ed egy ideje nem ölelt meg senkit. A történtek óta nem használja ezeket a ... szeretetet kifejező dolgokat.
Amanda vígan vonult a konyhába reggelizni. A kenyeret vajazta a kezében tartott késsel, ami folyton csúszkált a kezében. Amanda jó erősen megszorította, és úgy tűnt ez így már jó lesz. Az asztalnál ülve azt hallgatta ahogy Vanessa az esti álmáról beszél.
- Este azt álmodtam, hogy otthon vagyok, csak veletek. Azon gondolkozok magamban, hogy ez a valóságban meg fog e történni.
- Mi történt? - kérdezte Ray.
- Nem is tudom, azt hiszem beszélgettem Amandával.
Amanda befejezte a kenegetést, és ekkor a kést nekitámasztotta a tányérnak.
- Basszus! - kiáltott fel Vanessa.
- Mi van?
- A kés! - mondta, Amanda ránézett a késre, és látta, hogy a keze nyoma rajta maradt. Ijedve felállt az asztaltól, és kezét szája elé tartotta. Ray hozzáért a kés nyeléhez, és tűz forró volt. Vanessa megfogta Amanda kezét, de a keze nem volt forró. Rob csitítani kezdte a többieket.
- Hé! Mindenki Maradjon csöndbe! Nem kell megijedni, ez a dolog természetes, úgy látszik Amandának sok ereje van, megesik, hogy néha hibázgat valaki, volt már ilyen. Majd később megtanulod uralni az erődet, és akkor nem lesz semmi gond. De ennek érdekében nézzük meg, hogy tényleg képes vagy e rá. - mondta, és az egyik fiókban kotorászni kezdett egy fém nyelű késért. - Itt van egy. - Amanda megfogta a kést, és koncentrált, hogy sikerüljön.
- Nem megy.
- Nem baj. Gondoltál e valamire, miközben fogtad a kést.
- Vanessára figyeltem.
- Azon kívül?
- Hát ... Megvan! Szorítottam erősen a kést, hogy ne csússzon ki a kezemből.
- Jó, próbált ki. - mondta, Amanda körül állt mindenki, nézték menni fog e neki, mikor Dave bejött a konyhába. Furcsán nézte mi történik.
- Ti mit csináltok? - kérdezte. Amanda erősen szorítani kezdte a kést, és ujjai között füstszált fel. Egyszer csak ledobta az asztalra, és a kés a másikra hasonlított. Amanda kezére húzta a pulcsiját, és kiment a konyhából. Dave az asztalhoz közelített, és a formázott késből már tudta mi történhetett.
Amanda a szobájában, az ágyon ült, és próbálgatta az erejét. Megijedt, nem tudta, hogy képes megolvasztani egy kés nyelét. Rob csendesen belépett. Nyugodtan beszélni kezdett.
- Ez a dolog természetes, nem kell félned.
- Eddig miért nem történt ez velem?
- Mert ennek egyszer eljön az ideje. Ezért kellett ide jönnötök, mert most jön az az időszak, amikor az erőtök előjön, és egy idő után használni tudjátok. Úgy látom neked nagy erőd van, szóval időben el kell kezdeni tudatosan használni. Menni fog?
- Nem is tudom ...
- Én bízom benned. De ha el akarod kezdeni, nem a szobádat ajánlom első helyszínnek. Még ügyetlenül nem tűnik jó ötletnek.
- Jó. De inkább beszéljünk a Királynőről.
- Mit?
- Hát ... ha esetleg nem találunk itt senkit aki tudna mondani dolgokat, lehet, hogy plakátolni kéne.
- Az egész városban?
- Na, lehet hogy onnan is jönnek majd emberek, ahol mi még eddig nem is voltunk. És jó lenne elmenni a belvárosba egyszer!
- Hát ... Szép helynek szép ... - gondolkozott - Jól van, ha te ennyire akarod ...
- Köszi!
- Szívesen. Amúgy Ed szerinted már felébredt?
- Hát ... én szerintem még neeem ... Csak mert elég ideges volt, hogy nem rég felébresztettem. - mondta, és Rob csípőre tette a kezét - Jó, bocs elfelejtettem, hogy lehet, hogy még alszik, na!
- Ejnye! De szerintem az ő hangját hallom már kint.
- Szerintem is ... - vigyorgott.
- Na jó, amíg el nem indultok kutatgatni, addig menj ki az udvarra, vagy a pusztásra.
- Jó.
- Várj csak, reggeliztél?
- Asszem igen.
- Jó. - ezzel kiment. Amanda felöltözött, és a pusztásra ment.
A nap nem volt fenn teljesen, de éppen lehetett látni mindent. Amanda zavartan állt kint a pusztáson. Nem tudta, hogy még mire képes. Leült a földre, és kezét nézegette. Próbálta megcsinálni azt, amit a konyhában csinált. Koncentrált, kezét ökölbe szorította, és úgy érezte sikerült, és valójában sikerült is, de nem olyan jól mint bent. Többször is nekifutott, de nem ért el sok mindent. Sétált össze vissza, mikor elindult befelé, túlságosan azon gondolkozott, hogy ez milyen gyakran fog vele elő fordulni, ezért nem figyelt oda, és egy jókora ágban megbotlott. Kezével támaszkodott a földre, és olyan nagy erővel csapódott le, hogy most a föld hirtelen befagyott. Ijedten felmászott, és a földrész nézte, amit most meg befagyasztott. Nem értette, hogy ezt hogy csinálhatta. Mindez a varázserő dolog nagyon rossz lehet Davidnek, Amandának vagy Samnek. Mindannyian úgy nőttek fel, hogy csak a mesékben hallottak ilyenről. 12 évesen meg már biztosak voltak abban, hogy varázsolni nem lehet, egészen mostanáig. Agyukban tengernyi kérdés kering, és a válaszokat nem tudják hol találhatják. Amanda befutott a házba. Szobájába menekült, és a többiek, akik a konyhában ültek, féltve néztek utána. Amíg Amanda kint volt, a konyhában mindenki megbeszélte mi történik most vele. De egyszer a műszaknak el kell kezdődnie. Ed és Amanda a kerület házai között járkáltak. Voltak mindenféle házban, mikor egy öreg nőre bukkantak a 2. utca végén. Ő már tudott mesélni az időszakról. Ed és Amanda az utcán járva így találtak rá:
- Hahh ... senki sem tud semmit. - mondta Amadna búsan.
- A második utcán feladnád, Amanda, ezt nem mond komolyan.
- De itt többen is voltak akik megélték azt az időszakot. Ők sem tudnak többet annál, hogy hogy hívták?
- Lehet, hogy te már most előnyben jársz mint ők.
- Kezdem én is azt hinni. Na mennyünk be ide, hátha okosabbak leszünk - mutatott az öreg nő házához. Az ajtónál Ed kopogtatott, mikor az ajtó mögül egy kedves arcú öreg néni bukkant elő, és a két fiatal láttán mosolyra húzta a száját. Amanda megszólalt:
- Jó napot, elnézést a zavarásért, de egy Fekete Királynő nevű személyről szeretnénk kérdezősködni.
- Hát róla tudok egyet s mást. - szólalt meg gyengéd hangon - Gyertek be! - Edék beléptek a tipikus öreg néni illatú házba. A fotelra leültek, és az öreg nő már mesélni is kezdett.
- Pár évvel volt idősebb nálam, a csoport társaimmal az ablakból figyeltük amikor a csupa fekete ruhájában boldogan sétált végig az utcán. Nem értettük a fekete szín mit akar jelenteni. Valójában mit szeretnétek tudni róla?
- Azt, hogy pontosan ki is volt. - mondta Ed.
- Nevét nem tudom, de annyit tudok, hogy vámpír volt.
- Vámpír? - nézett nagyot Amanda - mi is azok vagyunk! Melyik házba járt?
- Az a ház már nem létezik. De nagyon szomorú volt amikor lebontották. Az akkori lakóinak már éppen letelt az a négy év amit itt el kellet tűrni, és a legtöbben sírva nézték végig a ház lebontását.
- Hányadik ház volt?
- A 10. - mondta, aminek hallatán Amanda szíve nagyot ütött. Ez azt jelentette, hogy a következő vámpírház amit le fognak bontani, az az ő házunk lesz. Amanda Edre nézett, aki a földet bámulta.
Este Amanda gondolkozott ezen a dolgon. Rob berontott Amanda szobájába.
- Amanda! - kiáltott fel - Bocsi, csak éppen a börtönben voltam és ...
- Várj, miért voltál a börtönben?
- Az ügyeitekkel kapcsolatos papírokat adtam le, amikor ismerősömmel találkoztam, beszéltem neki, hogy ki akarjátok deríteni ki az a Fekete Királynő, bla bla, és mindezt ki hallotta?
- Ki?
- Patric.
- Frewen?
- Igen. És hallotta, hogy rólad, meg Edről van szó, és akar veletek beszélni erről. Úgy látszik Patric tud valamit.
- Jó fej, hogy el akarja mondani nekünk.
- Biztos vágyik a társaságra. Szóval ... holnap be kéne menni hozzá.
- Jól van. Mondod Ednek is?
- Igen. Megyek is.
- Várj, csak annyi, hogy el ne felejts benézni hogy ébren van e. Nehogy rád is kiakadjon - mosolygott Amanda.
Rob Edet logikusan Ed szobájában kereste, de ő nem ott volt. Mind az alatt ami alatt Rob beszélt Amandával, Ed a konyhába ment, ahol Vanessa ült.
- Szia - köszönt Ed.
- Szia - köszönt vissza Vanessa.
- Te mit csinálsz ilyenkor?
- Még eszek valamit lefekvés előtt.
- Az nem egészséges.
- Miért?
- Ne akard, hogy most este kelljen végighallgatnod. - mosolygott.
- Egyébként, te mit csinálsz?
- Én csak iszok. - mondta, és ekkor elő vett egy poharat. Látta, hogy Vanessa valamin nagyon töri a fejét - És te miben mesterkedsz? - kérdezte Vanesséval szembe ülve.
- Igazából? - kérdezte, amire Ed bólintott egyet - Azon gondolkozok, hogyan lehetnek Amandáékat felmenteni ez alól a rendőrséges dolog alól.
- Te aztán nem adod fel!
- Nem, dehogy! Már arra is gondoltam, hogy szórólapokat kéne titokban osztogatni, hogy aki szerint ez rossz dolog, az ekkor és ekkor jelenjen meg itt és itt. Érted?
- Igen. Ez jó dolognak tűnik. De várj, míg Amanda kideríti, vagy feladja, hogy ki lehet a királynő.
- Javítom: kideríti. Neki menni fog! - mondta Vanessa, aki bízott abban, hogy kiderül ki a királynő. Ed hosszasan Vanessát nézte, és a száját halvány mosolyra húzva jó éjszakát kívánt.
A konyhában Ray és Rob ültek. Amanda csodálatos ötletével sietett be.
- Rob, Ray - mondta Amanda.
- Neked is szia. - mosolygott Rob.
- Bocsi, csak azon gondolkozok, hogy mi lenne, ha kiderítenénk, ki a Fekete Királynő, a múlt évszázad hősnője!
- Ez jó, de miért kell neked ez az információ?
- Mert kíváncsi vagyok rá.
- Hát ... - mondta Rob - ha te ennyire akarod.
- EZAZ! Köszikösziköszi!
- Kell bele pénz?
- Ööö ... nem tudom. Ha kell akkor ... segítesz?
- Meg kell tanulnom nemet mondani. - suttogta magában - Igen! Mindig is kíváncsi voltam ki a Fekete Királynő.
- Király, kösziiiiiiii.
- Na várj csak egy kicsit! Mégis, mikor tudsz erre időt szakítani? Neked járőröznöd kell, akkor nem intézkedhetsz.
- Ooh ... a francba.
Vanessa belépett a konyhába, és köszönt mindenkinek. Amanda oda ment mellé, Vanessa pedig felhúzott szemöldökkel nézett rá.
- Öhm ... Szia Amanda - köszönt Vanessa.
- Szia! Lenne egy kérdésem.
- Mondjad.
- Hát ... szeretném kideríteni ki a Fekete Királynő. És erre csak akkor lenne időm, ha nem kéne járőrözgetni folyamatosan. Szóval ... nem lenne baj, ha a mi helyünkön is járkálnátok Daviddel? - kérdezte, Vanessa csak nézte őt.
- Mivel neked nem kéne járőrözgetni, ezért elvállalom. Dave nevében is.
- Komolyan?!
- Aha.
- Kööszii!
- Szívesen.
Amanda nagy örömében berontott Ed szobájába, hogy közölje vele, mit fognak csinálni. Viszont azt elfelejtette, hogy Ed még alszik. Amanda hangosan benyitott, és a nagy sötétséget, és az ébredező Edet látva a szája elé húzta a kezét.
- Bocsika - vigyorgott Amanda.
- Hah - nyögött Ed - jó reggelt.
- Jó reggelt.
- Mi az a rendkívül fontos dolog - mondta Ed a szemét dörzsölgetve - amiért fel ébresztettél - ült fel az ágyában. Amanda Eddel szemben, az ágy szélére ült.
- Csak annyi, hogy Rob megengedte, hogy kiderítsük ki a Feka Királynő.
- Mikor?
- Munkaidőben.
- De akkor nem ... - mondta de Amanda félbeszakította.
- Vanessáék elvállalták, hogy járőröznek helyettünk is.
- Jó. - mondta és vissza feküdt az ágyba. A takaróját a fejére húzta.
- Te is kíváncsi vagy, ki a Királynő?
- Ja - hallatszott tompán a takaró mögül.
- És nem akarsz mondani valamit azért, hogy nem kell az utcán járkálnunk minden nap, és Liza bugyuta kérdéseire válaszokat adni?
- Egyrészt kösz, másrészt nem is bugyuták a kérdései. - emelte fel a takaróját.
- Nem? Ezt most mond a szemembe, és akkor elhiszem. - mosolygott Edre.
- Egyébként! Nem akarsz mondani valamit azért, hogy csak úgy berontottál a szobámba, és felébresztettél anélkül, hogy én kértem volna?
- Nem, nem hiszem hogy akarnék bármit is mondani. - mondta, és Ed csak hosszasan nézett rá - Jól van - nevette el magát Amanda - bocsi - és azzal megölelte az ágyon fekvő Edet. Ed nem ölelt vissza. Csak a takarója alatt mosolygott. Ed egy ideje nem ölelt meg senkit. A történtek óta nem használja ezeket a ... szeretetet kifejező dolgokat.
Amanda vígan vonult a konyhába reggelizni. A kenyeret vajazta a kezében tartott késsel, ami folyton csúszkált a kezében. Amanda jó erősen megszorította, és úgy tűnt ez így már jó lesz. Az asztalnál ülve azt hallgatta ahogy Vanessa az esti álmáról beszél.
- Este azt álmodtam, hogy otthon vagyok, csak veletek. Azon gondolkozok magamban, hogy ez a valóságban meg fog e történni.
- Mi történt? - kérdezte Ray.
- Nem is tudom, azt hiszem beszélgettem Amandával.
Amanda befejezte a kenegetést, és ekkor a kést nekitámasztotta a tányérnak.
- Basszus! - kiáltott fel Vanessa.
- Mi van?
- A kés! - mondta, Amanda ránézett a késre, és látta, hogy a keze nyoma rajta maradt. Ijedve felállt az asztaltól, és kezét szája elé tartotta. Ray hozzáért a kés nyeléhez, és tűz forró volt. Vanessa megfogta Amanda kezét, de a keze nem volt forró. Rob csitítani kezdte a többieket.
- Hé! Mindenki Maradjon csöndbe! Nem kell megijedni, ez a dolog természetes, úgy látszik Amandának sok ereje van, megesik, hogy néha hibázgat valaki, volt már ilyen. Majd később megtanulod uralni az erődet, és akkor nem lesz semmi gond. De ennek érdekében nézzük meg, hogy tényleg képes vagy e rá. - mondta, és az egyik fiókban kotorászni kezdett egy fém nyelű késért. - Itt van egy. - Amanda megfogta a kést, és koncentrált, hogy sikerüljön.
- Nem megy.
- Nem baj. Gondoltál e valamire, miközben fogtad a kést.
- Vanessára figyeltem.
- Azon kívül?
- Hát ... Megvan! Szorítottam erősen a kést, hogy ne csússzon ki a kezemből.
- Jó, próbált ki. - mondta, Amanda körül állt mindenki, nézték menni fog e neki, mikor Dave bejött a konyhába. Furcsán nézte mi történik.
- Ti mit csináltok? - kérdezte. Amanda erősen szorítani kezdte a kést, és ujjai között füstszált fel. Egyszer csak ledobta az asztalra, és a kés a másikra hasonlított. Amanda kezére húzta a pulcsiját, és kiment a konyhából. Dave az asztalhoz közelített, és a formázott késből már tudta mi történhetett.
Amanda a szobájában, az ágyon ült, és próbálgatta az erejét. Megijedt, nem tudta, hogy képes megolvasztani egy kés nyelét. Rob csendesen belépett. Nyugodtan beszélni kezdett.
- Ez a dolog természetes, nem kell félned.
- Eddig miért nem történt ez velem?
- Mert ennek egyszer eljön az ideje. Ezért kellett ide jönnötök, mert most jön az az időszak, amikor az erőtök előjön, és egy idő után használni tudjátok. Úgy látom neked nagy erőd van, szóval időben el kell kezdeni tudatosan használni. Menni fog?
- Nem is tudom ...
- Én bízom benned. De ha el akarod kezdeni, nem a szobádat ajánlom első helyszínnek. Még ügyetlenül nem tűnik jó ötletnek.
- Jó. De inkább beszéljünk a Királynőről.
- Mit?
- Hát ... ha esetleg nem találunk itt senkit aki tudna mondani dolgokat, lehet, hogy plakátolni kéne.
- Az egész városban?
- Na, lehet hogy onnan is jönnek majd emberek, ahol mi még eddig nem is voltunk. És jó lenne elmenni a belvárosba egyszer!
- Hát ... Szép helynek szép ... - gondolkozott - Jól van, ha te ennyire akarod ...
- Köszi!
- Szívesen. Amúgy Ed szerinted már felébredt?
- Hát ... én szerintem még neeem ... Csak mert elég ideges volt, hogy nem rég felébresztettem. - mondta, és Rob csípőre tette a kezét - Jó, bocs elfelejtettem, hogy lehet, hogy még alszik, na!
- Ejnye! De szerintem az ő hangját hallom már kint.
- Szerintem is ... - vigyorgott.
- Na jó, amíg el nem indultok kutatgatni, addig menj ki az udvarra, vagy a pusztásra.
- Jó.
- Várj csak, reggeliztél?
- Asszem igen.
- Jó. - ezzel kiment. Amanda felöltözött, és a pusztásra ment.
A nap nem volt fenn teljesen, de éppen lehetett látni mindent. Amanda zavartan állt kint a pusztáson. Nem tudta, hogy még mire képes. Leült a földre, és kezét nézegette. Próbálta megcsinálni azt, amit a konyhában csinált. Koncentrált, kezét ökölbe szorította, és úgy érezte sikerült, és valójában sikerült is, de nem olyan jól mint bent. Többször is nekifutott, de nem ért el sok mindent. Sétált össze vissza, mikor elindult befelé, túlságosan azon gondolkozott, hogy ez milyen gyakran fog vele elő fordulni, ezért nem figyelt oda, és egy jókora ágban megbotlott. Kezével támaszkodott a földre, és olyan nagy erővel csapódott le, hogy most a föld hirtelen befagyott. Ijedten felmászott, és a földrész nézte, amit most meg befagyasztott. Nem értette, hogy ezt hogy csinálhatta. Mindez a varázserő dolog nagyon rossz lehet Davidnek, Amandának vagy Samnek. Mindannyian úgy nőttek fel, hogy csak a mesékben hallottak ilyenről. 12 évesen meg már biztosak voltak abban, hogy varázsolni nem lehet, egészen mostanáig. Agyukban tengernyi kérdés kering, és a válaszokat nem tudják hol találhatják. Amanda befutott a házba. Szobájába menekült, és a többiek, akik a konyhában ültek, féltve néztek utána. Amíg Amanda kint volt, a konyhában mindenki megbeszélte mi történik most vele. De egyszer a műszaknak el kell kezdődnie. Ed és Amanda a kerület házai között járkáltak. Voltak mindenféle házban, mikor egy öreg nőre bukkantak a 2. utca végén. Ő már tudott mesélni az időszakról. Ed és Amanda az utcán járva így találtak rá:
- Hahh ... senki sem tud semmit. - mondta Amadna búsan.
- A második utcán feladnád, Amanda, ezt nem mond komolyan.
- De itt többen is voltak akik megélték azt az időszakot. Ők sem tudnak többet annál, hogy hogy hívták?
- Lehet, hogy te már most előnyben jársz mint ők.
- Kezdem én is azt hinni. Na mennyünk be ide, hátha okosabbak leszünk - mutatott az öreg nő házához. Az ajtónál Ed kopogtatott, mikor az ajtó mögül egy kedves arcú öreg néni bukkant elő, és a két fiatal láttán mosolyra húzta a száját. Amanda megszólalt:
- Jó napot, elnézést a zavarásért, de egy Fekete Királynő nevű személyről szeretnénk kérdezősködni.
- Hát róla tudok egyet s mást. - szólalt meg gyengéd hangon - Gyertek be! - Edék beléptek a tipikus öreg néni illatú házba. A fotelra leültek, és az öreg nő már mesélni is kezdett.
- Pár évvel volt idősebb nálam, a csoport társaimmal az ablakból figyeltük amikor a csupa fekete ruhájában boldogan sétált végig az utcán. Nem értettük a fekete szín mit akar jelenteni. Valójában mit szeretnétek tudni róla?
- Azt, hogy pontosan ki is volt. - mondta Ed.
- Nevét nem tudom, de annyit tudok, hogy vámpír volt.
- Vámpír? - nézett nagyot Amanda - mi is azok vagyunk! Melyik házba járt?
- Az a ház már nem létezik. De nagyon szomorú volt amikor lebontották. Az akkori lakóinak már éppen letelt az a négy év amit itt el kellet tűrni, és a legtöbben sírva nézték végig a ház lebontását.
- Hányadik ház volt?
- A 10. - mondta, aminek hallatán Amanda szíve nagyot ütött. Ez azt jelentette, hogy a következő vámpírház amit le fognak bontani, az az ő házunk lesz. Amanda Edre nézett, aki a földet bámulta.
Este Amanda gondolkozott ezen a dolgon. Rob berontott Amanda szobájába.
- Amanda! - kiáltott fel - Bocsi, csak éppen a börtönben voltam és ...
- Várj, miért voltál a börtönben?
- Az ügyeitekkel kapcsolatos papírokat adtam le, amikor ismerősömmel találkoztam, beszéltem neki, hogy ki akarjátok deríteni ki az a Fekete Királynő, bla bla, és mindezt ki hallotta?
- Ki?
- Patric.
- Frewen?
- Igen. És hallotta, hogy rólad, meg Edről van szó, és akar veletek beszélni erről. Úgy látszik Patric tud valamit.
- Jó fej, hogy el akarja mondani nekünk.
- Biztos vágyik a társaságra. Szóval ... holnap be kéne menni hozzá.
- Jól van. Mondod Ednek is?
- Igen. Megyek is.
- Várj, csak annyi, hogy el ne felejts benézni hogy ébren van e. Nehogy rád is kiakadjon - mosolygott Amanda.
Rob Edet logikusan Ed szobájában kereste, de ő nem ott volt. Mind az alatt ami alatt Rob beszélt Amandával, Ed a konyhába ment, ahol Vanessa ült.
- Szia - köszönt Ed.
- Szia - köszönt vissza Vanessa.
- Te mit csinálsz ilyenkor?
- Még eszek valamit lefekvés előtt.
- Az nem egészséges.
- Miért?
- Ne akard, hogy most este kelljen végighallgatnod. - mosolygott.
- Egyébként, te mit csinálsz?
- Én csak iszok. - mondta, és ekkor elő vett egy poharat. Látta, hogy Vanessa valamin nagyon töri a fejét - És te miben mesterkedsz? - kérdezte Vanesséval szembe ülve.
- Igazából? - kérdezte, amire Ed bólintott egyet - Azon gondolkozok, hogyan lehetnek Amandáékat felmenteni ez alól a rendőrséges dolog alól.
- Te aztán nem adod fel!
- Nem, dehogy! Már arra is gondoltam, hogy szórólapokat kéne titokban osztogatni, hogy aki szerint ez rossz dolog, az ekkor és ekkor jelenjen meg itt és itt. Érted?
- Igen. Ez jó dolognak tűnik. De várj, míg Amanda kideríti, vagy feladja, hogy ki lehet a királynő.
- Javítom: kideríti. Neki menni fog! - mondta Vanessa, aki bízott abban, hogy kiderül ki a királynő. Ed hosszasan Vanessát nézte, és a száját halvány mosolyra húzva jó éjszakát kívánt.
2014. március 4., kedd
Abie és a négy fogoj
Abiet másnap délben kihallgatásra vitték, és Edék visszamentek a négy gyerekért. Abie kihallgatásán úgy szint Vanessáék tették fel a kérdéseket.
- Maga Abie Crusader? - kérdezte Vanessa.
- Miért, talán túl szép az arcom ahhoz, hogy Bloody Mary legyek?
- Hát a leírás szerint nem így nézel ki.
- Mossad le ezt a 10 réteg izét rólam, aztán majd meglátod, hogy a leírás már jó is lesz!
- Szíves örömest! - felelt Vanessa, erre gyorsan leállította Amanda.
- Bocsánat. - mondta Amanda.
- Ahh - sóhajtott Abie.
- Először is, maga a 32. Vérfarkas házban élt itt először.
- Tegezz nyugodtan.
- Köszönöm. Nos, emlékszel arra az esetre amikor Patric Frewent elküldte a háztulajdonos?
- Igen.
- Maga szerint Patric letámadta a házat, vagy csak egy puszta véletlen volt az a lövés?
- Én régen ismertem Patricet, és ő sosem tenne ilyet. Önzetlen volt, persze addig amíg el nem kellett mennie. Utána megváltozott. Milyen szörnyű, hogy egy jószívű ember nem marad az, mert a környezetében lévő emberek megváltoztatják.
- Volt valami konfliktus Patric és a háztulajdonos között?
- Hát a családjaik között volt bonyodalom még év tizedekkel ezelőtt. A háztulajdonos családja a Frewen családot rossznak állította be.
- Szeretném még tudni, hogy te ki fogsz állni Partic mellet a bíróságon?
- Abszolút. Megúszhatja?
- Ezen kívül fog büntetést kapni gyerek bántalmazásért.
- Gyerek bántalmazás? Az nem lehet! Patric nem olyan.
- Ő maga bevallotta.
- Hát ezt sajnálom.
- Ennyi lenne, köszönjük. - mondta, és ezzel kimentek a nappaliból. Ed az ajtó előtt várta őket.
- Na, mi derült ki? - kérdezte Ed.
- Abie szerint Patric nem bűnös, a háztulajdonossal volt a baj.
- Beszélhetek egy kicsit Abievel?
- Öhm ... persze, menj, de bemegyek, mert nem tudom mire készülsz.
- Meg kérdezem Abiet, hogy akar e mondani valamit az eltűnt négy gyerek kapcsán.
- Hát jó, menjünk. - és Amanda vissza ment Eddel Abiehez.
- Mi van már megint? - kérdezte Abie.
- Most egy másik üggyel kapcsolatban szeretnénk feltenni kérdéseket.
- Ezzel? - mutatott Edre. Ed mérges lett.
- Igen velem. - szólt Ed - Szeretném tudni, hogy miért raboltad el azt a négy gyereket? Nem tudom, milyen sztorit tudsz erre kitalálni! - mondta, és Abie gondolkozott. Próbált valamit kitalálni felmentésül. De végül úgy döntött, hogy a gyerekek érdekében feladja magát.
- Én csak mérges voltam, egy embert meg akartam megbüntetni.
- Azzal, hogy fogjuk ejtesz négy gyereket? Az egyikük 7 éves volt!
- A gyerekeket ne hibáztassák, ők rendes gyerekek.
- Végül megszerette ezt a négyet?
- Végül igen. - mondta szomorúan. Ed és Amanda összenéztek.
- Kit akart megbüntetni? - mondta Ed, és Abie a plafont nézve húzta az időt.
- A 32. vérfarkas háztulajdonost.
- Mindenkinek baja van ezzel az emberrel?
- Az az ember engem átkozottnak tartott! Addig csúfolt engem amíg a házban kellett laknom. És amikor elmentem, kijelentette, hogy örül, hogy nem lát többé. A következő csoportból elraboltam 3 gyereket.
- És ki volt a negyedik? - mondta, Abie úgy szint húzza az időt.
- A kislánya.
- A hét éves. - mondta Ed, és a fejét lehajtva nézte a földet. Még mérgesebb lett - Elraboltál egy kislányt, és hagytál annyi időt a szüleinek, hogy megszokják azt, hogy elveszítették! Nem tudod a múltat kizárni? Itt élsz egyedül egy házban, és négy gyereket fogva tartasz, hogy végül te szúrjál ki azzal, aki téged lenézett? Szánalmas. Beszélni fogok a gyerekekkel. Közülük biztos lesz olyan, aki elmeséli miket műveltél. - mondta, felállt, kiment és becsapta az ajtót maga mögött. Amanda csak nézte az ajtót, mikor ránézett Abiere azt látta, hogy neki már összegyűlt a könny a szemében. Ed után ment, aki a konyhában ülve a fejét fogta.
- Ed, - ment Amanda Ed után - jól vagy? - kérdezte finoman.
- Igen, csak sajnálom a gyerekeket. Meg a szüleiket is.
- Én is. Figyelj, akarod ezt az ügyet? - kérdezte, és Ed mosolyogva ránézett.
- Tudom nektek Patrickel kell foglalkozni, szóval igen, kösz.
- Jól van, de ideje kikérdezni a gyerekeket. Én elküldöm Abiet, és utána beszélhetsz velük.
A négy gyerek kihallgatásakor nagy csend volt, semelyik gyerek sem akart beszélni. Egyszer csak a fiú megszólalt.
- Ha ti nem beszéltek, akkor én. - figyelt fel rá mindenki, Ed kíváncsian fordította a fiú felé a fejét - Már nem is nagyon emlékszem, de szerintem akkor rabolt el minket, amikor Bill elment vásárolni.
- Ki az a Bill? - kérdezte Ed.
- A háztulajdonos. Nos, csak mi voltunk még a csoportban, mert a többi ember kb, két héttel később jöttek. Szóval, Abie bejött, beszélgetni kezdett, és akkor ... - gondolkozott - nem tudom mi történt.
- Persze, hogy nem tudod. - szólalt meg az egyik lány - Akkor te elájultál.
- Tényleg. De miért is?
- Valami cuccot adott neked Abie.
- Arra nem is emlékszek.
- Akkor - szólt Ed - valaki tudja folytatni?
- Én igen. - szólalt meg a kislány gyenge hangon - Engem egy zsákba rakott.
- Gondolom Abie neki nem akart olyat adni, amit mindegyikőnknek. - szólt a lány.
- Hármótoknak adott? - kérdezte Ed.
- Igen.
- Jó. Miután elrabolt titeket, tett veletek valami rosszat?
- Hát ... amíg minket kerestek, addig a pincében tartott minket. De egy idő után már megszokott minket, és mi is megszoktunk őt. Végül is nem tett velünk rosszat, gondoskodott rólunk.
- És ennyi?
- Igen, azt hiszem.
- Köszönöm.
És Ed kiment a nappaliból. Daviddel elvitték a gyerekeket a farkasházhoz. Ed bekopogott, és Bill nyitotta ki az ajtót.
- Jó napot - köszönt Ed - maga Bill?
- Igen, miért keresel?
- Szeretnék mondani pár dolgot az ön házából eltűnt négy gyerekről. - mondta, és Bill szíve gyorsan ferni kezdett.
- Mit? Megtalálták? Jól vannak? - mondta, mire Ed félre lépett, és a mögötte álló négy gyereket látta. Bill a gyerekeket magához ölelve köszönte meg Ednek, hogy vissza hozta őket.
- De még szeretnék valami másról is beszélni magával.
- Mi a baj?
- Patric Frewenről lenne szó.
- Aki tönkre tette a házat?
- Nem, aki meg akarta védeni. - mondta Ed, és Bill, csak hosszasan nézte Edet.
- Én tudom, hogy direkt tette.
- De egy ember van aki kiáll mellette a bíróságon.
- Mégis ki?
- Abie Crusader.
- Pff, még jobb.
- Viszont a tárgyalás már nem az én dolgom, de magának ott kell lennie, szóval érdeklődjön, hogy mikor lesz.
- Jól van értem.
- Viszlát. - mondta Ed, és Daviddel haza indult. Mentek, és Ed jobban érezte magát - Az volt az érdekes ebben az ügyben, hogy végül Patrcicre, és Abiere sem lehettünk annyira mérgesek.
- Abiere sem? - kérdezte Dave.
- Na jó, Abiere mérges voltam, de kiderült, hogy a gyerekeknek nem akart rosszat, sőt még törődött is velük.
- Igaz.
Az ügyeket nincs értelme tovább bonyolítani, szóval Edéknek és Amadáéknak nincs több dolguk. De a járőrözés nem maradhat ki. Ed és Amanda 7. 8. utca között járkálva pihentek. Egyszer csak megjelent az a lány aki tegnap. És nem volt véletlen, Edet kereste.
- Sziasztok - ugrott Ed mellé a lány - mit csináltok?
- Járőrözünk.
- Ohh, hát persze - vigyorgott. Amanda csak nézte, hogy ki lehet ez a csaj.
- És te mit csinálsz erre?
- Hát ... csak sétálgatok, aztán láttam hogy itt jössz, gondoltam köszönök. - mondta, mikor meglátta Amandát - ő ki?
- Ő a húgom.
- És kivel voltál a múltkor?
- Az öcsémmel.
- Ja ... de egyidősnek tűnnek.
- Azok is.
- Áá. Értem. Féltesók - mondta, amikor Ed hangosan felnevetett.
- Nem. Ikertesók. - mondta, és a lány ránézett Amandára.
- Óh, hát tényleg, de buta vagyok. - mondta. Amanda ugyan ezt gondolta magában - És végül megtaláltátok azt akit kerestetek?
- Igen.
- Mi volt a baj?
- Ezt nem hiszem, hogy el szabadna árulnom.
- Na, lécci!
- Nem!
- Most miért nem mondod el?
- Mert nem lehet!
- Hmm ... - gondolkozott a lány, mivel vehetné rá Edet, hogy elárulja.
- Nem jársz túl az eszemen, ne próbálkozz. - mosolygott Ed.
- Francba!
- És, hogy is hívnak?
- Elizabeth. És téged?
- Ed. Becézhetek Lizának?
- Igen persze. És téged hogy hívnak? - nézett Liza Amandára.
- Én Amanda vagyok. - szólalt meg. Liza gondolkozni kezdett.
- Téged hogy lehet becézni?
- Hát eddig sok becenevem volt, de a Mandy volt, ami valamennyire tetszett is.
- Akkor Mandynek szólítalak a jövőben.
- Jól van. - mosolygott Amanda.
Ez után Lizának mennie kellett. Ed és Amanda meg hazamentek, mert vége volt a "műszakjuknak". Amanda este még bement Ed szobájába. Persze Liza volt a téma.
- Szia - nyitott be Amanda. Ed felfigyelt, és letette öléből a laptopot.
- Szia. Mi a baj?
- Semmi baj sincs, csak - nézte Amanda Edet, aki "Naaaa?" arccal nézett vissza rá - neked ... - ült le az ágy szélére - neked tetszik az a lány, az a Liza?
- Tegnap találkoztam vele először.
- Az azt jelenti, hogy ...
- Hogy nem. Miért kérdezed?
- Csak úgy. Nagyon úgy tűnik, hogy te tetszel neki.
- Miért tűnik úgy? - nézett Ed mosolyogva, és fél szemöldökét felvonva.
- Csak úgy odajött, és el kezdett beszélgetni, mindent kérdezgetett, és azért, mert többet akar tudni rólad.
- És ez máris azt jelenti, hogy tetszem neki? Nem hiszem.
- De én láttam rajta!
- Aha - mosolygott Ed.
- Ahh! - kiáltott fel Amanda - túl szerény vagy, hogy elhidd.
- Köszönöm.
- Bebizonyítom!
- Hajrá.
- Jó éjt! - viharzott ki Amanda Ed szobájából. Ed hangosan felnevetett.
- Jó éjt.
- Maga Abie Crusader? - kérdezte Vanessa.
- Miért, talán túl szép az arcom ahhoz, hogy Bloody Mary legyek?
- Hát a leírás szerint nem így nézel ki.
- Mossad le ezt a 10 réteg izét rólam, aztán majd meglátod, hogy a leírás már jó is lesz!
- Szíves örömest! - felelt Vanessa, erre gyorsan leállította Amanda.
- Bocsánat. - mondta Amanda.
- Ahh - sóhajtott Abie.
- Először is, maga a 32. Vérfarkas házban élt itt először.
- Tegezz nyugodtan.
- Köszönöm. Nos, emlékszel arra az esetre amikor Patric Frewent elküldte a háztulajdonos?
- Igen.
- Maga szerint Patric letámadta a házat, vagy csak egy puszta véletlen volt az a lövés?
- Én régen ismertem Patricet, és ő sosem tenne ilyet. Önzetlen volt, persze addig amíg el nem kellett mennie. Utána megváltozott. Milyen szörnyű, hogy egy jószívű ember nem marad az, mert a környezetében lévő emberek megváltoztatják.
- Volt valami konfliktus Patric és a háztulajdonos között?
- Hát a családjaik között volt bonyodalom még év tizedekkel ezelőtt. A háztulajdonos családja a Frewen családot rossznak állította be.
- Szeretném még tudni, hogy te ki fogsz állni Partic mellet a bíróságon?
- Abszolút. Megúszhatja?
- Ezen kívül fog büntetést kapni gyerek bántalmazásért.
- Gyerek bántalmazás? Az nem lehet! Patric nem olyan.
- Ő maga bevallotta.
- Hát ezt sajnálom.
- Ennyi lenne, köszönjük. - mondta, és ezzel kimentek a nappaliból. Ed az ajtó előtt várta őket.
- Na, mi derült ki? - kérdezte Ed.
- Abie szerint Patric nem bűnös, a háztulajdonossal volt a baj.
- Beszélhetek egy kicsit Abievel?
- Öhm ... persze, menj, de bemegyek, mert nem tudom mire készülsz.
- Meg kérdezem Abiet, hogy akar e mondani valamit az eltűnt négy gyerek kapcsán.
- Hát jó, menjünk. - és Amanda vissza ment Eddel Abiehez.
- Mi van már megint? - kérdezte Abie.
- Most egy másik üggyel kapcsolatban szeretnénk feltenni kérdéseket.
- Ezzel? - mutatott Edre. Ed mérges lett.
- Igen velem. - szólt Ed - Szeretném tudni, hogy miért raboltad el azt a négy gyereket? Nem tudom, milyen sztorit tudsz erre kitalálni! - mondta, és Abie gondolkozott. Próbált valamit kitalálni felmentésül. De végül úgy döntött, hogy a gyerekek érdekében feladja magát.
- Én csak mérges voltam, egy embert meg akartam megbüntetni.
- Azzal, hogy fogjuk ejtesz négy gyereket? Az egyikük 7 éves volt!
- A gyerekeket ne hibáztassák, ők rendes gyerekek.
- Végül megszerette ezt a négyet?
- Végül igen. - mondta szomorúan. Ed és Amanda összenéztek.
- Kit akart megbüntetni? - mondta Ed, és Abie a plafont nézve húzta az időt.
- A 32. vérfarkas háztulajdonost.
- Mindenkinek baja van ezzel az emberrel?
- Az az ember engem átkozottnak tartott! Addig csúfolt engem amíg a házban kellett laknom. És amikor elmentem, kijelentette, hogy örül, hogy nem lát többé. A következő csoportból elraboltam 3 gyereket.
- És ki volt a negyedik? - mondta, Abie úgy szint húzza az időt.
- A kislánya.
- A hét éves. - mondta Ed, és a fejét lehajtva nézte a földet. Még mérgesebb lett - Elraboltál egy kislányt, és hagytál annyi időt a szüleinek, hogy megszokják azt, hogy elveszítették! Nem tudod a múltat kizárni? Itt élsz egyedül egy házban, és négy gyereket fogva tartasz, hogy végül te szúrjál ki azzal, aki téged lenézett? Szánalmas. Beszélni fogok a gyerekekkel. Közülük biztos lesz olyan, aki elmeséli miket műveltél. - mondta, felállt, kiment és becsapta az ajtót maga mögött. Amanda csak nézte az ajtót, mikor ránézett Abiere azt látta, hogy neki már összegyűlt a könny a szemében. Ed után ment, aki a konyhában ülve a fejét fogta.
- Ed, - ment Amanda Ed után - jól vagy? - kérdezte finoman.
- Igen, csak sajnálom a gyerekeket. Meg a szüleiket is.
- Én is. Figyelj, akarod ezt az ügyet? - kérdezte, és Ed mosolyogva ránézett.
- Tudom nektek Patrickel kell foglalkozni, szóval igen, kösz.
- Jól van, de ideje kikérdezni a gyerekeket. Én elküldöm Abiet, és utána beszélhetsz velük.
A négy gyerek kihallgatásakor nagy csend volt, semelyik gyerek sem akart beszélni. Egyszer csak a fiú megszólalt.
- Ha ti nem beszéltek, akkor én. - figyelt fel rá mindenki, Ed kíváncsian fordította a fiú felé a fejét - Már nem is nagyon emlékszem, de szerintem akkor rabolt el minket, amikor Bill elment vásárolni.
- Ki az a Bill? - kérdezte Ed.
- A háztulajdonos. Nos, csak mi voltunk még a csoportban, mert a többi ember kb, két héttel később jöttek. Szóval, Abie bejött, beszélgetni kezdett, és akkor ... - gondolkozott - nem tudom mi történt.
- Persze, hogy nem tudod. - szólalt meg az egyik lány - Akkor te elájultál.
- Tényleg. De miért is?
- Valami cuccot adott neked Abie.
- Arra nem is emlékszek.
- Akkor - szólt Ed - valaki tudja folytatni?
- Én igen. - szólalt meg a kislány gyenge hangon - Engem egy zsákba rakott.
- Gondolom Abie neki nem akart olyat adni, amit mindegyikőnknek. - szólt a lány.
- Hármótoknak adott? - kérdezte Ed.
- Igen.
- Jó. Miután elrabolt titeket, tett veletek valami rosszat?
- Hát ... amíg minket kerestek, addig a pincében tartott minket. De egy idő után már megszokott minket, és mi is megszoktunk őt. Végül is nem tett velünk rosszat, gondoskodott rólunk.
- És ennyi?
- Igen, azt hiszem.
- Köszönöm.
És Ed kiment a nappaliból. Daviddel elvitték a gyerekeket a farkasházhoz. Ed bekopogott, és Bill nyitotta ki az ajtót.
- Jó napot - köszönt Ed - maga Bill?
- Igen, miért keresel?
- Szeretnék mondani pár dolgot az ön házából eltűnt négy gyerekről. - mondta, és Bill szíve gyorsan ferni kezdett.
- Mit? Megtalálták? Jól vannak? - mondta, mire Ed félre lépett, és a mögötte álló négy gyereket látta. Bill a gyerekeket magához ölelve köszönte meg Ednek, hogy vissza hozta őket.
- De még szeretnék valami másról is beszélni magával.
- Mi a baj?
- Patric Frewenről lenne szó.
- Aki tönkre tette a házat?
- Nem, aki meg akarta védeni. - mondta Ed, és Bill, csak hosszasan nézte Edet.
- Én tudom, hogy direkt tette.
- De egy ember van aki kiáll mellette a bíróságon.
- Mégis ki?
- Abie Crusader.
- Pff, még jobb.
- Viszont a tárgyalás már nem az én dolgom, de magának ott kell lennie, szóval érdeklődjön, hogy mikor lesz.
- Jól van értem.
- Viszlát. - mondta Ed, és Daviddel haza indult. Mentek, és Ed jobban érezte magát - Az volt az érdekes ebben az ügyben, hogy végül Patrcicre, és Abiere sem lehettünk annyira mérgesek.
- Abiere sem? - kérdezte Dave.
- Na jó, Abiere mérges voltam, de kiderült, hogy a gyerekeknek nem akart rosszat, sőt még törődött is velük.
- Igaz.
Az ügyeket nincs értelme tovább bonyolítani, szóval Edéknek és Amadáéknak nincs több dolguk. De a járőrözés nem maradhat ki. Ed és Amanda 7. 8. utca között járkálva pihentek. Egyszer csak megjelent az a lány aki tegnap. És nem volt véletlen, Edet kereste.
- Sziasztok - ugrott Ed mellé a lány - mit csináltok?
- Járőrözünk.
- Ohh, hát persze - vigyorgott. Amanda csak nézte, hogy ki lehet ez a csaj.
- És te mit csinálsz erre?
- Hát ... csak sétálgatok, aztán láttam hogy itt jössz, gondoltam köszönök. - mondta, mikor meglátta Amandát - ő ki?
- Ő a húgom.
- És kivel voltál a múltkor?
- Az öcsémmel.
- Ja ... de egyidősnek tűnnek.
- Azok is.
- Áá. Értem. Féltesók - mondta, amikor Ed hangosan felnevetett.
- Nem. Ikertesók. - mondta, és a lány ránézett Amandára.
- Óh, hát tényleg, de buta vagyok. - mondta. Amanda ugyan ezt gondolta magában - És végül megtaláltátok azt akit kerestetek?
- Igen.
- Mi volt a baj?
- Ezt nem hiszem, hogy el szabadna árulnom.
- Na, lécci!
- Nem!
- Most miért nem mondod el?
- Mert nem lehet!
- Hmm ... - gondolkozott a lány, mivel vehetné rá Edet, hogy elárulja.
- Nem jársz túl az eszemen, ne próbálkozz. - mosolygott Ed.
- Francba!
- És, hogy is hívnak?
- Elizabeth. És téged?
- Ed. Becézhetek Lizának?
- Igen persze. És téged hogy hívnak? - nézett Liza Amandára.
- Én Amanda vagyok. - szólalt meg. Liza gondolkozni kezdett.
- Téged hogy lehet becézni?
- Hát eddig sok becenevem volt, de a Mandy volt, ami valamennyire tetszett is.
- Akkor Mandynek szólítalak a jövőben.
- Jól van. - mosolygott Amanda.
Ez után Lizának mennie kellett. Ed és Amanda meg hazamentek, mert vége volt a "műszakjuknak". Amanda este még bement Ed szobájába. Persze Liza volt a téma.
- Szia - nyitott be Amanda. Ed felfigyelt, és letette öléből a laptopot.
- Szia. Mi a baj?
- Semmi baj sincs, csak - nézte Amanda Edet, aki "Naaaa?" arccal nézett vissza rá - neked ... - ült le az ágy szélére - neked tetszik az a lány, az a Liza?
- Tegnap találkoztam vele először.
- Az azt jelenti, hogy ...
- Hogy nem. Miért kérdezed?
- Csak úgy. Nagyon úgy tűnik, hogy te tetszel neki.
- Miért tűnik úgy? - nézett Ed mosolyogva, és fél szemöldökét felvonva.
- Csak úgy odajött, és el kezdett beszélgetni, mindent kérdezgetett, és azért, mert többet akar tudni rólad.
- És ez máris azt jelenti, hogy tetszem neki? Nem hiszem.
- De én láttam rajta!
- Aha - mosolygott Ed.
- Ahh! - kiáltott fel Amanda - túl szerény vagy, hogy elhidd.
- Köszönöm.
- Bebizonyítom!
- Hajrá.
- Jó éjt! - viharzott ki Amanda Ed szobájából. Ed hangosan felnevetett.
- Jó éjt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)